BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Féltem tőle, hogy a kétpercesek eltartanak hajnalig. Először is két megjegyzésem lenne.
Az egyik. Ma nem felháborodtam, hanem meglepődtem a MIÉP képviselőjének nyilatkozatán. Ha valaki emlékszik rá, ő azt mondta, hogy itt, a Kárpát-medencében virágzó gazdaság volt, aztán jött keletről egy nép, és minden elszegényedett és tönkrement. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy amikor mi idejöttünk, a szláv népek már itt tartózkodtak, a románok délről jöttek, egyetlen nép jött keletről, a magyarok, és gondolom, nem rájuk célzott. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Történelmet tanulni kell!)
A másik, ami itt elhangzott, hogy az előterjesztés címe a Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslása. Ez az előterjesztés címe. Ugyanakkor, ha jól értettem, mindenki azzal értett egyet, hogy a katasztrófa mint olyan kerüljön ki ebből ez egész ügyből - akkor nem tudom, miről tárgyalunk.
Amit szeretnék elmondani: úgy érzem, pont itt az ideje annak, hogy a tisztelt Ház foglalkozzon a Tiszán bekövetkezett eseményekkel, hiszen itt már elhangzott, hogy a szennyezés január 30-án történt, és ma április 13-a van. Eltelt két és fél hónap, ami alatt gyakorlatilag nem történt semmi, holott a baj igencsak nagy volt, és azóta újabb szennyezés is jött.
A határozati javaslat több pontban is említi a kárfelmérést. Nagy kár, hogy csak most jutottunk el idáig. A kárfelmérésnek már réges-régen meg kellett volna indulnia, lehetőleg azonnal a szennyeződés levonulása előtt, alatt és után, de nem amatőr módon, hanem nemzetközileg is elismert szakértőkkel és módszerekkel. Talán sokan emlékeznek még arra a képre, amikor Tiszabecsnél a gátőr a műanyag kólásüvegből először kiöntötte a maradék üdítőt, majd csupasz kézzel merítve a szennyezett vízből, vette ki a mintát. Ez volt a higiénikus mintavétel.
Egyetértünk abban, hogy szükség van a kárfelmérésre, monitoring-programra, helyreállítási programra. Csakhogy a programalkotásnak már sokkal hamarabb meg kellett volna történnie az idevonatkozó törvények és jogszabályok alapján.
Tavaly tavasszal hozta meg a parlament a katasztrófák elleni védekezésről szóló törvényt. Ez a törvény kimondja, hogy katasztrófahelyzetben ezt a törvényt kell alkalmazni. A törvény szerint a katasztrófahelyzet "olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófaveszély bekövetkezésének tényét megállapította és a szükséges intézkedést elrendelte." Hogy ne legyen vita az értelmezésről, idézem a törvényből a katasztrófaveszély megfogalmazását: "olyan folyamat vagy állapot, amely közvetlenül és súlyosan veszélyezteti az emberi egészséget, környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot, ha okszerűen lehet számolni a katasztrófa bekövetkezésének valószínűségével." Meggyőződésem, hogy a cián okozta szennyezés az előbb idézet fogalmat tökéletesen kimeríti. Az alapvető kérdés az, hogy ki és mikor állapította meg a katasztrófaveszély bekövetkezésének tényét, és milyen intézkedéseket tett.
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a kormányt láthatólag nem nagyon izgatta ez az esemény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a miniszterelnök úr február 9-én látogatott el Szolnokra, hogy tudakozódjon az események felől, holott a szennyeződés január 30-án történt, és Pepó miniszter úr először február 10-én volt hajlandó tárgyalni a román féllel, sőt első nyilatkozatai szerint a baj nem is volt olyan nagy.
A kormányt nem felkérni kell a katasztrófahelyzet kihirdetésére, mert az idézett törvény 7. §-a szerint, ha a veszély eléri a kritikus szintet, akkor az a kormánynak kötelessége. Mint ahogy kötelességük lett volna az illetékes minisztereknek a 14. § szerint a szervező, irányító tevékenység megszervezése - de nem tették. Ezért vált szükségessé a Szamos és a Tisza folyók kormánybiztosának kinevezése.
Orbán Viktor kormányfő február 15-én bemutatta a sajtónak Gönczy Jánost, aki elvállalta a természeti katasztrófával összefüggő kormánybiztosi feladatokat. Ugyanakkor a kormánybiztos hatásköre, lehetőségei csak március 14-én váltak ismertté, hiszen az a kormányhatározat - az 1022/2000-es - ekkor került kihirdetésre a Magyar Közlönyben. Kérdezem: miért nem azonnal, az események bekövetkezése után? Miért kellett ennyi ideig némán hallgatni és szótlanul nézni a szennyeződés körülvonulását Magyarországon? - ha már az illetékes tárcák képtelenek voltak az érdemi munkára. Aki egyáltalán mert a kormányoldalon nyilatkozni ebben az ügyben, az Illés Zoltán volt, a környezetvédelmi bizottság elnöke. Homályos az is, hogy ki is felel most ezért az egész dologért: a kormánybiztos vagy a környezetvédelmi miniszter? A cianidszennyezéssel foglalkozó nemzetközi munkacsoportba Rakics Róbertet, a környezetvédelmi tárca főosztályvezetőjét delegálta Magyarország.
