DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magam részéről a javaslat alkotmánymódosítási részéhez kívánnék hozzászólni, mert úgy gondolom, hogy a honvédelmi törvényre vonatkozó módosító részek kifejezetten olyan szakkérdések, amelyek maradjanak azoknak a képviselőtársaimnak az ügyei, akik ezt valójában értik, ezt művelik és alakítják.
Az alkotmánymódosítással kapcsolatosan azonban szeretnék megosztani néhány gondolatot a tisztelt Házzal. Az én nézetem szerint ez a módosítás - mint bármelyik, a honvédelemmel kapcsolatos módosítás - az alkotmány egy sarokpontjából kell hogy kiinduljon. Ennek a lényege az, hogy a haza védelméről köteles mindenki - polgár és állam egyaránt - az alkotmány helyes értelmezése szerint gondoskodni.
Az állam ezt úgy teszi, hogy helyes és jó külső szerződéseket köt, hogy helyes és jó szövetségi rendszereket keres, és ezekben a szövetségi rendszerekben úgy képes elhelyezkedni, hogy ott egyenjogú és egyenrangú félként biztosíthatja az ország egyfajta védelmét. Azonban nyomatékkal hívnám fel a figyelmet, hogy ez egyfajta védelem. Semmi ilyen külső védelem nem teheti szükségtelenné azt, hogy maga az állampolgár, az, akinek a védelméről gondoskodni kell, ne tegyen meg mindent azért, hogy a védelme teljes körű legyen.
Én ezt most ebben az órában is olyan fontosnak gondolom, amely nem mellőzhető akkor, amikor a külső lehetőségekről beszélgetünk. Nincs olyan külső hatalom és nincs olyan külső szövetség, amely akarná és képes lenne megvédelmezni azt, aki önmagát nem akarja és nem képes megvédelmezni.
(10.00)
E kettő tehát szorosan összefügg. Akik úgy gondolják vagy úgy vélik, hogy az alkotmánynak ez a rendelkezése elavult, elévült - én úgy gondolom, amíg mi itt vagyunk, soha konszenzus abban nem lesz, hogy ez elavuljon és elévüljön, mert az magát az ország védelmét veszélyeztetné. Nincs a világon olyan ország, legalábbis olyan önálló ország, amely ne gondoskodna a saját védelméről a szövetségi rendszereitől függetlenül. Példákat hozhatnék fel, kicsi, nálunk sokkal kisebb országokat, amelyek a védelmükről ugyan úgy gondoskodnak, hogy kiváló szövetségeseik vannak, de megfelelő elrettentő erővel rendelkeznek.
Tisztelt Ház! Amikor én erről kell hogy beszéljek, azt gondolom, ez nemcsak az aktualitás okán, hanem a javaslat okán is történik. Azt hallottuk az előbb, hogy kiváló dolog az, hogy végre eljutottunk odáig, hogy egy ilyen fontos kérdésben lehetséges az egyetértés. Eljutottunk odáig, hogy lehetséges az alkotmánymódosítás. Szeretném, ha végre abban is egységesek lennénk, hogy a védelem két oldala egyformán fontos - amiről az előbb beszéltem. Szeretném, ha ebben is ugyanolyan egységesek maradhatnánk, és egyértelművé válna, hogy az ország védelmét nem külső hatalmakra, nem kizárólag külső hatalmakra kívánnánk átruházni (Mécs Imre: Helyes!), hanem saját erővel kívánnánk megvédeni.
Azt gondolom, aki ismeri a történelmet, pontosan tudja, hogy azok az országok, amelyek a saját védelmüket nem a polgárokra és nem a polgárok akaratára építették, hanem mondjuk, fizetett emberekre és olyanokra, akiknek ez jószerével foglalkozása volt, ahol a kitöltött idő után majd jól megérdemelt nyugdíjba lehet menni, azok az országok nem tudtak talpon maradni, és nem is maradhatnak talpon. Ideig-óráig egy nagy szövetségi rendszer lehetővé teheti azt, hogy hamis illúzióban éljünk, és én ezért kértem ma szót. Ne éljünk abban a hamis illúzióban, hogy ha mi egy jó szövetségi rendszeren belül vagyunk, innentől kezdve kényelmesen visszahúzódhatunk, és azt mondhatjuk, hogy innentől kezdődően talán nincs is már szükség haderőre, hiszen majd mások meg fognak bennünket védelmezni.
Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy amikor a külső segítségre gondolunk - és ez a gondolatmenetemnek talán a második része -, akkor arra is gondolni kell, hogy az, akitől mi várjuk ezt a fajta segítséget, ne találkozzon folyamatosan szembe olyan kicsinyes - azt kell mondanom, hogy kicsinyes -, semmiféle alkotmányos garanciákat jószerével nem érintő kérdésekben az örökös akadékoskodással, amit itt nálunk, azt kell mondanom, mind ez idáig tapasztalni lehetett. Nekem is őszinte örömöm, hogy most úgy tűnik, ez múlóban van, és legalább ebben a nagyon fontos kérdésben a parlament meghatározó erői képesek arra, hogy egy hangon szóljanak.
Tisztelt Ház! Nincs ugyanis olyan védelmi rendszer, amely jószerével kiállná, hogy minden esetben úgy tekintsék, mintha idegen és olyan idegen - talán akár megszállót is mondhatnék - hatalomnak, mondjuk, a repülőgépei akarnának keresztülrepülni ezen az országon, mintha ellenséges és nem baráti, és kifejezetten általunk számítottan szövetségesnek az erői lennének. Ez rossz érzést kelthet mindenkiben, azt gondolom, még abban a közvéleményben is, amely erőteljesen formálja azokat az erőket, amelyek a mi szövetségeseink.
Ezért tartom fontosnak azt, hogy azokban a kérdésekben, amelyek az alkotmányos garanciákat nem érintik - és ezt én ilyennek tekintem - a kormány kapja meg azokat a felhatalmazásokat, amely felhatalmazások alapján képes arra, hogy egyenrangú félként és egyenrangú partnerként tárgyaljon a szövetségesekkel, és ne azt kelljen minden alkalommal majd mondania, hogy majd előbb a tisztelt Házhoz fogok fordulni, hogy ebben a kérdésben, ha a Ház határozatképes lesz, akkor döntés szülessen.
Azt gondolom, mindennek az átlátása és belátása rendkívül fontos. Ez most egyaránt érződik a legnagyobb ellenzéki párt és a kormányoldal között, ez talán tényleg biztató lehet a jövőre nézve, és valami olyan reménységet adhat, hogy legalább a védelmi kérdésekben közelíthetünk egymáshoz olyan mértékben, hogy a védelmi kérdésekben antagonisztikus ellentétek ne legyenek közöttünk.
Tisztelt Ház! Visszatérve az eredeti gondolatomra - és ezzel szeretném zárni rövid felszólalásomat -, én változatlanul úgy vélem, azon kell munkálkodjunk és abban kell egyetértenünk, hogy a kettős lehetőség, a jó külső szövetség és a határozott és erőteljes belső katonai erő álljon ennek az országnak rendelkezésére. Úgy van, ahogyan itt igen tisztelt fideszes képviselőtársam mondotta volt, bizony a puskaport minden időkben szárazon kell tartani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
