FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában a logikai gondolatot ott folytatnám, ahol Kis Zoltán abbahagyta, hiszen az előttem szólók mondanivalójából egyértelműen kiderült, hogy ez a törvénytervezet kell hogy mellőzze a politikát, hiszen minden párt kizárólag szakmai oldalról próbálja megközelíteni a törvény-előterjesztés vitáját, értékelését.
Ugyan a hozzászólási sorrendben a vége felé közeledünk, azonban a mezőgazdasági bizottságban talán elsőként foglaltam össze mindazokat a gondolatokat és észrevételeket, amelyeket most mindannyian szinte egységesen valóban a törvény hiányosságára utalva fejtünk ki, vagy pedig javítási szándékunkat fejezzük ki ezzel kapcsolatosan.
Nyilvánvaló, hogy a hazai szőlészet-borászat megsegítése érdekében mindenkor meg kell nyitni egy-egy törvényt, ha annak aktualitása van. A törvénytervezetben megfogalmazottak nagy része valójában tényleg olyan kérdéskört feszeget, amelyek megoldási változatait talán helyesen adja meg az előterjesztő. Nem mindegyiket, és természetes, hogy ez érződik a képviselők hozzászólásából. Várhatóan apróbb módosító indítványok is lesznek ehhez.
Azonban e törvénytervezet legnagyobb hibája az a rész, amit itt többen említettek előttem, amelyekkel nem foglalkozik a törvénytervezet. Ez azért sajnálatra méltó, mert elég hosszas előélete volt ennek a törvénytervezetnek, és a tavaly őszi változatban még számos rész megnyitásra került, és azáltal lehetett volna a képviselőknek módosító indítványokat tenni a helyzet jobbítása érdekében.
Jelen pillanatban egy szűkítettebb változatot kapott meg a parlament, a képviselőtársak, amelyben már akut kérdések nem kerülhetnek módosításra. Ezek közé sorolom leginkább a termőhelyi kataszteri besorolás kérdéskörét. Egy változat foglalkozik azzal, hogy a magyarországi I-II-III. kategória mit jelent, sőt van egy IV. kategória, ahol elviekben nem lehet szőlőt termelni, de szerintem ez az FVM legnagyobb feladata lenne - és azt gondoltam, hogy erre az időre elkészül - az európai uniós normák szerinti I-II. kataszteri besorolás elkészítése. A csatlakozásig minden bizonnyal el kell ezt végezni.
Az Európai Unióban I. és II. osztály van, jelen pillanatban Magyarországon három osztály van, de mint említettem, igazából négy. Ezzel kapcsolatban a nagyon komoly szakmai viták már lefolytak. Véleményünk szerint most ideje lett volna rendezni ezt a kérdést, mégpedig úgy, hogy I. kategóriának elnevezve minden minőségi kategóriát, amelyben ma jelenleg hegyközségek, borvidékek működnek, és Magyarország egyéb területeit II. kategóriának nevezni, ahol a lehetőséget kellene megadni a későbbiekben bármikor az ott élőknek, hogy ha akarnak, akkor szőlőtermeléssel foglalkozhatnak. A II. kategória egyben már minden megkötöttséget is tartalmaz, tehát a szakmai felügyeletet, a szakmai koordinációt is egyben magában foglalná.
(12.50)
Jelen pillanatban az I-II-III. kategóriákba sorolás, ahogy Kerényi János fideszes képviselőtársam is említette, főleg a III. osztályba sorolás a legnagyobb vitája az előterjesztésnek, hiszen a szakmai megkötés egy olyan fogalmi kör, amelyben bizonyos területek korlátok alá kerülhetnek. El tudjuk képzelni azt, hogy a szakmai megkötéseket a borvidéki rendtartásokban kellene szabályozni, a térség leginkább ismerői mindenféleképpen a borvidéken ott élők, nemzeti tanácsok.
A fajtahasználattal kapcsolatosan szintén elhangzott az a javaslat, amit többek között én is megfogalmaztam, hogy úgy érezzük, a hegyközségi törvény következtében olyan stabil, erős szervezet épült ki, amely képes arra, hogy a fajtahasználati szabályozást a maga döntési mechanizmusaiban eldöntse. Adjuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy borvidékenként a megyei hegyközségi tanácsok szerepkörébe juthassanak ezek a fajtahasználati szabályok!
