KONCZ FERENC
KONCZ FERENC
KONCZ FERENC, a környezetvédelmi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2000. január 30-ának éjszakája mindnyájunk számára újabb bizonyítéka az emberi nemtörődömségnek, felelőtlenségnek. Újabb bizonyítéka annak, hogy az ember a környezete épségének a semmibevételével a saját lehetőségeit, jövőbeni kilátásait is tönkreteheti.
2000. január 30-án éjszaka a romániai Nagybányánál a térségben működő Aurul ausztrál-román vegyes vállalat szennyvíztározójából - az ülepítő tavak egyik földtöltésének megcsúszása miatt - 100 ezer köbméter, ciánvegyületekkel és nehézfémekkel szennyezett víz került a Szamos jobb oldali mellékfolyóiba, a Lápos- és Zazár-patakokba. A szennyezés január 31-én megérkezett a Szamos magyar szakaszára. Ekkor a maximálisan kimutatott összes cianidtartalom 32,2 milligramm/liter volt. Ez az érték nagyságrendekkel meghaladta a magyar felszíni vizek szabványában a legrosszabb minőségű vízre előírt 0,1 milligramm/literes értéket, a vízi élővilág számára mérgező 0,2 milligramm/liter értéket, és hatszázszorosa az ivóvízben megengedhető határértéknek. Ezért a Szamos és Tisza folyókból történő vízkivételek korlátozása vált szükségessé.
A szennyeződés február 2-án érte el a Tiszát Vásárosnaménynál. A Tisza vízhozama hígító hatást jelentett, melyet segített a Szamoson kialakult kisebb árhullám is, így az összefolyás alatt 12 milligramm/liter körüli maximális koncentráció alakult ki. A nyomon követést, védekezést nehezítette a sok helyen álló, máshol zajló jég. A mérgező anyag a vízi élővilágban felbecsülhetetlen károsodást, ezen belül nagyarányú halpusztulást is okozott. A Környezetvédelmi Minisztérium adatai szerint az összes halelhullás körülbelül 1200 tonna, aminek értéke mintegy 1,7-1,8 milliárd forintot tesz ki. Ennél nagyobb baj, hogy a teljes tápláléklánc is katasztrofális veszteséget szenvedett el.
A ciánszennyezés Szolnok ivóvízellátását is veszélyeztette, ezért február 8-án a várost ellátó vízmű kilenc órán keresztül szüneteltette a vízkivételt. Csak a vízügyi szakemberek bravúrjának köszönhető, hogy Debrecen ivóvízellátása nem került veszélybe. A teljes átvonulás gyakorlatilag tizenkét napig tartott, és február 12-én hagyta el a mérgező csóva az országot. Ez idő alatt 120 tonnára becsülhető tömegű cianid folyt le a folyóinkon.
Még fel sem ocsúdtunk a cianidos szennyezés okozta megrázkódtatásból, amikor a médián keresztül tudomásunkra jutott, hogy szintén Romániában a Visó völgyében, a Novasz-patak mellett salakcsuszamlás miatt újabb vízszennyezés történt. A megcsúszott 10-20 ezer tonna szennyezőanyag-tartalmú - ólom, cink és réz - volt. A szennyeződés a Visón keresztül ömlött a Tiszába. Az első hullám 2000. március 11-én 17 órakor érte el a tiszabecsi határszelvényt. Itt folyamatosan észlelték a sötét színű, szemmel látható szennyeződést. A szennyezés a hullámtérre is kiterjedt. A szennyeződés nagyobbik része azonban lebegőanyag formában érkezett, ezért az összes nehézfém-koncentrációban az oldotténál nagyságrendileg nagyobb mérési eredményeket regisztráltak.
Március 13-ára a mérések szerint az oldott formában lévő szennyeződés minden mért komponense - réz, ólom, cink - Tiszabecsnél a határszelvényben már a felszíni vízre még megengedhető határérték alá csökkent. A lebegőanyaghoz kötött formában lévő koncentrációk a mezőgazdasági műveléshez megengedhető határérték alattira csökkentek. Március 14-én a Tisza felső szakaszán újabb, az előzőhöz hasonló szennyezés történt. Ez a hullám határérték alatti koncentrációkkal március 20-áig Tokaj térségében feloszlott. Az előző szennyező hullám március 19-én reggelre erősen felhígult állapotban elhagyta az országot.
