DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Kiss Sándor szobrát avattuk Vásárosnaményban, március 15-én. A következőket mondtam:
Kiss Sándor szobrának avatásakor elönti szívemet és értelmemet a hálaadás és az indulat. Hálaadó köszönet az egek, földek és minden népek Teremtőjének azért, hogy adta Kiss Sándort. Indulatos perlekedés a Mindenhatóval azért, mert Kiss Sándor akkor távozott el a mi világunkból, amikor államférfiúi életútja a legmagasabb csúcsok irányába ívelt.
Bár mintha hallanám Sándorunk lecsendesítő, mégis megerősítő higgadt szavait: "Legyen megnyugvás és jutalom tinektek, hogy végezhetitek a feladatokat, amelyikeken együttesen munkálkodhattunk évtizedek folyamán". Mert ő halálában is alkotó életre inspirál egyre többeket, ahogyan az évtizedekig hamisító, mostanság pedig mintha félvakon, kalodában tapogatódzó történelemírás majd az eseményeket értelmezi, nem pedig hozzámasszírozza elképzeléseihez.
Nekem jutott az a megtiszteltetés, aki évtizedeken át a legközelebbi barátja és legközelebbi munkatársa lehettem, hogy az alkotó Kiss Sándor megjelenítéséhez hozzájáruljak. Íme adalékok az őáltala és őróla írott sok száz tanulmányhoz és sok ezer oldalnyi dokumentációhoz. Én most itt csupán jeleneteket villanthatok fel ennek a férfiúnak az életéből, ahogyan lett egyetemi hallgatóból, tanárból, tudományos kutatóból, mozgalmi szervezőből, szuggesztív szónokból, karizmatikus vezérből, szövetségeket formáló politikusból az elismert államférfi. Mindezek a kvalitások nemcsak hogy összefértek benne a lojális baráttal, az odaadó házastárssal és a példás családapával, hanem táplálták is egymást. Aki ismerték Kiss Sándort, úgy emlegették, mint szent embert. Kimondom: az volt.
Az én első találkozásom Kiss Sándorral a Soli Deo Gloria református diákszövetség 1938 virágvasárnapi konferenciáján történt. Akkor őt szegediként emlegettük, mert az ottani egyetemről jött.
A következő években is az ő bibliakörébe jelentkeztem, és mindig kerestem egyéb alkalmakat is, hogy hallhassam, hogy elbeszélgethessek vele. Munkatársak 1942 őszétől lettünk, amikor néhányan megalakítottuk a Szórványkaláka Szolgálatot abból a célból, hogy könyvek tízezrét juttassuk el a szórványokba.
(19.10)
Összejöveteleinken Sándor beszélt a Táj- és Népkutató Intézet-beli munkájáról. Állandó témánk volt a háború befejezése utáni demokratikus jövő. Ennek jegyében folytattuk szolgálatunkat 1944 márciusa után is, amikor a német megszállást követően már illegálisnak számított tevékenységünk.
Az 1944. október 15-én Hitler nyilaskeresztes csatlósainak uralmával szemben létrejött Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalom vezérkarához tartozott Kiss Sándor. Ő vezette a Szabad Élet diákmozgalmat, amely magja lett a magyar diákok és a magyar ifjúság szabadságfrontjának. Siettetni kívántuk a háborúból kilépést, hogy az ország ne váljék hadszíntérre és kevesebb legyen az emberáldozat és az anyagi veszteség. Létrehoztuk a nemzeti ellenállás Görgey-zászlóalját. Hetenként megírtuk, kinyomtattuk és terjesztettük 6-8 oldalas írásunkat, a Szabad Életet, röplapokat, sőt mások írásait is nyomtattuk.
Tevékenységeink központja a Nostra Közraktárak irodája volt Budapesten, a Harmincad utca 3-ban, ahol én főkönyvelő-helyettesként dolgoztam. Kiss Sándor ott Tóth Gábor álnéven, mint Erdélyből menekülő raktárnokunk termények nyilvántartásán dolgozott. Valójában a diákellenállást vezette, alkalmasint részletekbe menően: megírása, szerkesztése és terjesztése nyomtatványainknak, irányítása fővezérségi nyílt parancsok és igazolványok kiadásának egyes ellenállók és zsidó üldözöttek számára. Szemmel tartotta a Gyáli úti Nostra Közraktárban mozgó szállítmányokat, amelyeket a Nemzetközi Vöröskereszt nevére és Raul Wallenberg svéd diplomata rendelkezésére tároltak.
Idő fogytával itt meg kell állnom, majd holnap szándékozom folytatni. Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, tisztelt Ház. (Szórványos taps a Fidesz soraiból. - Dr. Géczi József Alajos és Mécs Imre tapsol.)
