VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor előző ülésünkön megkezdtük az általános vitát, az akkori expozéban igyekeztem mindazokat a szakmai érveket felsorolni, amelyek indokolják mindenképpen nemcsak e kormányvállalás, hanem az ezt megelőző kormány vállalása alapján is a médiatörvény, az úgynevezett médiatörvény módosítását.
Nézzük, melyek voltak ezek a szakmai érvek! Azért érdemes felsorolni talán, mert egyrészről ebben az általános vitában jól láthatóan kétféle vita folyt: voltak szakmai hozzászólások, és voltak politikai típusú hozzászólások, amelyek a törvényalkotás folyamatában természetesek, de talán ennek a törvénynek a módosítása kapcsán érdemes inkább a szakmai hangsúlyokat figyelni.
Egyfelől azt kell mondjam, hogy olyan területeket próbál meg szabályozni immár a maga konkrétságában ez a törvénymódosítás, amit nemcsak a politikusok, sőt nem elsősorban a politikusok várnak el az Országgyűléstől, hanem sokkal inkább azok a polgárok, akik az országgyűlési képviselőket megválasztották.
Nézzük, melyek ezek a területek! Azt hiszem, hogy mindenféle vita mellett ki kell emelni a kiskorúak védelméről szóló javaslatot, amelyről Ughy Attila képviselőtársam már szólt az imént, amelynek a jelentőségét nem lehet elégszer elmondani, és nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Olyan időszakban élünk, amikor a különböző televíziós csatornákon, a különböző írott és elektronikus médiákban olyan híradásokról hallhatunk, hogy fiatal, iskoláskorú gyermekek fegyverrel miféle rémtetteket követnek el az iskolákban, és kimutathatóan - a tudomány különböző szakágai által kimutathatóan - ezeknek igenis közük van mindahhoz az agresszióhoz, amelyet a televíziókból vagy filmekről láthatnak. De elég csak arra gondolni, és azt hiszem, képviselőtársaim közül is nem kevesen tapasztalhatták, ha a legkülönbözőbb híradásokat megnézik, összefoglalókat, magazinokat, nem győzik a televíziókapcsolón a gombokat nyomogatni annak érdekében, hogy elkerüljék azt, hogy gyermekeik folyamatosan agresszivitást, folyamatosan gyilkosságot, gyilkosságokat, háborút - és lehetne sorolni, mi minden rémséget - tapasztaljanak.
(15.10)
Nem véletlen az sem - hogy csak egy japán példát említsek -, egyetlen televíziós sorozat képes volt arra, hogy több száz gyermek kerüljön sokkal kórházba, és ezt a televíziós sorozatot Magyarországon is elkezdték vetíteni, és egész egyszerűen hisztéria alakult ki akkor, amikor az ORTT teljes joggal - és reményeim szerint az ORTT minden esetben meg fogja hozni ezeket a döntéseket - letiltotta ennek a vetítését mindazokon a határokon belül, amit megtehetett. De ennek ellenére ezek természetes módon léteznek.
A napokban, egészen pontosan tegnapelőtt egy interpellációra válaszolva mondtam el a Házban, hogy bizony vannak olyan felmérések, amelyek szerint a közszolgálati csatornákon, a legnézettebb hétvégi idősávokban sokkal kevésbé jellemző; a kereskedelmi televíziós csatornákon viszont sokszor a műsorok 60-70 százaléka kifejezetten agressziót tartalmaz. Az agresszió legnagyobb mértékben az animációs filmekben jelenik meg, amelyeknek tudjuk, hogy leginkább a gyermekek és a fiatalkorúak a nézői. Ha egy olyan időszakban, amikor hajnali 2 óra tájban televíziót néznek - hajnali 2 óra tájban, a felmérések szerint van olyan időpillanat, amikor 300 ezer gyermek ül a tévé előtt! - és akkor már mindenféle kontroll nélkül agressziót lehet sugározni bármelyik csatornán, akkor úgy hiszem, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy igenis valamennyiünk felelőssége, függetlenül ellenzéktől és kormánypárttól, hogy e törvénymódosításokat megtegyük.