Nagyon pozitív a törvénytervezet részéről, amit több képviselőtársam említett, hogy többek között az erdő- és gyümölcstelepítéseket csak a hegyközség kikért véleményével lehet majd a későbbiekben bizonyos megjelölt területeken elvégezni. Nem akarunk ebben ténylegesen feszültséget okozni a gyümölcstermelő társainkkal - jómagam is mindkét változatot művelem -, hiszen a szőlő-, gyümölcságazat egységes, de egy gyümölcsös vagy egy erdő telepítése valóban komoly gondokat okozhat a környező szőlőterületeknek. Tehát ez egy nagyon pozitív része az előterjesztésnek. Szintén pozitívnak tartom azt a részt, amelyben a magyarországi szőlőtermelő helyeket újranevesítjük, hogy melyek sorolhatók ezután a különböző borvidékekhez. Persze nem főleg Alcsútdoboz és amit említettek, de például Csurgó nagyon jelentős és régóta igényelt besorolását kéri, ez benne van az előterjesztésben.
Gyakorlati szempont szerint viszont nagyon nehezményezzük a származási bizonylati kérdéskört. Megvilágítva ez azt jelenti, hogy jelenleg számos szőlőtulajdonosnak nem ott van a szőlőterülete, mint ahol a tárolási helye. Magyarországon ez így alakult ki a kilencvenes évek után, és ez valamelyest örömteli is, hiszen jó néhány komoly pincészetnek az ország különböző területein van szőlője, ezáltal különböző minőségeket tud évjáratonként a piacra juttatni. Azonban ezeknek a szőlőtermelőknek nagyon komoly gond, hogy a szőlő származási bizonylatát a szőlő helye szerinti hegybíró adja ki. Ez teljesen jogos, hiszen ő ismeri, hogy azon a területen mi teremhet, sőt az is jogos, hogy az első bormennyiséget leírják erről a szőlőmennyiségről, tehát szakmai egyetértését adja, hogy arról a területről ennyi szőlő után ennyi bor állítható elő. Ez is teljesen jogos, hiszen termőhelyenként változik ez a paraméter.
De ezek után, miután egy okmányt kap a szőlőtulajdonos és majdan bortulajdonos, nem értjük meg, hogy a tárolási helyről, ami más helyen van, mint a szőlőterület, miért kell mindig visszautaznia vagy visszautaztatnia ezt a származási bizonylatot abban az esetben, ha megbontja ezt a borkészletet, mert részleteiben akarja eladni. Ebben az esetben a tárolási hely szerinti hegybírónak semmi más dolga nem lehet, és semmi visszaélést nem követhet el, csak az adott bormennyiségből - amiről egy másik hegybíró kollégája állított ki bizonylatot valamely más területen - matematikai művelettel le kell vonnia az éppen forgalomba hozandó bormennyiséget. Ez egy nagyon egyszerű művelet, a másik hegybíró kolléga szintén szakmai hozzáértéssel rendelkezik, tehát nem látjuk veszélyét, hogy ez a folyamat bekövetkezhetne. Ez nagyon nehezíti a szőlészetben, borászatban érdekeltek életét.
Komoly gondot okoz az alföldi borászatnak - és úgy tűnik sokak számára, hogy ez egy részprobléma - a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában való érdekképviselet. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagjai és az alföldi borvidékek is pontosan tudják, hogy nem akarnak túlsúlyt szerezni az alföldi bor képviselői a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában, a hegyközségek képviseletében, csak valamilyen méltányosság alapján mégiscsak szeretnék, hogy valamelyest nagyobb arányszámban képviseltethessék magukat. Javaslatuk szerint jó lenne minden 1000 vagy 1500 hektár után egy pluszképviselőt juttatni minden borvidéknek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Itt olyan aránytalanságok tapasztalhatók, hogy néhány példát említsek, hogy az alföldi borvidék három borvidéke - a csongrádi, a hajósbajai és a kunsági - több mint 33 ezer hektár szőlővel és 36 ezer szőlősgazdával, hegyközségi taggal rendelkezik, összességében hat képviselőt küldhet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Ugyanakkor a 618 hektáros Pannonhalma, Sokoróalja, a 827 hektáros Somló, az 1800 hektáros soproni, az 1130 hektáros bükkaljai, az 1623 hektáros Balaton-melléki egyenként kettő-kettő képviselőt küldhetnek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába.
Ennek egy gyakorlati hátránya bekövetkezett a múlt évben, ez a jövedéki törvénnyel volt kapcsolatos, amikor az alföldi képviselők jelezték, hogy a jövedéki törvényben vannak olyan problémák, amelyeket nem tudnak ilyen állapotban elfogadni. Sajnos, az ő arányszámuk kevés volt a 22 borvidék többi küldöttjével szemben, hogy bebizonyítsák és a szavazatukkal súlyt adjanak annak, hogy a jövedéki törvény ebben a formában módosításra szorulna. Az eltelt közel fél év bizonyítja, főleg a jövedéki törvény e heti módosítása kapcsán, hogy igazuk volt az alföldi képviselőknek, akik szakmai kifogásokat tettek a bor jövedékivé válása kapcsán, hogy a gyakorlati élethez rendezzük a jövedéki törvényt is. Ilyen problémákat tudna képviselni főleg azáltal, hogy az említett 36 ezer hegyközségi tag nagyon lényeges és minden részletre kiterjedő információval látja el ezeket a küldötteket, tehát a merítési száma jóval nagyobb ezeknek a küldötteknek, mint a kisebb hektárszámmal és kisebb taglétszámmal rendelkező egyéb helyeken.
