DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kétpercesek sok mindent elvittek abból, ami egy rendszerezettebb gondolatközlés alapján elvárható így a végén, ezért immár csak csemegézhetek abból, amiket magamnak fölírtam. Engedjék meg, hogy magáról az ügyről - hogy a katasztrófa kifejezést én magam most így kerüljem - és magáról az országgyűlési határozati javaslatról szóljak.
Ami az ügyet illeti: mindazon képviselőtársaimmal messzemenőkig egyetértek, akik ezt a február eleji ciánszennyezést nem egyedi esetnek tekintik. Könnyű, olyan hatalmas nagy vállalkozásba nem vágtam, amikor ezt kimondtam, hiszen ezek tények - sajnálatosak, de tények. Az is tény ugyanakkor, hogy az ilyen jellegű problémák más tartalommal, de lényegében a magyarországi polgárosodás kezdete óta folyamatosan történnek, következnek be. Elhangzott, ha jól emlékszem, Koncz képviselőtársam beajánlójában is az az igen kártékony hatás, ami a Tisza élővilágát érte akkor, amikor az egyébként más szempontokból igen üdvös folyószabályozás a Tiszán bekövetkezett, amikor a szamár húzta eke barázdájából kibillentették a Tiszát. Sokan gondolják ma már úgy, hogy meg lehetne tartani az akkor és úgy elért eredményeket másként is, többek között olyan technikákkal, hogy valamelyest többet engedjük kanyarogni ezt a Tiszát. Azt gondolom, hogy érdemes lesz ezen is gondolkodni.
Mint ahogy azon is érdemes gondolkodni, hogy a polgárosodás, az iparosodás előrehaladtával ezek a szennyeződések súlyosabbakká váltak. Egy dolog azonban az esetek többségében igaz: ipari eredetű szennyezésekről volt szó. Ezzel szemben az emberi beavatkozásnak az ilyen jellegű tényeivel szemben a természet maga próbálkozott, és mellette mindig ott voltak, és bízom benne, hogy ott lesznek a jövőben is, a természetszerető emberek tudatos beavatkozásai. Így volt ez a XIX. században, így volt az XX. század folyamán eddig is, és remélem, hogy a XXI. században is, ha még okot ad rá, akkor így lesz. A XIX. században, a század második felén úgy döntötték el ezt a kérdést, hogy amit elvettek élőhelyet az élő Tisza élőségét adó haltól, azt mesterséges szaporítással kell visszapótolni. Ez egészen a XX. század végéig működött. Kicsi fintorral mondhatnám azt is, hogy azért láthattunk annyi halott halat a ciánszennyezés után, mert a tudatos emberi beavatkozás eredményeként bőven volt hal a Tiszában.
Említettem már, hogy a sors egy katasztrófával, mégpedig egy nagyon-nagyon tragikus katasztrófával, az árvízzel a természet és az ember segítségére sietett. Miért mondtam ezt? Amikor talán valóban furán hangzik ilyet mondani, amikor az emberek ezrei igyekeznek e kártételtől megóvni otthonaikat, mégis azt kell mondanom, hogy a dolog így áll. Télen a Tisza téli biomasszáját és ökoszisztémáját érte a katasztrófa. Ez akkor is változott volna, ha nem következik be a ciánszennyezés, mégpedig éppen a sorra, rendre nagy vízen érkező utánpótlással a Felső-Tiszáról. Valószínűleg ez egy picit ma más, mintha nem lett volna a cián, de a cián, hála a jó istennek, elvonult, és örömmel üdvözlöm azokat a méréseket, amelyeket a németek hitelesítenek, miszerint a Tisza vize tiszta.
A monitoringnak egyéb eszközei is rendelkezésre állanak. Szó volt róla - Bajor képviselőtársam említette, bár fura megjegyzések illették -, igen, ahhoz, hogy megnézzük, él-e a Tisza, bele kell menni. Meg kell fogni azt a halat, és meg kell nézni, hogy hogy érzi magát. A próbahalászatok - amiket egyébként a halászok végeztek el kellő hozzáértéssel, és utána visszaengedve a halat a vízbe - azt mutatják, hogy a hal él, a hal táplálkozik, s hála a jó istennek, szaporodik is. Kiváló csukaívás volt az idén. De előáll a veszély, és erre utalt is Koncz képviselőtársam, az a veszély, hogy ez a természeti egyensúly valami más alapon áll elő, mint ami adott esetben a vízszennyezés előtt itt rendelkezésre állt. És itt hívom föl arra a veszélyre a figyelmet, amit két nem őshonos halfaj, nevesen az ezüstkárász és a törpeharcsa nagy számban való jelenléte okoz. (Koncz Ferenc közbeszólására:) Koncz képviselőtársam szájáról olvasva, a ponty és az amur, illetve az amur és a busa nem probléma, hiszen amur és busa telepítéséről, visszatelepítéséről senki nem is gondolkodhat, hiszen azok nem ebbe a vízrendszerbe való halak. Nem őshonos és senki nem kíván telepíteni törpeharcsát és ezüstkárászt sem, de nagyon-nagyon sok van. Az eredeti állapot helyett annak a bizonyos természet közeli állapotnak a helyreállítása - ahogy erről a kormányhatározat szól - azt igényli, hogy az egyes halfajok közötti egyensúlyt biztosító tudatos beavatkozásoknak immár nyissanak teret és terepet. Sajnos, eleddig ez elmaradt.
