KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem felejthető az a döbbenet, ami a Budapest Sportcsarnok leégését követő reggelen fogta meg az embert, és a híradásokból tudjuk, hogy ezzel nagyon sokan így voltak. Nem felejthető, hiszen sokunk számára a Budapest Sportcsarnok sportrendezvényei, kulturális rendezvényei olyan maradandó élményt jelentenek, amelynek egy darabját vették el tőlünk akkor, amikor a sportcsarnok leégett.
Teljesen egyértelmű, hogy a fővárosnak, de egyetértek azokkal, akik azt mondták, az országnak is szüksége van egy hasonló méretű, többfunkciós olyan csarnokra, ami az előbb említett rendezvények és más egyéb rendezvények befogadására is képes, alkalmas. Ezért természetesen frakciónk támogatja az újjáépítést, támogatjuk azt, hogy kellő előkészítés után megalapozott döntés szülessék az újjáépítésről, és támogatjuk azt is, hogy az újjáépítés szükséges fedezetét a költségvetésen keresztül biztosítsuk.
Más azonban a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az előttünk fekvő törvényjavaslattal. Ez ugyanis egy érdekes javaslat. Két részből áll: egyrészt azt mondja el, hogy mely törvényeket nem kell betartani, másrészt meg elmondja nekünk, hogy mely törvényeket kell viszont betartani. A törvény egy része az államigazgatási eljárás keretében a hatóságok rendelkezésére álló határidőket rövidíti le, kötelezve a szakhatóságokat, közműveket a gyors ügyintézésre, ahogy ezt már előttem többen is elmondták.
Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményünk szerint ilyen törvényi szabályozásra nincs szükség. Egy ilyen volumenű és jelentőségű beruházás esetén ugyanis elvárható, hogy a kormány, az önkormányzatok, a szakhatóságok, a közművek és mindenki, aki tenni képes az újjáépítés érdekében, megfelelő módon együttműködjön egymással. Ezért aztán nem törvény kell, hanem normális együttműködő viszony kialakítása, például a kormányzat és az önkormányzatok között. E tekintetben vannak tanulságai annak, hogy ez a viszony hogy alakult 1990 óta. Ezzel együtt én biztos vagyok benne, hogy mind a XIV. kerületi önkormányzat, mind a Fővárosi Önkormányzat maximálisan együttműködik a kérdésben, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a határidők lerövidüljenek. Vagyis itt nem törvény kell, hanem jó szándék és együttműködési készség. Ha ez létezik, akkor lerövidülnek a határidők.
A törvény másik része pedig megmondja, hogy mely törvényeket kell betartani; jelesül itt most a közbeszerzési törvényről beszélek. Törvényt akarunk tehát alkotni, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy a törvényt be kell tartani. Végül is ebben sincs sok meglepő, hiszen a Nemzeti Színház tervezését kísérő korábbi viták kapcsán, vagy az autópálya-építés során a közbeszerzési törvény kijátszására való törekvés kapcsán, vagyis annak kapcsán, hogy az adófizetők pénzének ellenőrizetlen, átláthatatlan elköltése történhessék meg, valóban felmerül az emberben az igény egy ilyen törvény megalkotására. Ilyen törvények között aztán nem meglepő, hogy valakinek az jut eszébe, hogy most az egyszer, ezen állami beruházás esetében kivételesen mégis inkább tartsuk be a közbeszerzési törvényt, és erről is hozzunk létre egy törvényt.
Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, jogállamban nem hozunk törvényt sem arról, hogy a jogszabályokat nem kell betartani, sem arról, hogy a törvényeket viszont be kell tartani. Világos, hogy miért jutott eszébe mégis Baráth Etelének, aki e területen elismert szakmai jártassággal rendelkezik, egy ilyen törvény megalkotása, mert az lebeg a szeme előtt, hogy az összes politikai és egyéb jellegű problémákat félretéve mégis ez a beruházás a lehetséges legrövidebb időn belül készüljön el, az előre elképzelt funkcióknak megfelelően.
Én Baráth Etele szándékával nagyon egyetértek és azt támogatom, csak azt gondolom, hogy normális viszonyok kialakulása mellett egy jogállamban ez megfelelő együttműködéssel az illetékes szervezetek között elérhető cél.
Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, van itt egy-két tisztázatlan kérdés a mai napig, mert az utóbbi időben felbukkant a vita, hogy vajon ha felújítjuk a leégett csarnokot, akkor kit illetnek a tervezés kapcsán a szerzői jogok, mert ha a korábbi tervezőket, akkor nincsen tervpályázat lehetősége, akkor viszont a törvénynek ezek a részei nem érvényesülnek; abban az esetben, ha viszont sikerül magántőkét bevonni, akkor esetleg egy teljesen más épületet lehet építeni, vagyis ebben az esetben ezek a bizonyos szerzői jogok már nem érvényesülnek, akkor egy másik épületet fogunk felépíteni.
Most a módosító indítványok kapcsán a törvény ezt úgy próbálja elkezelni, hogy vagy ilyen, vagy olyan megoldás lesz, és akkor majd vagy erre megyünk, vagy arra megyünk. Elismerve, hogy itt a finanszírozás kapcsán valóban lehetnek tisztázatlanságok, és egyetértve azzal is, hogy vonjunk be magántőkét a finanszírozásba amennyiben ez lehetséges, mégis meg kell állapítanom, hogy ezek szerint viszont most, amikor ezt a törvényt el akarjuk fogadni, nem vagyunk az összes információ birtokában az újjáépítést illetően.
Ugyanakkor befejezésként azt mégis le kell szögeznem, hogy frakciónk természetesen támogatja az érintettek széles körű bevonásával történő döntés-előkészítést, ez eddig így történt, és ezt mi nagyon helyeseljük. Van most egy bizonytalanság még a kormány döntése után is, hogy vajon melyik változat fog majd elkészülni, de itt a megadott határidők után ez megoldható.
Támogatjuk, hogy a tervezés, illetve a kivitelezés során a közbeszerzési eljárások legyenek betartva, érvényesüljenek a törvények előírásai. Támogatjuk azt is természetesen, hogy a megfelelő szervek, szervezetek, szakhatóságok, közművek, önkormányzatok, a kormányzat működjenek szorosan együtt egymással a határidők lehetséges lerövidítése érdekében, és aztán amikor minden információ rendelkezésre áll, és a kormányzat majd behozza a szükséges törvényeket a parlament elé - gondolok például a költségvetési törvényre annak érdekében, hogy a megfelelő fedezetet a kivitelezés időszakára biztosítsuk -, akkor frakciónk ezt is meg fogja szavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
