SIMICSKÓ ISTVÁN
SIMICSKÓ ISTVÁN
SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltozáskor az akkori ellenzék által elért egyik legjelentősebb eredmény az 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Köztársaság alkotmányának gyökeres módosítása volt. Mindannyian tudjuk, hogy ez az alkotmány már születése pillanatában sem volt tökéletes, de mégis ez volt, illetve ez lett az alapja a rendszerváltozásnak. Ennek köszönhetjük, hogy jogállami keretek között működő demokrácia született Magyarországon.
A törvényalkotó akkor - nagyon helyesen - olyan szigorú rendelkezéseket is beépített az alaptörvénybe, amelyeket a tíz évvel ezelőtti időszak indokolt, kiváltképp a magyar történelem XX. századi tanulságai tükrében. Ezek között szerepeltek a honvédelemmel kapcsolatos paragrafusok is, hiszen ingatag, éppen születő demokráciánkban biztosítékot jelentettek, nehogy egy visszafordulás esetén megismétlődhessék a kádári honvesztés, amikor is 1956-ban idegen elnyomó hatalom katonai segítségét kérte a forradalom eltiprásához.
Az eltelt tíz év alatt nagyot fordult a világ. Legszebb álmainkban reméltük csak, ami mára valósággá vált: szabad, független, demokratikus Magyarországot teremtettünk. Elmúlt annak veszélye, hogy a kommunizmus valaha is visszatérjen hazánkba.
Nem számolódott fel azonban végérvényesen az országunk biztonságát fenyegető minden körülmény. Mi sem példázza jobban ennek igaz voltát, mint a múlt évi jugoszláviai genocídium, amit a NATO-beavatkozás állított meg. Az a NATO, aminek éppen tavaly március 12-e óta Magyarország is teljes jogú tagja. Térségünkben, közvetlen szomszédságunkban is jelen vannak és működnek olyan erők, amelyek veszélyeztetik az egyetemes jogokat, a minden embernek kijáró és a kisebbségek kollektív jogait egyaránt. Ezek az erők újból és újból előretörnek, ha a nemzetközi közösség és külön-külön minden demokratikus ország nem mutat fel erőt és elszántságot, hogy elejét vegye, megakadályozza az emberiség elleni bűnöket, ha nem mutat fel kellő erélyt és eltökéltséget, hogy fenntartsuk és megóvjuk a békét, szabadságunkat, függetlenségünket. Mi kiállunk minden ember és kisebbség jogaiért.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormánykoalíció felelősséget érez az iránt is, hogy megteremtődjék a leghatékonyabb együttműködés szövetségeseinkkel, amely érdekében éppen a nagyobb biztonságunk javára enyhíteni kell az alkotmányi szigort, és a feladatok differenciálásával, az Országgyűlés kizárólagos jogköréből át kell emelni egyes jogosultságokat a honvédelmi bizottság, illetve a kormány hatáskörébe. Mindezt elsősorban, mint korábban hangsúlyoztam, saját biztonságunk növeléséért kell megtennünk, ami egybeesik szövetségesi kötelezettségünkkel is, de végső érvként hadd mondjam ki: ezt kívánja a józan ész. Ezt kívánta már bő egy évvel ezelőtt is, amikor tulajdonképpen már csaknem ugyanott tartottunk, mint most, és éppen a józan ész maradt alul, amikor a nemzet ügyét, a honvédelem sorsát befolyásoló döntést alárendelték rövid távú aktuálpolitikai érdekeiknek a mélyen tisztelt ellenzék jeles képviselői. (Mécs Imre közbeszólása.) De nem akarom hánytorgatni a múltat, nem kívánom elhomályosítani közös örömünket, hogy hazánk javát szolgálva kormánypártok és ellenzéki pártok együttes akaratából a mai törvénymódosítások elfogadása által hazánk biztonsága, a honvédelem ismét erősödik.
Ismeretes, hogy jelenleg folynak a hatpárti tárgyalások a honvéd vezérkar Honvédelmi Minisztériumba való beintegrálásáról, amely folytatásaként megvalósulhat a tervezett haderőreform. Nagy horderejű döntések várnak ránk, amelyek hosszú távon szabnak irányt a honvédség működésének, hazánk katonai biztonságának. Ezek a döntések ugyancsak konszenzust, egyetértést kívánnak a kormányzó koalíciós és az ellenzéki pártok között, mert ezek a döntések is az alkotmány módosítását kívánják, s azon kívül több más kétharmados törvényét is.
A hatpárti tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak, és minden esély megvan arra, hogy a jövő héten közös nevezőre jussunk és nekilássunk az alkotmány és a vonatkozó törvények további módosításának kidolgozásához. Reményeim szerint a jelen példa, amit hozzáállásból a honvédelem ügyében az ellenzék tanúsított, átterjed más országépítő terveink kivitelezésére is, hiszen végső soron mindannyian, akik e terem padsoraiban ülünk, hazánk üdvéért munkálkodunk, közös a feladat és közös a felelősség is.
A pontosság kedvéért meg kell jegyezzem, hogy ha ez év januárjában meg is született volna az új alkotmány vagy legalább egy szép preambulum, hogy ne a rossz emlékű '49-es év jelzőszámát viselje, hanem e 2000. kerek évfordulóét, akkor is módosítani, úgymond, aktualizálni kellene az alkotmányt. Évek, talán több évtized is szükséges, hogy olyan alaptörvény érlelődjék ki a közös munka nyomán, amely egy hosszú, békés, mindenki számára jólétet is hozó korszak próbáját állja ki.
