LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ellentmondások feszültségében élünk. Délelőtt a Tisza mellett, Óbög határában, a gátat rendezve az egyik ember keze a rádió keresőjén egy nagyon érdekes témát érintett, és fölhangzott a ma délelőtti parlamenti téma, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló törvényjavaslat vitája. Megvallom őszintén, volt bennem egy kis aggodalom, hogy milyen jelzőket kapok, ha meglátnak. A legtöbb és legerősebb az volt, hogy ez rólunk is szólhatna.
Valóban oda kell eljutnunk, hogy mielőbb a Tisza-völgy területrendezési terve kerüljön a parlament elé, és talán akkor sok-sok olyan aggodalom és félreértés kerül a helyére, amely itt a kétpercesekben is előkerült.
Igen, ellentmondások feszültségében élünk, az utóbbi hónapokban sokan mondjuk, gondoljuk, hogy igencsak ránk jár a rúd. Kemény próbákban edződik és vizsgázik most az ország, a hófúvások, a belvizek, a ciánszennyezés, a nehézfémszennyezések több hulláma, az évszázad legmagasabb árvízszintje nehezíti a Tisza mentén élők életét, de áttételesen az egész országét is.
Ilyenkor könnyen másokat vádolunk mulasztással, másokat okolunk a bajokért. Még ha meggyőző érvekkel is igazolhatók ezek a vádak, most azzal segíthet a törvényhozás, hogy megalapozott és gyorsan kivitelezhető határozatot hozunk.
Az előttünk lévő bizottsági önálló indítvány, ha késve is, és nem teljes egészében, de megfelel ennek a kívánságnak.
(18.50)
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a kormányzati kiegészítésekkel együtt egységesen támogatja ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az elfogadását.
Véleményem szerint nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt negyedév egymást követő méreghullámai a Tiszán emberiség ellenes bűntettnek is minősíthetőek, hiszen száz évvel ezelőtt egy ilyen arányú vízmérgezés, amikor még nem ismerhették fel a folyóban rejlő mérgeket, emberéletek ezreit is kiolthatta volna. Hogy most nem történtek tragédiák, az csak a vízminőség rendszeres vizsgálatának, a gyors tájékoztatásnak, a folyam menti szigorú ellenőrzésnek és a rendkívüli helyzetben működő rendkívüli megoldásoknak, például a zacskós ivóvízellátás megszervezésének köszönhető. Az ember már képes védekezni - a pusztításnak kitett tiszai élővilág már kevésbé. A károk felmérése, a kártérítési perek adatigénye mellett érveket szolgáltat a környezetvédelmi előírások szigorúbb ellenőrzéséhez és a katasztrófaelhárítási programok előkészületeihez is.
A cianidmérgezés, a nehézfém-szennyeződések román eredetűek. Fel kell tehát tennünk a kérdést önmagunknak is, milyen lehetőségeink vannak, hogy megelőzzük a további folyamatos szennyeződéseket. Többször olvashattuk az elmúlt hetekben azokat a jogászi véleményeket, amelyek szerint nincs szükség újabb nemzetközi egyezmények megkötésére a vizek tisztaságának a megőrzése érdekében, hiszen már jelenleg is mintegy negyven ilyen jellegű megállapodás létezik. Valószínűleg a jövőben is könnyebben aláírnak efféle egyezményeket az érdekelt felek - ezekben az egyezményekben nincs szó ellenőrzésről és a bekövetkezett károk megtérítéséről.
El kell tehát érnünk az ellenőrzést, a károkozás után a felelősség megállapítását és a károk megtérítését is. De hogyan? Mind Magyarország, mind Románia csatlakozásra készülő ország, belátható időhorizonton belül az Európai Unió tagállamaivá szeretnénk válni. Ha ezek az országok távlatban vállalják az uniós követelmények érvényre juttatását a környezetvédelem területén, akkor ennek bizonyságául engedélyezniük kell a megfelelő nemzetközi ellenőrző bizottságok működését a területükön, vagy folyamatosan ismétlődő szennyezések esetén szorgalmazniuk kellene a tartós nemzetközi felügyeletet a folyók, folyamok menti vidékek ipari üzemeinek derítőinél és a lakossági szennyvíztisztító-telepeknél.
Ezeknek az ellenőrző bizottságoknak a működése valamennyi ország érdeke, azaz a súlyos nemzetközi következmények miatt korántsem tekinthető belügynek az uniós szabványok irányába történő intézkedések ellenőrzése. Azok az országok, amelyek elleneznék a környezetvédelmi előírások betartásának nemzetközi ellenőrzését, magatartásukkal bizonyítanák azt, hogy részükről nincs komoly törekvés az uniós előírások otthoni betartatására.
