LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A médiáról szeretnék szólni, de nem csak a médiáról. A történet sokkal inkább rólunk szól, a magyar parlamentről. Az Alkotmánybíróság a médiaügyben két döntést hozott. A Magyar Televízió kuratóriuma ügyében döntését kétféleképpen értelmeztük.
Az egyik értelmezés az ellenzéké, és most már a velük egyetértő legfőbb ügyészé, a másik a kormánypártoké. Ez a vita egy testületet érintett. A másik döntést nem is vitatta senki. Ez kimondta: három testület, a Rádió, a Duna TV és az MTI esetében a parlament törvénytelenül járt el, amikor az MDNP-t és a KDNP-t ellenzékinek minősítve, ellensúlyként újabb kormánypárti jelöltekkel duzzasztotta fel a testületeket. Mit tett ezután a törvénytisztelő magyar parlament törvénytisztelő többsége? Ötpercenként hivatkozott arra, amiről akkor még úgy vélte, neki kedvező, és kisujját sem mozdította azért, ami csak rajta állt, a törvénytelennek ítélt kormánypárti többség felszámolásáért, három testületben.
Az Alkotmánybíróság szava tehát szent, ha azt a kormánynak kedvezően magyarázzák, viszont következmények nélküli szófiabeszéd, ha ítéletéből kellemetlenségek következnének. De a legfőbb ügyész még rosszabbul járt. Kétségkívül kínos, hogy az ellenzéki pártok érvelését igazolva kimondta, a tévé csonka kuratóriuma törvénytelenül alakult meg. A legfőbb ügyész persze nem utasíthatja a parlamentet, de az ember azt hinné, elgondolkodni legalább illenék állásfoglalásán. Ehelyett felelős kormánypárti politikusok kijelentik, ez csak a legfőbb ügyész írói munkásságának része - mondja ezt az ügyészség tekintélyét gyarapítandó, egy volt igazságügy-miniszter is. És ettől kezdve a kérdés már rég nem a jobb sorsra érdemes köztévé.
A kérdés az, azt sugalljuk-e az állampolgároknak, az ügyészség törvényességi felügyelete alá tartozó számos alapítványnak, hogy a legfőbb ügyész összevissza beszél, hogy az Alkotmánybíróság vagy bármely bíróság döntéséből csak azt kell komolyan venni, ami az erősebb számára előnyös. Vagyis a kérdés az: lehet-e a parlamentet törvényen, törvényességen kívül helyezni, van-e az Országgyűlésnek úgymond kollektív mentelmi joga?
Van persze a törvényenkívüliségnek egy másik, szókimondóbb megoldása is. A MIÉP elnöke a napokban egy írásában azt kezdeményezte: 2000-ben legyen népszavazás, amely felfüggeszti a médiatörvényt, hogy meg lehessen szüntetni az országos kereskedelmi tévéket, hiszen azok idegenszerűek, idegen érdeket szolgálnak, amelynek egyik nyilvánvaló bizonyítéka, hogy a TV2 egyik tulajdonosa a zsidó világszövetség elnöke, ez pedig már tényleg égbe és népszavazásért kiált.
Nos, a parlament többségének el kell döntenie, melyik utat választja. Vagy nyíltan felfüggeszti a médiatörvényt a MIÉP javaslatának megfelelően, vagy, mint eddig, burkoltan teszi ugyanezt, vagy - én ezt javasolnám - legalább most megkísérli bizonyítani: a suszternek nem lyukas a cipője, a törvényhozó Országgyűlés maga nem áll hadilábon a törvénytisztelettel. És mivel úgy gondolom, hogy az államtitkár úr miattam kényszerült bejönni ezen a korai órán, előre megkérem, hogy miután elmondja azokat a nyilván kötelező mondatokat, hogy egyezzen meg az ellenzék a tévé kuratóriuma ügyében, tegye meg nekem, nekünk, hogy szól arról is, mikor egyeznek meg az erre illetékes kormánypártok, melyik törvénytelen többséget alkotó jelöltjük fog lemondani három médiatestületben.
Előre köszönöm a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
