LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársunk alapos nemzetközi elemzése valóban okot ad a derűlátásra is. Ez ösztönzött arra, hogy elmondjam egy másik, derűlátásra okot adó élményemet, amely azt jelzi, hogy gyógyul a Tisza, a megsebzett Tisza.
Százötven egyetemi hallgató, oktató, a Szent István Egyetem hallgatói és oktatói, az elmúlt napokban Csongrádtól Szolnokig huszonkét települést jártak be, és a kecskeméti Alföld Kutató Központ szakmai munkája hátterével alapos életmódvizsgálatot, szociológiai felmérést végeztek.
(19.10)
Ezt egyébként folytatják októberben, tehát nem egy egyszeri látogatásról van szó. Az első összegzés éppen ma délelőtt hangzott el, s ennek élményét próbálom továbbítani akkor, amikor elmondom azt, hogy az ingatlanok ára nem csökkent, nem emelkedett, a cianidszennyeződést, a mérgezéseket követően nem adtak vissza vállalkozásokat. Talán egy erős lelkiállapotra vall az, hogy szinte valamennyi településen nagyon bíznak a Tisza gyógyulásában és abban, hogy meg fogják találni azokat a lehetőségeket, amelyek akár a vendéglátásban elvesztett lehetőségeket pótolni tudják.
1995 októberében volt egy határozati javaslat a Ház előtt, az aszályos esztendőket követő, a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlását elősegítő határozati javaslat. Azt akkor a parlament nagy többséggel elfogadta. Ennek bizony nagyon kevés következménye lett. Nagyon tartok attól, hogy most megint egy hasonló határozati javaslatot készítettünk elő, s nagyon bízom abban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a folyamatos drámák azért ezen határozati javaslatok megvalósítását jobban elő fogják készíteni.
Elnézést, hogy tovább beszéltem. Köszönöm.