Meg kell jegyeznem, hogy az országgyűlési határozati javaslat 5. pontja kilátásba helyezi annak az esélyét is, hogy az uniós követelmények érvényre juttatásának a szándéka egyben uniós környezetvédelmi pénzforrások elnyerésére is alkalmat teremt.
A nemzetközi ellenőrzés vagy szükség esetén a felügyelet megkövetelése amiatt kerülhet előtérbe, mert a román állam nem vállal semmilyen felelősséget a történtekért. Ez annak a bevallása, hogy nem is nagyon ellenőrzi mint hatóság az általa is aláírt nemzetközi környezetvédelmi egyezmények betartását. Véleményünk szerint elfogadhatatlan ez az álláspont. Nem lehet a román rendszerváltás környezeti problémáiból, az ipari szerkezetváltás környezetkímélő megoldásainak az elspórolásából eredő károkat ránk, egy szomszédos országra hárítani.
A kelet-európai rendszerváltásokat követően II. János Pál pápa így fogalmazta meg tömören véleményét a csak profitmaximalizálásra törekvő tőke megítéléséről: "A kommunizmus bukása még nem igazolás a kapitalizmus gátlástalanságaira." Igenis kell hogy legyen kártérítési következménye az állami ellenőrzés elmulasztásának vagy a károkozókkal való hivatalnoki összejátszásnak és cinkosságnak! Nem az ilyen periférikus, a fejlett országokból már kiszorult cégeken múlik e térség országainak az ipari fejlesztése, sőt megkockáztatható az a vélemény is, hogy az ilyen állapotokba való állami belenyugvás épp a legfejlettebb technológia behozatalát gátolja meg.
Ezekben az órákban, amikor a tisztelt Ház tárgyalja ezt az országgyűlési határozati javaslatot, tízezrek dolgoznak a Tisza védőgátjain, és ezrek vagyonát teszi vagy teheti tönkre az évszázadunkban példa nélküli áradás. Amit most átélünk, az is egyfajta, az emberi felelőtlenség miatt nálunk bekövetkezett természeti katasztrófa. A környező országokban letarolt erdőségek nem fogják fel a csapadékot, és ezért a jövőben alkalmazkodnunk kell ahhoz a szükségszerű következményhez, hogy hirtelen hatalmas árhullámok vonulnak majd le a Tiszán. Nagyon indokolt tehát a határozati javaslat 6. pontja, amelyik arra kéri a kormányt: "Magyarország sajátos természetföldrajzi adottságaiból adódóan dolgozzon ki katasztrófamegelőzési programot." Gyorsított ütemben pótolnunk kellene az elmúlt évtizedekben elhanyagolt gátépítéseket, kedvezményes építési kölcsönökkel, de építészeti előírásokkal is kellene elősegítenünk az árvizeket tűrő építési megoldások elterjedését. El kell indítani a szakemberek ezrei által kidolgozott Alföld-program megvalósulását; összességében több mint tízezer oldalas tanulmányok eredményeire támaszkodva javasol ez az Alföld-program megoldást a ma és a holnap gondjaira.
A mai árvízhelyzet rendkívüli intézkedéseket követel meg. Ennek keretében vontak el támogatásokat a költségvetési intézményektől. Sajnos a tömegtájékoztatás ezt az intézkedést nagyon felelőtlenül tolmácsolta. Tegnap azt állította minden órában elmondott híreiben a rádió, hogy az oktatástól elvont összegeket kellett a gátépítéshez átirányítani. Minden emberi érzést sértő volt az árvíztől szenvedő lakosság és az iskola, az oktatás érdekeinek ez a mesterkélt szembeállítása. Természetesen a valóságnak sem felelnek meg ezek a híradások, hiszen a honvédelmi tárcától eltekintve, amelyik nemzetközi egyezményekben vállalt költségvetési részesedésből gazdálkodik, valamennyi költségvetési kiadás hozzájárul az árvízvédelemhez.
Zárszóként vetem fel a kérdést: hogyha a kormány kidolgozza ennek az országgyűlési határozatnak a szellemében a természeti katasztrófák gyors kezelésének a programját, akkor ebben a programban valószínűleg továbbra is védett pozíciója lesz a NATO-nak történő kötelezettségvállalás miatt a honvédelmi tárcának. Nem lehetne-e ugyanilyen védett pozíciót biztosítani ebben a programban a saját jövőnk iránt érzett felelősségvállalás miatt az oktatásnak? - kérdezem végezetül.
Köszönöm a figyelmüket.