Az elmondottakból következően szerencsére nem valószínűsíthető, hogy a szennyezett lebegőanyag kiülepedése az árterületeken vagy a folyómederben veszélyes mértékben megnövelné az elöntött ártéri talajok, illetve a folyami mederüledék nehézfémtartalmát. A március 21-én elvégzett üledékelemzések a Tisza felső szakaszán mutatták ki az üledék ólom-, réz- és cinkkoncentrációjának jelentős növekedését. A Tisza alsóbb szakaszán az üledék elszennyeződése az eddigi mérések alapján nem észlelhető.
Mindent meg kell tennünk, amit emberileg, technikailag lehetséges, és fel kell használnunk a természet erejét is a folyó mihamarabbi regenerálódásában. Ez mindannyiunk közös érdeke, ugyanúgy, mint az is, hogy megfontolt nyilatkozatokat tegyünk, mert minden szenzációhajhász megnyilvánulás a későbbiek során miránk, különösen a Tisza völgyében élőkre hullhat vissza.
A környezetvédelmi bizottság üdvözölte - s én személy szerint is - Gönczy János úr kormánybiztossá való kinevezését, és úgy gondoljuk, munkája akkor válhat eredményessé, ha minden irányból - a tárcáktól, különböző civil szervezetektől, önkormányzatoktól - minden segítséget megkap feladatának elvégzéséhez.
Az eltelt időben nyilvánvalóvá vált, hogy a Tiszán egy alacsonyabb szintű dinamikus biológiai egyensúly áll be, amely azonban rendkívül sérülékeny, ezért mindent meg kell tennünk, hogy a jövőben a folyó teljes szakaszán a lehetőségek szerint kizárjunk bármely kis szennyeződést is. Annak érdekében, hogy a már bekövetkezett károkat felszámolni, a még várható károkat mérsékelni, illetve lehetőség szerint elhárítani lehessen, továbbá a hasonló környezeti és természeti katasztrófák kialakulása a jövőben megelőzhető legyen, gyors és hatékony intézkedéssorozatra, az érintett kormányzati szervek, önkormányzatok, civil szervezetek és állampolgárok összehangolt munkájára van szükség.
Ezért a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben is rögzítetteknek megfelelően az Országgyűlésnek a kialakult rendkívül súlyos helyzetre való tekintettel az országgyűlési határozat elfogadásával is elő kell segítenie a minél gyorsabb és hatékonyabb kárelhárítást, kármegelőzést és a folyók természeti rendjének visszaállítását.
(17.00)
Ezért rendkívül fontosnak tartjuk olyan tudományos igényű monitoring-program létrehozását, amely képes regisztrálni a szennyezések által okozott környezeti és környezet-egészségügyi hatásváltozásokat, a biológiai sokféleségek változását, a környezeti, a környezet-egészségügyi, természeti károkat, továbbá a gazdálkodók és a folyó mentén élők kárát. Támogatjuk az olyan, az eredeti állapot helyreállítására irányuló programot, amely képes az okozott környezetszennyezés és a természeti állapot károsodásának felszámolására a bekövetkezett környezeti és természeti károk felmérése alapján, a természetes regenerálódás figyelembevételével.
Szükségesnek tartjuk, hogy a kormány vizsgálja meg a szomszédos országokkal kidolgozás alatt álló vagy módosítást igénylő kétoldalú nemzetközi környezeti, természetvédelmi, valamint vízügyi egyezményeket, és törekedjen azok olyan tartalmú módosítására, hogy "a szennyező fizessen" elve maradéktalanul érvényesüljön az országhatárokon át terjedő környezeti károk esetén is. Ehhez kapcsolódóan a szomszédos országokkal olyan két- és többoldalú tárgyalások szükségesek, amelyek a határokon átterjedő szennyeződések feltérképezésére, olyan programok kidolgozására szolgálnak, melyek alapján a lehetséges veszélyforrások elhárítására európai uniós és egyéb nemzetközi finanszírozási lehetőségek igénybevétele is lehetővé válik.