Problémásnak tartom azonban azt is, hogy e határozati javaslatban egyetlen szó sem esik a kártalanításról. A nyíregyházi piacon a halárusok már régen becsukták a boltjaikat. A turizmusból származó bevételek el fognak maradni. Nem beszélve az eddig keletkezett károkról! Mikor, ki és hogyan fogja kártalanítani ezeket az embereket, ha a kártérítésért folyó bírósági perek évekig is elhúzódhatnak? Addig is élniük kell az embereknek valamiből! Ki kell dolgozni olyan megoldási javaslatokat, amelyek új munkát és megélhetési lehetőséget adnak az ott élő embereknek.
Az idegenforgalmi és területfejlesztési bizottság együttes ülésén a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára kijelentette: a kormány csak a Tisza-tó környékét kezeli kiemelten. Mi lesz a Tisza többi részével, a Tisza menti többi vállalkozóval? Mi lesz a nagy hagyományokkal rendelkező Tisza-túrával, mi lesz a túra szervezőivel és megvalósítóival? Mi lesz a Tisza többi halászával? Mi lesz a falusi turizmussal? Ezek mind olyan kérdések, melyekre nem kapunk választ.
Az EU illetékesei jelezték, hogy ha a Tisza völgyét önálló régióvá alakítják át, akkor közvetlen támogatást tud adni. Miért nem élünk ezzel a lehetőséggel? Mitől fél az illetékes tárca? Attól, hogy a kormány megkerülésével közvetlen pénzeket lehet kapni?
Nagyon helyes, hogy a kormány végre nekikezd a nemzetközi szerződések lehetőségének áttekintésének. Ezt sokkal hamarabb meg kellett volna tennie, nem pedig azonnal nekiállni és perrel fenyegetni a román államot. Ha a kormány ifjúi lelkesedéssel fenyegeti Romániát, ez nem fogja elősegíteni sem a jószomszédi kapcsolatokat, sem az ott élő magyar kisebbség helyzetének javítását, és főleg erre a helyzetre nem fog megoldást adni.
Az Emisszió és más hasonló csoportok, civil szervezetek február 15-én közös nyílt levélben szólították fel az Országgyűlést, hogy a Szamos és a Tisza vidékét nyilvánítsák katasztrófa sújtotta övezetté. Tehát február 15-én, és nem most. Ez nem volt rossz gondolat. Sajnos csak azt tudom mondani önöknek, hogy ennek már régen meg kellett volna történnie, de nem történt meg.
Tisztelt Ház! Mielőtt újra két hónap telne el, felhívnám az Országgyűlés figyelmét a Tiszát veszélyeztető következő problémára: az árvíz- és a belvízhelyzetre. Mind a kettő ugyanazt a területet érinti, ezért mindenképpen fontosnak tartom a két helyzet együttes kezelését, hiszen az egyik probléma megoldása automatikusan maga után vonja a másik kezelését is.
Gondom van a határozati javaslat 1. és 6. pontjával. Az 1. pont egy a bekövetkezett károk és utóhatások regisztrálását szolgáló monitoringprogram kidolgozására szólítja fel a kormányt, a 6. pont pedig egy ugyanilyen monitoringrendszer kidolgozására, de megelőzési szempontból. Ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa a már idézett katasztrófavédelmi törvényt, akkor az 5. §-ban a kormány feladatai között ezt megtalálja, tehát ismételten: nem megkérni kell a kormányt, hanem felszólítani, hogy tartsa be a jogszabályokat.
Tisztelt Ház! A katasztrófavédelmi törvény részletes vitája során a következőket mondtam el többek között: "Az nem megoldás, hogy kineveznek egy kormánybiztost, és a kormánybiztos mögött nincs gazdasági fedezet. Most is azt bizonyította a szabolcsi helyzet, hogy az, hogy a miniszter körbejár és megpróbál különböző tárcáktól összekoldulni pénzt arra, hogy egyáltalán tudjanak valamit kezdeni a vízzel, ez nem jó.
(18.10)
Szükség lenne arra, és ez eddig minden évben kimaradt a költségvetésből, hogy az ország egy katasztrófavédelmi alapot képezzen, amit nyilvánvaló, hogy ha nincs katasztrófa, nem kell fölhasználni, át lehet vinni a következő évre, és lehet ezeket a pénzeket gyűjteni.
Az is hozzátartozik, hogy a katasztrófavédelmi törvény 17. §-ának (1) bekezdése így szól: a katasztrófavédelem központi védekezési költségeit, az önvédelmi jellegű katasztrófavédelmi szervezetek fenntartási és működési költségei kivételével, az állam viseli, azokat a központi költségvetésben a Belügyminisztérium, illetőleg a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek fejezeteiben katasztrófavédelem cím alatt kell előirányozni.
Ha van ilyen pénz, akkor miért nincs? Akkor miért kell megint a tárcák költségvetését átcsoportosítani? Ha pedig nincs ilyen pénz, akkor ismételten baj van a törvény betartásával.
Tisztelt Ház! Szeretnék egyrészt örömhírt is mondani. A tegnapi nap folyamán próbahalászatot végeztek Vásárosnamény térségében, ahol a Szamos és a Tisza összefolyik, két varsát tettek le, az egyik varsában 18 keszeg volt, a másikban 17 keszeg és egy 80 dekás csuka. Ami halakat megvizsgáltak az állatorvosok, semmiféle szennyezés nem volt bennük.
Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy egyetértve Illés Zoltán képviselőtársammal és a környezetvédelmi bizottság javaslatával, hogy valamit végre szükséges a Tisza és a Tisza mentén élő emberek érdekében tenni: javaslom, hogy az Országgyűlés ezt a határozattervezetet fogadja el.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
