SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szükséges és helyes volt a kormány olyan nagy mértékű támogatása, amit a megfelelő időben és megfelelő gyorsasággal bocsátott a kárt szenvedettek rendelkezésére. Ez már több alkalommal elhangzott az előttem szólók részéről. Nem is ezért kértem szót, hanem alapvetően azért, hogy felhívjam a figyelmet annak a szükségességére, ha nem akarunk a jövőben is - sőt a jövő már itt van ebben a pillanatban is - hasonló helyzet elé nézni, akkor mit kell tennie a kormánynak és a parlamentnek. A belvízhelyzet megoldására, valamint a belvízhelyzet súlyosságára és alattomosságára nagyon helyesen világított rá az előttem szóló Lévai Tibor képviselőtársam. De hogy hogyan lehet elkerülni a belvíz kialakulását, és főleg milyen forrásból lehet finanszírozni a megszüntetését, arra szeretnék rávilágítani.
A jelenlegi rendszer - amit természetesen nem most, hanem évtizedekkel korábban az akkori helyzetre találtak ki - mára tarthatatlanná vált, mert a belvíz elleni védekezésnek a külterületeken alapvetően a földtulajdonos lenne a gazdája, az ő zsebéből kellene ezt finanszírozni a vízi társulatokon keresztül. Nyilvánvalóvá vált az elmúlt évtizedekben is, de különösképpen az 1990-et követő földprivatizáció kapcsán, hogy ez a jövőben tarthatatlan lesz. Mert az a mezőgazdaság, ahol nem termelődik meg az a nyereség, amiből még a belvízrendezés költségeit folyamatosan finanszírozni lehetne, nyilvánvalóan akkor sem fogja befizetni azokat a hozzájárulási díjakat, ha a törvény azt kötelezővé teszi - mint ahogy egy korábbi törvény tette is -, és adóként akarják behajtani, mert nincs az az önkormányzat, amelyik képes lenne a saját falujában vagy városában lakó parasztoktól beszedni a mások által kivetett adót, vagy azt szándékában lenne behajtani. Egyetlenegy olyan településről sem tudok az országban, ahol a település önkormányzata a vízitársulati hozzájárulásokat adóként hajlandó lett volna behajtani.
Ha amúgy sem lehet behajtani, akkor miért akarnánk erőltetni. Ezt a törvényt nyilvánvalóan meg kell változtatni. Ha viszont nem lehet behajtani, akkor hogy lehetne arra számítani, hogy a parasztság majd önmagát fogja hajánál fogva kihúzni a belvízből, és önként fogja megoldani ezt a kérdést olyan pénzből, ami - nem a parasztságnak felróható okból - a mezőgazdaságban nem termelődik meg.
Éppen ezért kezdeményeztem már az elmúlt évben egy törvényjavaslat kapcsán, hogy a földalapú támogatásokat kell mindössze ezer forinttal csökkenteni ahhoz, hogy hosszú távra és megnyugtató módon lehessen számítani a belvízhelyzet megoldására. Ha például az elmúlt évben a 15 ezer forint/hektár földalapú támogatást csökkentettük volna ezer forinttal, és azt az ezer forintot átadtuk volna a vízi társulatoknak, akkor nyilvánvalóan nem kellett volna ilyen mértékű utólagos kárenyhítést a belvízkárosultak számára rendelkezésre bocsátani. Az ezer forintra vonatkozó kezdeményezésem a parlament nemhogy nem fogadta el, de még napirendjére se vette. Ezzel szemben a 2000. évre nem ezer forinttal csökkent a korábbi 15 ezer forint/hektár támogatás, hanem 7000 forinttal, és jelenleg már csak 8000 forint. De a parasztság még a 8000 forintból is inkább lemondana ezer forintról abban az esetben, ha megnyugtató módon és hosszú távra rendeződne a külterületek belvízhelyzetének a megoldása.
Éppen ezért küldtem ugyanilyen értelmű levelet az ország miniszterelnökének, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, hogy fontolják meg, hogy a jelenleg hatályos jogszabályt olyan módon változtassák, hogy a belvízhelyzet megnyugtató megoldását ne a parasztság nyakába akarják varrni, vagy ne akarjuk továbbra is ott hagyni, mert nyilvánvaló okok miatt ez nem lehet megoldás, hanem központi forrásból és központi ellenőrzés mellett történjen a finanszírozás.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