(Az jegyzői széket dr. Szabó Erika foglalja el.)
Ugyanígy a hegyközségi problémával kapcsolatban szívesen vettük volna, ha a járulékfizetés kérdését törvényi szinten rendezzük, pontosabban, a borkereskedelem, a bor forgalmazásához kapcsolódó járulékfizetést, mert egyértelmű, hogy a hektárszám után hogyan kell járulékot fizetni, de sajnos nem egyértelmű, hogy a borkereskedőknek hogyan kell a járulékot fizetni. Gyakran a borkereskedők a felvásárolt bormennyiség után, amelyet főleg más területről hoznak, nem fizetik be a járulékot, azt nem tudják behajtani rajtuk. Ez azt jelenti, hogy az adminisztratív és minden terhet, ami a hegyközséggel jár, a borkereskedőkre kirótt járulékot is a helyben lakó, területtel rendelkező hegyközségi tagok fizetik meg.
Úgy gondolom, ideje lenne az OBI szerepkörét is rendezni, hiszen egy interpelláció során épp miniszter úrnak vetettem föl azt az egyedi helyzetet, ami megmaradt az Országos Borminősítő Intézetnek. Röviden: olyan érdekes helyzet van jelenleg is, hogy ha egy borminősítést az Országos Borminősítő Intézet elvégez elsőfokon, és ezzel a vizsgálatot kért személy nem ért egyet, a másodfokú fellebbezést is ugyanaz a szerv, az Országos Borminősítő Intézet végzi. Ez a jogrendben is egy elég komoly, érdekes problémát vet föl, hogy önmagának lehet-e valaki a másodfokú felülbírálója. Véleményünk szerint nyilvánvalóvá vált, hogy jelenleg meg lehetne szervezni az Országos Borminősítő Intézet területi elven való felépítését. Ez azt jelenti, hogy Kecskeméten, Egerben, Pécsett és Badacsonyban, ahol jelenleg szőlészeti, borászati kutatóintézetek vannak, szakmailag is, technikailag is készen állnak arra, hogy a belföldi bor forgalmazását ellenőrizni tudják, minősíteni és a szakvéleményt kiadni. Ha netán ott egy vélemény nem egyezik a vizsgálatot kérő véleményével, a másodfok ebben az esetben természetesen lehetne a budapesti központ, és az export esetén kizárólagosan a budapesti központnak lehetne csak minősítő véleménye, hiszen nekik van nemzetközi akkreditációjuk, ez a joguk elvitathatatlan, és érthető is, hogy ennek így kellene lenni.
Komoly gond a lepárlások kapcsán, hogy ez mindig egy utolsó pillanatban elrendezendő kérdés. Próbáltuk, és tényleg, a minisztérium is mindent megtett annak érdekében, hogy ne csússzunk bele a szüretbe a lepárlásokkal, de sajnos valamiért mindig belecsúszunk, mert mindig jön még egy vélemény, mindig jön még egy szempont, és húzódik, húzódik a kihirdetés, és belecsúszunk a szüretbe, ami kellemetlen folyamatot indít el, a csigerborgyártást ösztönzi arra, hogy azonnal lepárlásra lehessen küldeni. Félreértés, hogy az agrárrendtartás szervezheti csak a lepárlást. A technikai részletét igen, de Franciaország a tipikus példa, ahol a törvény rendezi, hogy mikor van kötelező lepárlás, mikor lehetséges a lepárlás, és mikor egyáltalán nem lehetséges a lepárlás. Ezen belül rendezi, hogy a borlepárlás eredménye, a borpárlat fölhasználása hogyan lehetséges.
(13.00)
Jelenleg sajnos a 28-tól a 43. §-ig terjedő rész, amely a borpárlatok, a brandy kérdésével foglalkozna, teljes egészében kimaradt, ezáltal ehhez semmilyen módosító indítványt nem lehet tenni. Jelenleg peres eljárás folyik a tokaji borvidéken, mert hamis borpárlatot adtak el valódiként, amely borpárlatnak az alapanyaga sajnos finomszesz volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az ilyen kérdést is rendezni lehetett volna.
A Magyar Demokrata Fórum a módosító indítványok elfogadásától teszi függővé, hogy a törvénytervezetet általánosan támogatni fogja-e. Köszönöm szépen.