A kormánynak Magyarország sajátos természetföldrajzi adottságai miatt ki kell dolgoznia olyan katasztrófamegelőzési programot, mely a nemzeti környezetvédelmi programba illeszthető, és képes megakadályozni az előbb említett környezeti katasztrófákat. Ehhez szükséges olyan mérő-, megfigyelő és jelzőrendszer kiépítése, mely a határainkon jelentkező szennyeződéseket időben jelzi. A bizottság szükségesnek látja az 1995. évi LIII. törvénnyel összhangban és az 1992. évi XXXVIII. törvénynek megfelelő átcsoportosításokkal a szennyeződéssel kapcsolatos feladatok megvalósításához szükséges pénzeszközök biztosítását a központi költségvetés forrásaiból.
Az országgyűlési határozat szerint a kormány az imént taglalt munkáról évente számol majd be az Országgyűlésnek.
Tisztelt Ház! Akik figyelték az általam eddig elmondottakat, bizonyára észrevették, hogy a bizottsági önálló indítvány két pontját nem érintettem. E két pontban egyrészt a katasztrófa sújtotta területté nyilvánításról, másrészt a szennyezés hazánkat érintő időpontjának emléknappá nyilvánításáról van szó. Több más bizottságban képviseltem a környezetvédelmi bizottság álláspontját, és azt tapasztaltam ezen két pont esetében, hogy ellentmondásos vélemények alakultak ki. A bizottság e két pontot fontosnak tartja ugyan, azonban én magam úgy látom, hogy az igazán lényegi lépések e két pont nélkül is megvalósíthatóak. A döntést természetesen majd együtt hozzuk meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai sajtóban olvasható, hogy most a Fekete-Körös romániai szakaszán állítólag a folyó uránbányát mosott ki. Ha a hír igaz, újabb szennyeződést kapunk a határon túlról.
Mindnyájan tudjuk, hogy a Kárpát-medence vizei és a vizekbe került szennyeződés alkalomadtán nálunk, a teknő alján folyik át. Az elmúlt években már menetrendszerű és jelenleg is tapasztalt, évszázados csúcsokat döntő árvizek mellett még a szintén határainkon kívülről származó szennyezésekkel is meg kell küzdenünk. Ezért tartja fontosnak a bizottság az országgyűlési határozat elfogadását, és én személy szerint is kérem ebben az önök támogatását.
Végül engedjék meg, hogy olyan magyar néphagyományt mondjak el önöknek, amelyet különböző változatban ismernek a Tisza mentén élők. "Meg volt már teremtve az egész világ, megvoltak a hegyek, a völgyek, kisebb-nagyobb folyók, csak még a Tisza állott az Úristen zsámolyánál. Hát tevéled mit csináljak, szegény fejeddel? - mondja az Úristen. Csak bízd rám, atyám, mondja Jézus, majd eligazítom én. Avval Jézus elővett egy aranyos ekét, elibe fogott egy szamarat, oszt mondta a Tiszának, hogy menjen mindenütt utána a barázdába. Aztán nekivetve az ekét a földnek, szántotta a folyónak az ágyát. Az pedig mindenütt ment a nyomába szorgalmasan, ahogy megbeszélték. Hanem szerteszéjjel igen sok cötkény, kóró, bogáncs volt, amit a szamár nagyon szeretett, meg éhes is volt, egyikhez is hozzákapott, a másikhoz is hozzákapott, nem haladt egyenesen, hanem ide-oda rángatta az ekét. Ezért olyan girbe-gurba, csivirgős-csavargós a Tisza folyása."
Mindnyájunknak érdeke, hogy a Tiszához és Magyarország más folyóihoz is hasonló kedves történetek kötődhessenek a jövőben is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