A másik terület, amely a műsorszétosztást szeretné a törvény hatálya alá vonni, jelen pillanatban nem a médiatörvény, hanem a távközlési törvény hatálya alá tartozik, távközlési tevékenységnek minősül. Ebből ennek az országnak nem kevés problémája volt az elmúlt több évben most már, és megint csak nem egy kormány tevékenységéről, hanem több kormány időszakáról beszélhetek. Ezért mindenképpen szükséges e törvény hatálya alá vonni a műsorszétosztást.
A harmadik, amiről szintén nem kevés szó volt, az európai művek fogalmával és arányával összefüggő kérdések, és igenis - ahogy Ughy Attila képviselő úr elmondta -, ebbe nagyon komolyan beletartozik a magyar nemzeti filmgyártás kérdése is. Ezek nem kizárólag művészeti kérdések, ezek egzisztenciális kérdések, gazdasági kérdések, hiszen ma már a médiaipar legalább annyira gazdasági kérdés, mint amennyire művészeti, kulturális kérdés, és igenis, ezzel a kérdéssel, úgy gondolom, foglalkozni kell, hiszen jól megfigyelhető, hogy mind Európában, mint pedig a világ más tájain ma már egy nemzet hagyományápolása nem valamiféle múltba fordulás, hanem kifejezetten divat, mint ahogy ezt sokan elmondják. Egyébként egy nagyon helyes divat, mert az országok megpróbálják megteremteni polgáraik számára azokat a kapaszkodókat, amelyekkel kötni tudják ahhoz a kultúrkörhöz, kötni tudják egyáltalán családjaikhoz a gyermekeiket.
A negyedik terület - amely, azt gondolom, az ellenzéki képviselőtársaimnak legalább annyira fontos kell legyen, mint amennyire a kormánypárti képviselőknek -, hogy a javaslat a közérdeklődésre számot tartó eseményekkel összefüggő szabályozás keretében kifejezetten szeretné megakadályozni, hogy kizárólagos közvetítési jog legyen gyakorolható oly módon, hogy a társadalom nagy részét megfossza attól a lehetőségtől, hogy figyelemmel kísérjen valamely nagy jelentőségű eseményt. Magyarul, szeretné megakadályozni, hogy akár egyetlen csatorna olyan jelentős eseménynek a kizárólagos közvetítője legyen, amely egyébként a magyar társadalom egésze számára kiemelt fontossággal, jelentőséggel bír. Jelenleg ezt nem biztosítja a törvény, bármikor szembenézhetünk ilyen problémákkal.
Végül az ötödik, szintén nem kevésbé fontos kérdés, a reklám- és egyéb tevékenységek szabályozása, és ez részben összefügg az agresszió kérdésével. Hiszen az önmagában nem elég, amiről Ughy Attila képviselőtársam beszélt, hogy megfelelő, konzekvens módon valamennyi televíziós műsornál fel kelljen tüntetni a minősítést a különböző piktogramok segítségével, azt is szükséges szabályozni, hogy elkerülhető legyen, hogy az úgynevezett felfutókban, felvezetőkben, műsorismertetőkben már megjelenjenek azok a jelenetek, amelyek hatásáról az imént szóltam, hogy bizony csak szabályozott és kontrollált formában lehessen bizonyos műsorokat vagy termékeket reklámozni. Kifejezetten az alkohol tartalmú italok és a dohánytermékek reklámozására vonatkozóan kell a szabályokat módosítani, szigorítani, és az európai normákhoz ezt igenis igazítani szükséges.
