ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt mondják, azt hirdetik, hogy hazánkban immáron kétségkívül piacgazdaság van, szabadversenyes piacgazdaság. A verseny szép, jó és hasznos - örülj magyar, végre olyan áldásokban részesülsz, amelyekről korábban még csak nem is álmodhattál! És lám, ez a hálátlan, buta magyar mégsem örül eléggé. Úgy érzi, többsége a saját bőrén, hogy valami nem úgy működik, ahogyan ígérték, valami megint nem az, aminek mondják. Igaz, ez nem újdonság, több mint ötven éve élünk hazugságban, ámításban, s részesülünk - a média jóvoltából - állandó agymosásban. De talán éppen ez fordul a visszájára, hiszen így egyre több ember kénytelen elgondolkozni azon, amit tapasztal és lát, és egyre több honfitársunknak nyílik ki a szeme. Mert ugyan milyen versenyről, milyen egyenlő esélyről és versenysemlegességről beszélnek?!
A globalizmus bástyái, a vámszabad területiek hatalmas tőkével, a magyar kormányok megzsarolásával és önkéntes protekcionista támogatásával, a jegybank monetáris rásegítésével azt csinálnak, diktálnak és uralnak, amit csak akarnak. Ingyen vagy nevetséges árakon kebelezték be a magyar nemzeti vagyont, a közteherviselés alól kivonják magukat, ellenőrzést nem tűrnek - és akkor ezernyi piszkos trükkről, csalásról még nem is beszéltem. A magyar vállalkozó, a magyar paraszt, a termelő, szolgáltató vagy kereskedő pedig nyakig zsákba varrva, szabadon vehet részt a táncversenyben - igaz, minden létező adót, járulékot fizet, minden lépését ellenőrzik, hitelt nem kap vagy csak vállalhatatlan feltételekkel, és folytathatnám a sort. De versenyezhet, szabadon - körülbelül annyi eséllyel, mint a féllábú, tébécés öregúr a versenyre kitenyésztett világbajnok futóval szemben.
Ez igen! Mert itt, kérem, esélyegyenlőség van, ez egy tiszta verseny, erre vigyáz, erre ügyel az adófizető magyarok pénzéből fenntartott intézmény, a Gazdasági Versenyhivatal. Persze jó lenne tudni, mivel is foglalkozik ez a szervezet - gondolom, védi a cápákat egymástól, a kisebb halak meg forduljanak fel, ha egyszer magyarok. Mert itt, kérem, rend van, no és persze felelős magyar kormányok. Hiszen van itt perspektíva: néhányan majd bedolgozók, bérmunkások lehetnek idegenek gyarapodására, a magyar nyomor konzerválása érdekében - de legalább, momentán még, a saját hazájukban. Nos, erre mondják tíz éve: ez egy átgondolt gazdaságpolitika, a jövőnk, így fogunk felzárkózni - Közép-Afrikához.
(8.40)
Ez piacgazdaság? Vagy ez valami egészen más? Meddig lehet ezt még csinálni? Meddig lesz még minden tisztességes, verejtékes magyar munka, tudás és akarás naponta letaposva? Vagy nekünk ez a sorsunk? A bőgatyások sorsa? Az sem, lassan abból is kifogyunk! Az álságos, szemforgató szövegekből és ígérgetésekből tulajdonképpen mindenkinek elege van már. Fújjunk hát ébresztőt magunknak és kormányainknak, magyarok! Elvégre egyelőre még mi vagyunk többségben.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
