VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Hadd mondjam el, hogy nem korai az óra, ilyenkor már régen dolgozni szoktunk, úgyhogy nem volt szükséges bejönni, illetve nem volt semmilyen kényszer benne. (Közbeszólások az MSZP soraiban.)
Hadd kezdjem azzal a válaszomat, mielőtt rátérnék arra, amilyen kérdéseket ön feltett, hogy nézzük meg a történetet, hogyan indult - szerintem van benne tanulság. Az egyik, ami, azt hiszem, igen jelentős, hogy a közszolgálati televíziót ez a kormány, legalábbis felelősség tekintetében, több mint 10 milliárd forint adóssággal örökölte meg az önök kormányától, amely folyamatosan ígérvényeket és ígéreteket tett a Televízió akkori vezetésének, sőt a közalapítványnak is, és azoknak a vezetőinek, hogy a korábban felhalmozott adósságot konszolidálni fogják, és folyamatosan tett arra vonatkozó ígéreteket, hogy elengedik az adósságaikat, illetve támogatáshoz juttatják. Ez nem történt meg, tehát magyarul az első dolog az volt, hogy ki kellett fizetni a Televízió dolgozóinak az elmaradt béreket, majd konszolidálni kellett a magyar közszolgálati televíziót, azokkal az eszközökkel, amelyeket a törvény biztosít, és amelynek a törvényesség betartásával, annak szem előtt tartásával kell megtörténnie.
Örökölte a kormány és a közszolgálati televízió kuratóriumának elnöksége azt, hogy több mint 2500 embert foglalkoztattak; volt, aki hónapok óta, volt, aki évek óta egyetlen műsort sem készített a televízióban, de semmiféle átalakítás nem történt, folyamatosan ömlött ki a pénz ebből a szervezetből (Bauer Tamás: A kormánynak ebbe nincs beleszólása!), miközben az ön által is említett kereskedelmi televízióknál messze nem érte el még az ezer főt sem az alkalmazottak száma. Ekkora különbség nem volt indokolt. Természetesen lehetne azt is mondani, bár nem feltételezem, hogy a csonka kuratórium az önök számára kifejezetten kedvező. Ön azzal vádol bennünket, a képviselőtársaimmal együttesen, hogy az Alkotmánybíróságnak csak azokat a passzusait vesszük figyelembe, amelyek számunkra, a többség számára kedvezőek. (Bauer Tamás: Bizony, bizony!)
(9.10)
Tisztelt Képviselő Asszony! Önök még azt sem veszik figyelembe, ami önöknek kedvező, azokat az alkotmánybírósági döntéseket sem. Egyfelől (Csige József: Világíts rá!) az Alkotmánybíróság döntését kérdőjelezik meg, amely teljesen világosan a 22/1999-es alkotmánybírósági határozatban kimondja azt, hogy nincsenek törvényességi problémák a közszolgálati televízió kuratóriumában, törvényes a kuratórium megalakulása. (Bauer Tamás: Nem ezt mondja!)
A másik, hogy a Fővárosi Bíróság - önök megpróbáltak egyébként minden helyen eljárni - egyébként bejegyezte jogerős határozatával a kuratórium elnökségét, bejegyezte a kuratórium képviselőjét. Mint azt ön bizonyára tudja, a Fővárosi Bíróság végzése ellen 15 napon belül egyébként az ügyészség fellebbezhetett volna, és nem tette. Felügyeleti jogkörében erre neki lett volna lehetősége, nem tette, ezért vált jogerőssé maga a határozat.
Aki pedig a legfőbb ügyész úr levelét próbálja meg belekeverni a politikába, nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hozzák a legfőbb ügyész urat, hiszen sem a Háznak, sem a házelnöknek nincs és nem áll módjában értelmezni a legfőbb ügyész úr levelét. Egyetlenegy dolgot tehet mint az Országgyűlés elnöke, illetve maga az Országgyűlés, hogy az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel önöket folyamatosan hétről hétre, hónapról hónapra felszólítsa és felkérje arra, hogy tegyék meg, legyenek szívesek a jelölésüket. Sajnos, mint ahogy megint arról adott hírt a sajtó, önök ismételten nem tudnak egyébként megegyezni, ismételten eltérő álláspontjuk van, mert önök nem akarnak kompromisszumot, mert lehet, hogy az az érdekük, hogy fenntartsák annak a látszatát, hogy itt folyamatosan valamiféle törvénysértés van, és elfeledkeznek azokról az időkről, amikor az önök kormányának az első idejében, Fodor Gábor minisztersége alatt az első adandó alkalommal tucatjait távolították el kifejezetten politikai szempontból a magyar közszolgálati televízióból. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!)
És elfeledkeznek arról is, egyébként ajánlom figyelmükbe a statisztikát, ami persze önöket nem győzi meg sosem, de azért talán érdemes lenne elgondolkodni és odafigyelni, hogy az önök kormányának döntéseivel szemben hány alkotmánybírósági beadványt nyújtottak be, hányat utasított el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hányat tartott indokoltnak az Alkotmánybíróság, és hányat ennek a többségnek az idejében. Azt hiszem, van min elgondolkodniuk önöknek, tisztelt képviselő asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)