A másik: tételezzük fel, bármely képviselőtársam azt mondja, hogy ő felelős szülő, leülteti a gyermekét a televízió elé, mert azt mondja, hogy "ezt a műsort megnézheted, fiam", és tudja, hogy 40 percig tart, de megszakítják reklámmal és műsorismertetéssel, és máris olyan jelenetekkel találja szemben magát a gyermek, amelyet egyébként az adott szülő, aki felelősséggel viseltetik, nemkívánatos jelenetnek tartana, és egyébként nem engedné megnézni. Ma ez szabályozatlan, ugyanolyan problémákat vet fel, mintha az előbb említetteket most újra felsorolnám.
Amivel nem foglalkozik ez a médiatörvény: nem foglalkozik mindazzal a cirkusszal, amely itt gerjesztődött ebben az országban az elmúlt években. Nem foglalkozik azért, mert szerette volna megadni a teljes Magyar Országgyűlés számára azt a lehetőséget, hogy függetlenítse magát attól a politikai vitától, amely kétségkívül kialakult.
Azért szerette volna megadni ezt a lehetőséget, mert egyfelől nemzetközi szerződésekkel garanciát vállalt ennek a módosítására, másfelől, hogy ne kényszerüljön arra az ellenzék, hogy azt mondja, hogy persze, árukapcsolással össze akarjuk kötni a médiakuratóriumok körüli kérdéseket, ennek tárgyalását olyan jelentős dolgokkal, amelyeket egyébként az ellenzék is elfogadna.
Az általános vitában, amikor a frakciók vezérszónokai elmondták a véleményüket, elhangzott - tudnám idézni a jegyzőkönyvből -, minden ellenzéki párt képviselője elmondta, ahogy most Keller képviselő úr is, hogy ez egy szakmailag korrektül rendben lévő törvényjavaslat, a bizottságok ezt megerősítették, képes elérni azt a célt, amiért a kormány ezt beterjesztette, de mindazokat a politikai kérdéseket is illenék szabályozni, amelyekkel egyébként a törvényjavaslat nem foglalkozik.
Azt gondolom, hogy vannak olyan kérdések, amelyeknél lehet árukapcsolást tenni, politikai alkukat lehet kötni. Azokban az ügyekben, amikor generációkról van szó, amikor egy művészeti ágról van szó, amikor morális kérdések, erkölcsi kérdések vetődnek fel, nem szabad árukapcsolást tenni. És itt vált ketté a vita. Sajnálom, hogy nincsenek itt azok a képviselőtársaim, akikkel most érdemben vitatkozhatnék, hiszen akkor nem volt lehetőségem a vezérszónokok után hozzászólni a házbizottság ajánlása értelmében az elhangzottakhoz. Mind az MSZP vezérszónoka, mind pedig az SZDSZ vezérszónoka a felhasznált körülbelül 30 perc időtartam alatt egyetlenegyszer ki nem ejtette a száján azt, hogy kiskorúak védelme, miközben leginkább erről szól a törvény - egyetlenegyszer ki nem ejtette! De természetesen nem mulasztották el elmondani azt, hogy miközben ez a törvénymódosítás szakmailag megalapozott, ezen kívül lényegében e törvényjavaslatról egyetlen árva szót nem szóltak. De azért szeretnék reagálni azokra a politikai vádakra, amelyek elhangzottak.
Az egyik a kuratóriumok kérdése. Szeretném világossá tenni, hogy a kuratóriumok elnökségi tagjainak megválasztása a parlament ügye. A parlament felelősségi körébe tartozik, mint amely ezeket az alapítványokat létrehozta. Viszont ez a törvényjavaslat a kormánytól származik és általa került benyújtásra. Az Országgyűlés kulturális bizottsága tán 1998 ősze óta foglalkozik a médiatörvény módosításának kérdésével, kifejezetten a politikai vonatkozású kérdésekkel.
(15.20)
A kormánynak pedig az volt a feladata, hogy ezt a törvénymódosítást így, ebben a formában, eleget téve az európai uniós normáknak és a saját morális, erkölcsi normáinak is - így, ebben a formában - benyújtsa.