Nagyon sok képviselőtársam említette, hogy a Tisza él. A Tisza él, ezért azt javaslom, hogy a halottról szó se essék. Azt kell tudnunk bebizonyítani, hogy egy gyógyuló betegről van szó, és a rehabilitációhoz hozzátartozik az is, hogy találjuk meg azt a pontot, amikortól már a gyógyuló beteget is úgy kell kezelni, úgy kell vele foglalkozni, mintha már teljesen egészséges volna. Azt gondolom, hogy ennek az időpontnak a helyét kell nagyon pontosan megtalálni, és minél előbb sikerül ilyen állapotot teremteni, annál valószínűbb, hogy azok a várakozások, amik a helyben élőket bizalommal töltik el, valóban mielőbb, és nem tartom lehetetlennek annak a kijelentését, hogy még talán az idén is bekövetkezhessenek. Mert máskülönben, ha nem így járunk el, ha az ottani emberi tevékenységeket, az ottani vállalkozások lehetőségeit korlátozzuk, akkor tulajdonképpen ezekkel a korlátozásokkal, a halászok, a horgászok, a vendéglátósok korlátozásával mi magunk vagy az intézkedő kormány járul hozzá a károk szaporodásához, további felgyűléséhez. Azt gondolom, hogy ezt ebben a Házban senki nem kívánja.
(19.20)
Magáról az országgyűlési határozati javaslatról: én magam is támogattam a határozat általános vitára való alkalmasságát, és nagyon pontosan fogalmaztam, amikor az általános vitára való alkalmasságról beszéltem. Beterjesztettem ugyanakkor egy átfogó módosító javaslatot. Ennek egyetlenegy oka van: az a bizonyos ellentmondás, amit a mezőgazdasági bizottság ülésén én magam is fölvetettem, nevesen, hogy maga a cím és az országgyűlési határozati javaslat tartalma ellentmond egymásnak, részben a Tiszára és a Szamosra vonatkozó rendelkezéseket takar, mint ahogy ez a címéből következnék, részben sok olyan más javaslatot, ami nemcsak erre, hanem ennek kapcsán az ország összes folyóvizére, folyójára, illetőleg vizére vonatkozik.
Megvizsgálva ugyanakkor e gondolatmeneten végighaladva az országgyűlési határozati javaslat egészét, szembetalálkoztam azzal, hogy számtalan olyan intézkedésre szólítja fel az országgyűlési határozati javaslat a kormányt, amit már megtett. Ezt országgyűlési határozati javaslatban megismételni... - ráadásul összeegyeztettem az 1022-es kormányhatározattal magát az országgyűlési határozati javaslatot, a vonatkozó pontokban gyakorlatilag szó szerint ugyanezt tartalmazza. Azt gondolom, erre ilyen formában nincsen szükség.
Szó volt a 3. pont egyetértőleg való kihagyásáról, szó volt a 9. pont egyetértőleg való kihagyásáról. Nagyon kevés olyan pont maradt, aminek egyáltalán ilyen értelemben helye van. Én személyesen a 6. pontot, a 6. pont második fordulatát találtam olyannak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - és látom az idő leteltét -, amely még alkalmas arra, az előbbi követelményeket figyelembe véve, hogy egy országgyűlési határozat része lehessen, de azt gondolom, hogy bátran fordulhatunk a Kurucsai képviselőtársam által megfogalmazott külön országgyűlési határozati javaslat tartalmához, valamint Baráth Etele képviselőtársamnak a területfejlesztési törvénnyel kapcsolatosan benyújtott javaslatához is, ezek ugyanis valóban gazdagítani és tartalommal megtölteni tudnák ezt az országgyűlési határozati javaslatot.
Elnök úr, köszönöm türelmét, a túllépésért elnézésüket kérem. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