Tisztelt Országgyűlés! Szükségesnek tartom, hogy röviden összefoglaljam azokat a tényezőket, amelyek az alkotmány és a honvédelmi törvény módosítását elodázhatatlanná tették. Kezdeném a legfontosabbal. Hazánk NATO-tagsága, illetve várható csatlakozása az Európai Unióhoz a Magyar Köztársaság számára új jogokat és céljai eléréséhez megnövekedett eszközrendszert jelent, ugyanakkor nemzetközi kapcsolataiban kibővült kötelezettségekkel jár együtt. Magyarország nemcsak a szövetség kollektív biztonságának és védelmének elveivel azonosul, hanem fontosnak tartja más, a nem az 5. cikkelyből következő, közösen vállalt szövetségesi küldetésekben történő részvételt is. A katonai szövetség részeként Magyarországnak szorosan együtt kell működnie a szövetség többi tagjával. Ehhez szervesen hozzátartozik, hogy a szövetséges országok csapatai egyszerűen és gyorsan jussanak Magyarországra, valamint nehézségek nélkül haladhassanak át hazánkon.
El kell fogadnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a NATO-tagsággal nemcsak hazánk biztonságának garanciái változtak meg radikálisan, hanem azok az eszközök is, melyek a biztonság megőrzését szolgálják. Másodsorban az a tény támasztja alá az alkotmány és egyúttal a honvédelmi törvény módosításának szükségességét, hogy az elmúlt évtizedben a világ biztonságpolitikai helyzetében jelentőségteljes változások következtek be. Minimálisra csökkent a hidegháború időszakára jellemző világméretű fegyveres konfliktus veszélye. Ugyancsak lényegesen megnőttek és összetettebbé vált a biztonsági kockázatok és a veszélyforrások köre. Az államok közötti konfrontációk helyébe olyan kisebb kiterjedésű belső konfliktusok léptek, amelyek közvetlenül elsősorban az adott országot érintik, közvetve ugyanakkor a tágabb régió stabilitására, biztonságára is nagy veszélyt jelentenek.
(9.40)
Ez a tény nagymértékben megváltoztatta azokat az eszközöket, amelyek segítségével sikeres választ lehet adni ezekre az új típusú kihívásokra. Ezért napjainkban elsősorban a válságok megelőzésére, kezelésére, valamint béketeremtésre van szükség. Az újfajta biztonsági környezetben a sikeres akció végrehajtásának egyik alapvető feltétele a válságokra történő azonnali reagálás képességének kifejlesztése.
Az új típusú válsághelyzetek sikeres megoldása tekintetében tehát rendkívüli mértékben megnőtt az időtényező szerepe. A gyors beavatkozás eredményeként reális esély teremtődhet a helyi konfliktusok súlyosabbra fordulásának megakadályozására.
A harmadik tényező, mely az ötpárti törvényjavaslat melletti érvként hozható fel, Magyarország földrajzi helyzetében keresendő. Hazánk egy olyan instabil régió szomszédságában fekszik, amely az elmúlt évtizedben Európa puskaporos hordója volt. Jugoszlávia szétesése háborúkhoz vezetett a Balkánon. Sajnálatos módon az ingatag helyzet jelenleg is jellemzője a tőlünk délre található térségnek. Ebben a kérdéskörben nem kerülhető meg az a tény sem, hogy jelentős magyar kisebbség él Jugoszláviában.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, a törvényjavaslat beterjesztését alátámasztó negyedik érvként, tényezőként engedjék meg arra a magyar külpolitika által több ízben deklarált elsődlegességre, prioritásra rámutatni, mely szerint Magyarország az ENSZ, az EBESZ és a NATO tagjaként, valamint az Európai Unióba igyekvő államként fontosnak tartja az aktív szerepvállalást a nemzetközi és elsősorban az európai biztonság megőrzésében. Annak, hogy a feladatnak maradéktalanul képesek legyünk eleget tenni és eredményesen hozzá tudjunk járulni a nemzetközi stabilitás fennmaradásához, egyik alapfeltétele, hogy szövetségeseinkkel harmonikusan és gyorsan tudjunk együttműködni a békés mindennapokban a kiképzés, a gyakorlatozás és más közös feladatok megoldásában egyaránt.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Magyarország jelenleg szigetként van jelen a NATO szövetségi rendszerében, egyetlen NATO-tagországgal sem vagyunk szomszédosak. Magyarország abban érdekelt, hogy szomszédaink közül minél többen és minél előbb a NATO tagjai legyenek. Mi támogatni fogjuk felvételüket, ha megfelelnek a szövetség által támasztott követelményeknek. Annál is inkább tesszük mindezt, mert a szomszédos országokban jelentős magyar kisebbség él, akikért jobban, hatékonyabban tudunk felelősséget vállalni, ha egy szövetséges ország állampolgáraként élnek magyarként, akár keleten, akár északon, vagy bármely égtáj irányában tekintjük ezt.
Többször kinyilvánítottuk, hogy a Magyar Köztársaságnak sem közel, sem távol élő népekkel szemben nincs ellenséges érzülete, nincs ellenségképünk. A haderő fejlesztése, fenntartása, a szövetségi rendszerbe való betagozódásunk senki ellen nem irányul. A történelem azonban arra tanít bennünket, hogy nem az a fontos a haderő fenntartásában, hogy nekünk nincs ellenségképünk, hanem az, hogy mi vajon szerepelünk-e valamely nép, ország ellenségképeként. Ez az, amit nem tudunk bizonyosan semmiképp - reméljük, hogy nem. Ne feledjük azonban Cromwell intését, aki azt mondta, hogy "Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!"
Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak figyelembevételével hazánk biztonságának, valamint nemzetközi elismertségünk megőrzésének érdekében kérem az alkotmány és a honvédelmi törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatok elfogadását és támogatását; a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja egyhangúlag támogatni fogja.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps.)
