SIBAK ANDRÁS
SIBAK ANDRÁS
SIBAK ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokféle szempontból hangzottak el hozzászólások, már az első részben is. Mivel akkor személyesen nem voltam jelen, elolvastam képviselőtársaim hozzászólásait, mivel ebben a térségben élőként magam is nagyon érdeklődöm az iránt, hogy ez a törvény milyen módon és formában kerül elfogadásra.
Az első, amit szeretnék megfogalmazni, ennek a törvénynek az egyértelmű támogatottsága részemről is. Igenis szükség van ennek az elfogadására, szükség van arra, hogy ez az érték, amely a Balatont és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetet jelenti, hosszú távon megmaradjon, élvezhető maradjon a jövő nemzedéke számára is. Szeretném egy picit szélesíteni ezt, mert a hozzászólások zöme elsősorban a Balatonról, illetve a Balaton közvetlen környezetéről szólt, kevésbé foglalkozik a kiemelt üdülőkörzet távolabbi területeivel, amelyek ennek a helyzetnek részben haszonélvezői természetesen, de részben jelentős kárszenvedői vagy bizonyos szigorítások elszenvedői.
Az egyik ilyen pont: a törvénytervezetben az került rögzítésre, hogy az egy területre vonatkozó szabályozási előírások közül mindig a szigorúbbat kell alkalmazni. Ha képviselőtársaim megnézik a térképet, amelyen ez a kiemelt üdülőkörzet fel van rajzolva, és a Balaton északi partja, a Balaton-felvidék térképét, és számba veszik ezeket a térképlapokat, amelyeken a különféle feltételek rögzítve vannak, illetve a hozzá tartozó törvényi pontokat, akkor találnak olyan településeket, amelyek többszörösen szigorított helyzetben vannak. Többszörösen hátrányos helyzetbe kerülnek, ugyanis a Balatontól távol vannak - viszonylagos a távolság, mert a kiemelt üdülőkörzet legszéle is 8-10 kilométerre van, de ezt a felvidéket ismerve ez sajnos már nagyon jelentős, tehát 4-5 kilométer ebben az esetben már jelentős -, a nemzeti park területén vannak, érzékeny területen vannak, egyáltalán nincs csatornázottságuk, lehetőségük sincs arra, hogy a forrásokat ezekre saját erőből előteremtsék, és az állandó lakosság - ezt mindig hangsúlyozom - száma fokozatosan, szép lassan, de jelentősen csökken. Olyan gyönyörű településekre gondolok, mint amilyenek a Káli-medencében vannak, vagy tovább, felfelé haladva, mondjuk, a Veszprém környékén lévő településekre, amelyekben ugyan, ha arra megyünk, gyönyörű épületeket látunk, mert ezeket megvásárolták részben magyarok, részben külföldiek, akik felújították az épületeket, de az állandó lakosság szép lassan kihal. Kékkúton szinte már épphogy csak élnek emberek.
Ez a közeg pontosan azt a jellegzetességét veszíti el, ami miatt ide jöttek azok az emberek, akik korábban megvették ezeket a területeket. Vagy ha a turista idejön, azért szeretne találkozni itt lakó, élő emberrel, tehát aki ott lakik és ebben a környezetben meg tud élni. Tehát úgy gondolom, hogy a feltételek, a követelmények, amelyek a törvényben meg vannak fogalmazva ahhoz, hogy megmaradjon ez a kiemelt üdülőkörzet, mint valóban Magyarország egyik nagyon fontos természeti értéke, közepén a Balatonnal, támogatandó. De el kell dönteni, hogy az itt élő emberek - akik szerencséjükre vagy szerencsétlenségükre ide születtek, vagy ide származtak, vagy itt akarják leélni az életüket, és netán még a gyerekeik is szeretnének ugyanazon a településen maradni, felnőni - életfeltételeihez meg tudjuk-e adni a lehetőségeket.
