DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A nagykövet nem a kormány, hanem az egész ország, minden állampolgár képviselője. Ezért is nagyon helyes és nagyon indokolt, hogy a jelöltek alkalmasságának megítélésében a legfontosabb népképviseleti szerv, a parlament meghatározó szerepet kapjon. Ezt a szerepet a magyar parlament 1990 óta gyakorolja az erre a feladatra összpontosító külügyi bizottságon keresztül. 1990 óta az a gyakorlat, hogy csak az a nagykövetjelölt nevezhető ki, aki a külügyi bizottság támogatását elnyerte. Voltak néhányan, akik nem nyerték el korábban a külügyi bizottság támogatását, őket nem is nevezte ki egyik ezt megelőző kormány sem.
Ma olyan híreket kapunk, hogy a Külügyminisztérium egy nagykövetjelöltet, nevezetesen Katona Tamást szeretné kinevezni a varsói posztra, aki a külügyi bizottság támogatását nem kapta meg. Jelezni szeretném, hogy én személyesen támogattam a nagykövetjelölt urat, alkalmasnak is tartom, de itt most nem róla van szó, hanem egy nagyon fontos demokratikus alapelvről, arról az alapelvről, hogy teljes körű parlamenti többségi támogatás szükséges a kinevezéshez.
Ezért kérdezem az államtitkár úrtól, hogy a maga részéről elfogadhatónak tartja-e e tízéves gyakorlat felrúgását és olyan nagykövetjelölt javaslását erre a posztra, aki nem kapta meg a külügyi bizottság támogatását.
A következő kérdésem az, hogy az ön véleménye szerint hozható-e olyan méltatlan helyzetbe a jelölt, a külügyi bizottság és a köztársasági elnök - vagy ebben az esetben elnökök -, hogy az eddig megszokott és elfogadott gyakorlat ellenére kerül sor a kinevezésre.
Végezetül azt is megkérdezem, hogy van-e értelme a külügyi bizottsági nagyköveti meghallgatásoknak, ha annak semmiféle következménye nincs. Egy paródiához nyilvánvalóan egyikünk sem szívesen asszisztál.
Köszönöm a szót. (Taps az SZDSZ soraiban.)
