LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja, mint ahogyan erről már dr. Horváth Balázs képviselőtársunk beszélt a tisztelt Ház nyilvánossága előtt, hiányosságai ellenére is támogatja ezt a törvényjavaslatot. Megértjük azokat az egyedi körülményeket, amely körülmények ehhez a törvényjavaslathoz vezettek, és ebből fakadóan elfogadjuk ezt a többünk várakozását nem teljesen kielégítő előterjesztést. (Megérkezett dr. Szabadi Béla államtitkár és elfoglalta helyét az ülésteremben.)
Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisített egy építési rendeletet, és ezáltal tavaly tavasszal lépéskényszerbe került a tisztelt Ház, és hozott egy átmeneti törvény a Balaton körüli építési tevékenység szabályozásáról.
A tavalyi törvényben előírt határidő miatti sietség jegyeit vitathatatlanul hordozza ez a törvényjavaslat, de kétségtelen eredmény, hogy ez a törvényjavaslat a határidő letelte előtt az Országgyűlés elé kerülhetett.
Magam, mint egy, a Tisza völgyét és magát a Tisza partját is érintő választókerület egyéni képviselője, kritikus várakozással néztem át ezt a törvényjavaslatot. Egy kicsit úgy is tekintettem rá, mint egy mintára, egy olyan próbatörvényre, amelyiknek, miután megvitatnák és elfogadnák az ország nyilvánossága előtt, a későbbiekben iránytű szerepe lenne egy nagyon fontos törvényjavaslat megalkotásában. Ez a következő törvényjavaslat a Tisza menti települések területrendezési tervének elfogadásáról és a Tisza mentén hatályos területrendezési szabályzat megállapításáról szólna. Most még, ennél az első törvényjavaslatnál esetleg elkövethetünk hibákat, hiszen minden első ilyen próbálkozásnak van ilyen kockázata, de a következő, ilyen jellegű törvény előkészítése idején már nem hibázhatunk.
A törvényjavaslat erényeit előttem többen is jogosan méltatták, hadd térjek ezért rá rögtön a hiányérzetekre.
Az első hiányérzetem az, hogy a törvény nem ad jogosítványokat és ehhez járó forrásokat a Balaton Fejlesztési Tanácsnak. Önálló jogkör, önálló források, önálló döntési lehetőségek nélkül még a legegyszerűbb szúnyogirtási tennivalókat sem tudják elvégezni a tó menti települések. Annak viszont nem sok értelme van, ha az egyik megteszi, a szomszédja viszont nem. Marad tehát minden a régiben; a Balatont övező négy megye egyszerűen csak pénzszerzési lehetőségnek tekintheti a tó partján fekvő településeit, anélkül, hogy áldozatot hozna további fejlődésük érdekében.
Sajnos ugyanilyen a helyzet a Tisza mentén is. Amikor jön a vendég, jön a turista, akkor több megye megkülönböztetett figyelemmel kezeli a Tisza menti települések jövedelmeit, de ha árvíz van, akkor a szétázott, beomló utak helyrehozásának vagy a gátak megerősítésének a költségeiből már nehezebben vállalnak részt.
Tudomásul kell venni, hogy a víz menti településeknek van előnyük is ebből a vízparti helyzetből, de van hátrányuk is. Nagyon remélem, hogy a Balatoni Fejlesztési Tanácsnak vagy a törvényjavaslatban megjelölt települések majdani szövetségének kialakul majd az a megyéktől részben független jogkörük, döntési lehetőségük és pénzforrásuk, amelyek révén jobban meg tudnak felelni a törvény preambulumában említett célok szolgálatának.
(15.10)
Ha ez kialakul, akkor majdan a Tisza Menti Települések Szövetsége is lát majd egy olyan mintát, amelynek követése révén teljesíteni tudja az ottani megyék többi településétől eltérő fejlődési pályáját. Jelenleg sajnos nincsen ilyen minta, ezért nincs összhang az e törvényjavaslat bevezetőjében lefektetett irányelvek és az e törvény céljait leszűkítve értelmező első két paragrafus között. Egy átfogó területrendezési terv megkövetelné a közlekedési lehetőségek és úthálózat, a kereskedelmi ellátás, az üdülőket kiszolgáló - ma nagyon elhanyagolt - egészségügyi ellátórendszer Balaton körüli és egymással is összefüggő megtervezését. Nos, erre a törvényjavaslat nem tesz kísérletet.
A vita előtt kaptam kézhez dr. Kopár Istvántól, a Balaton örökifjú szerelmesétől, a neves közgazdásztól egy balatoni fejlesztést ágazati részletezésben is taglaló tervezetet, amelynek az az egyik legfontosabb megállapítása, hogy a balatoni területrendezés és területfejlesztés ügyének csak egy olyan szervezet lehet a gazdája, amelyik helyi és megyei érdekektől függetlenül képes áttekinteni a tó körüli fejlesztési lehetőségeket. Jelenleg nincs ilyen szervezet.