Megítélésem szerint ehhez, a többek által, akár Lasztovicza képviselő úr által, akár Házas képviselő úr által, akár mások által elmondottak alapján, jelen pillanatban még hiányzik egy olyan biztos anyagi háttér, olyan biztos forrás, amely az itt hátrányos helyzetbe kerülő emberek hátrányát - hangsúlyozom: a napi életükhöz, és most nem a fejlesztésekre gondolok - csökkenteni tudná. Tehát ne kényszerüljenek arra, hogy a megöregedő családok kénytelenek legyenek másoknak eladni a lakásukat, mert a gyerekek már nem tudnak oda letelepedni, mivel munkahely ide nem települhet - tudjuk, nagyon jól megfogalmazza a törvény, hogy ennek a körzetnek mely területeire. Szeretnénk, ha a turizmusból megélnének, de tudjuk, akik ott élnek, azt is, hogy a szezon jelen pillanatban kevés ahhoz, hogy az itt élő közel 200 ezer embert eltartsa. Akkor viszont a forrásoknak olyan részét is meg kell teremteni vagy biztosítani kell, amellyel a korábbi hozzászólásokban már részben felvázolt exkluzív turizmus vagy netán termálturizmus újabb területeit lehet feltárni és fejleszteni, hogy ezzel azt a szűk két hónapot, ami most a Balatonnál valóban szezonnak nevezhető, ki lehessen tolni több hónapra vagy akár egész évre.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A turizmusból kell megélni, ez hangzott el az előbb. Ezzel egyetértek, mert ez a terület erre lenne alkalmas. De úgy gondolom, hogy az ott élő emberek turizmuson kívüli életének feltételeit is biztosítani kell.
Elhangzott Bóka képviselő úr korábbi hozzászólásában, hogy enyhébb szabályozás van a parttól távolabb, és ezt nagyon okosan teszi a törvény. Ha ezt így nézzük, ez valóban jó lenne, de sajnos pontosan abból kiindulva, amit először mondtam, ez nem egészen igaz. Ráadásul, valóban a parti települések azok, amelyek gyorsan meg tudják teremteni a feltételeket, mondjuk, az építési tilalom feloldásához, tehát továbbra is a parti települések lesznek azok, amelyek majd fejlődni tudnak, miközben azok, amelyek egyébként is hátrányos helyzetben vannak anyagilag, és nem tudják a feltételeket megteremteni, tovább süllyednek a mélybe, és egyre kevésbé lesznek alkalmasak arra, hogy az állandó lakosság számára megfelelő életfeltételeket biztosítsanak. Ezt bizonyos mértékig ellentmondásnak tekintem, amit a törvény erényének mondanak.
A két évvel kapcsolatosan: ez sok is, és kevés is. Sok, ha arra gondolok, hogy a szennyvíz mennyi kárt okoz ebben a térségben, akár ha Tapolcára gondolunk. Barlangrendszer van a város alatt, és ahol nincs csatornázva a város, van olyan hely, ahol sajnos a régi kutakba engedték be a szennyvizet. Ilyen szempontból még az egy hónap is sok, tehát a két évet ilyen szempontból soknak tartom. Ugyanakkor, ha a másik oldalt nézem, hogyan tudják majd az önkormányzatok a feltételeket megteremteni ahhoz, hogy két év után már csak akkor adjanak építési engedélyt, ha csatorna van, ehhez viszont nagyon kevésnek tartom a két évet. Nagyon egyetértek Lasztovicza képviselő úr arra irányuló javaslatával, hogy továbbra is fenn kellene tartani a csatornát pótló, de környezetvédelmi szempontból még elfogadható közműpótló megoldásokat.
Tehát a csatornázás nagyon fontos feladat lenne. Ezen a területen történt már ugyan előrelépés, de pontosan az előrelépés kapcsán a tanulság is itt van: a törvénytervezet említi a badacsonytördemici szennyvíztárolót. Ez most már beindult, most már működik, próbaüzem alatt van. De a legnagyobb probléma éppen az, hogy a környező települések, amelyek szennyvizét be kellene fogadnia, anyagi okok miatt nem képesek rácsatlakozni. Tehát jelen pillanatban megépült ez a szennyvíztisztító, amely nagyon korszerű, nagyon jól működik, de nincs szennyvíz, amit fel tudjon dolgozni. Innentől kezdve a fajlagos költsége jelentősen megnő, tehát akik netán rá is kötöttek, mert Badacsonytomaj szennyvizének egy része már ide folyik, azok számára is nagyon drága a feldolgozás. Tehát tovább kellene lépni, és a többi településen is meg kellene ezt oldani. Ugyanilyen a Lesence-vidék, amely, ahogy elhangzott, szintén hátrább szorult a listán, vagy Nemesvita, amely szerencsétlen egymagában maradt ott, és nem fogjuk tudni megmondani, hogy miből fogja ezt megoldani, hiszen a Balatontól egy kicsit távol van ahhoz, hogy Balaton-partinak lehessen mondani, de már nem tud csatlakozni a lesenceiekhez, mert műszakilag ez nem oldható meg. Ott van egy kis falu, megoldhatatlan feladatokkal. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)
Köszönöm szépen képviselőtársaim figyelmét, a többit majd más formában elmondom. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
(15.50)