Szót ejtettem a Tisza menti települések sajátos gondjairól, például a partvédelem költségéről. E költség zömét az állami költségvetés állja, ami árvíz idején különösen magas összeg; az idén nem ritkán napi 600-800 millió forint is volt a kritikus hetekben. Vihar idején, jégzajláskor a Balaton sem békés - na de kik viselik a védekezés költségeit? Nos, mindenhol csak a tulajdonosok védekeznek annyira, amennyire az erejükből futja. Sok helyen nem futja erre, például, ahol idős vagy kis jövedelmű a tulajdonos. Nem egy balatoni településen a negyvenes években eredendően kimért telkek harmadik-negyedik teleksorában hullámzik ma a tó. Még a hatvanas évek elején születtek arra tervek, hogy a Balaton partja mentén körben, 20-50 méteres sávban füves szabad strand legyen, de ezek az elképzelések elbuktak. Több településen elkezdték ugyanis feltölteni és védeni a part menti sávot, de néhány év múlva rájöttek, hogy nem tudják viselni a partvédelem költségeit. Nem tudták pótolni az iszapba süllyedt köveket, nem tudták rőzse vagy nádkéve révén lefékezni a parti utat mosó viharos hullámokat. Nem tudtak mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor a partot feszítő jégpáncél a part menti fákkal és padokkal együtt 2-3 méterrel is befelé tolta a partvonalat, turzást emelve a part menti földből és terméskövekből.
A törvény alkotói mit sem tanultak az elmúlt évtizedek kedvezőtlen tapasztalataiból, és most sem gondoskodnak a partvédelem költségeinek a forrásairól. A törvény 20. §-a elővásárlási jogot biztosít a part menti területsávra a települési önkormányzatok számára akkor is, ha telekkönyvileg igazolható, hogy ugyanezen önkormányzat nem védte meg az első teleksor előtti földterületeket, hiszen szinte mindenhol úgy parcelláztak, hogy a bejárást biztosították a tó felőli útról. Nem az a nagy gond, hogy az önkormányzatoknak nincs forrásuk az elővételre - ahogy ezt többen felvetették az általános vita első szakaszában -, hanem az igazi gond az, hogy nincs pénz a part menti önkormányzati terület partvédelmére. A Balaton addig mos, ameddig védett gáttal nem találkozik. Ha az elővásárlással megszerzett területeket sem tudja megvédeni az önkormányzat, akkor vajon megoldás lesz-e a jövőben az, hogy a harmadik, majd a negyedik teleksorra is kiterjed az elővásárlás joga, hiszen akkor már ezek kerülnek a part menti 30 méteres sávon belülre?
Sajnos az elmúlt évtizedekben az állam nem is volt érdekelt a partvédelem megszervezésében. Ha ugyanis a Balaton vize telkeket mosott el, akkor ez a terület mint tómeder - e törvény értelmében mint elhabolt terület - automatikusan állami tulajdonná vált. Az 1995. évi vízgazdálkodásról szóló LVII. törvény 22. §-a megszüntette az elhabolt területek állami elhappolását, azaz ma már az ingatlan tulajdonosának joga van helyreállítani az elhabolt ingatlanrészt, ha beszerezte az ehhez szükséges vízjogi engedélyeket. Megszűnt tehát egy, a parton élőkre évtizedeken keresztül sérelmes és a partvédelemre nézve is hátrányos törvény.
Ugyanez a törvény arról is intézkedett, hogy az államtól, illetőleg az önkormányzattól beépítetlen ingatlantulajdon a természetes vizek partján nem szerezhető. Sajnos ezt a törvényi előírást sokan kijátszották mind a Balaton mellett, mind szűkebb hazámban, a Tisza mentén is, ahol Tisza parti területeket, sőt a Tisza medrét is parcellázták. Az ilyen törvénytelenségekben gyakran tettestárs néhány önkormányzati vezető, azaz itt is beleütközünk abba a már tárgyalt problémába, hogy bővíteni kellene a Balaton Fejlesztési Tanács jogosítványait.
Nagyon egyetértek azzal a 20. §-ban említett céllal, hogy a parthossz legkevesebb 30 százalékán közhasználatú parti sétány alakítandó ki, de attól tartok, hogy a törvény előkészítői fel sem mérték azt, hogy ez mekkora partvédelmi kiadással járna.
A 10 percbe ennyi fér bele, tisztelt elnök úr. Végezetül a Magyar Demokrata Fórum módosító javaslatokkal a Tisza-törvény reményében támogatja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket.