Azt gondolom, hogy e törvényjavaslat kapcsán nem tudok, de különösképpen nem is akarok vitatkozni azon a kérdésen, hogy a médiakuratóriumok összetétele hogyan néz ki, a megválasztásuk milyen formában történjen. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a következő napirend kapcsán tegyék meg, a következő törvényjavaslat vitájánál tegyék meg, és ne ennél a törvényjavaslatnál. Azt kérem, foglalkozzunk inkább a gyermekeinkkel, foglalkozzunk inkább azokkal az ügyekkel, amelyekkel ez a törvényjavaslat megpróbál foglalkozni.
Az általános vita során, a vezérszónokok megszólalásaiban elhangzott két dolog a kormányt érintően, amire, úgy hiszem, szükséges reagálni. Az egyik: Szabó Zoltán képviselő úr az MSZP nevében azt mondta, hogy a kormány törvényt szegett meg. Ez az állítás egész egyszerűen nem igaz. Ezt a következő mintegy 15 percben egyetlen ténnyel sem tudta alátámasztani, másrészt pedig arra kérem a képviselő urat, hogy amennyiben úgy véli, és erre megfelelő bizonyítékai vannak, akkor tegye meg a szükséges lépéseket; ha a kormány törvényt szegett meg, akkor ennek jogi következményei kell hogy legyenek. De ha nem történt ilyen, akkor ne mondjon ilyeneket.
Azt is mondta, hogy a legfőbb ügyész felszólította az Országgyűlés elnökét arra, hogy állítsa helyre - idézi ő - a törvényes rendet. Nem szólította föl! Levelet írt! Nem ugyanaz a kettő, és egyébként mint az alapítványok fölötti törvényességi felügyelet gyakorlója, az ügyészség, ha törvénysértést észlel bármely alapítvány működésében, akkor feladatkörébe tartozik megtenni a szükséges lépéseket. Csak szeretném jelezni, hogy egyetlen szóban forgó alapítvány tevékenységével kapcsolatban sem kezdeményezett semmilyen jogi lépést az ügyészség. Ennyit a törvénysértésekről.
Szóba került még a kormány és a szélsőjobboldal összejátszásának kérdése, amit nagy előszeretettel szoktak ellenzéki képviselőtársaim emlegetni ebben a Házban, és a Ház falain kívül, anélkül egyébként, hogy ennek bármiféle igazolását megtennék, de úgy gondolják, hogy elég sokszor elmondani, és akkor majd úgyis rögzül ez az emberek fejében.
Elfelejtettek szólni egy dologról: a baloldal és a szélsőbaloldal összjátékáról és kialakuló kapcsolatáról, de ez legyen az ő dolguk, ebbe semmiképpen nem szeretnék belemenni. Bauer Tamás elmondta, hogy a kormány visszaél a helyzetével. Nem! A kormány élt azzal a felelősséggel, amellyel - szeretném még egyszer ismételni - ennek a törvénymódosításnak a benyújtásával élnie kell, pontosan azért, hogy a magyar filmgyártás ne szenvedjen a továbbiakban 100 milliós károkat, ne legyen olyan fejezete az európai uniós csatlakozási tárgyalásoknak, amely lezáratlan marad. Hiszen ez a módosítás azt eredményezné, hogy lezárhatjuk az audiovizuális politika fejezetének tárgyalását, és elmondhatnánk, hogy audiovizuális értelemben, jogharmonizációs tekintetben teljes egészében megfelelünk az európai uniós normáknak.
És akkor már csak egyetlenegy dologgal szeretném zárni a hozzászólásomat: kérem a tisztelt képviselőtársaimat a kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt, hogy amikor ennek a törvénynek a részletes vitája megkezdődik, szíveskedjenek önmérsékletet tanúsítani, szíveskedjenek azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek, és szíveskedjenek ahhoz benyújtani módosító indítványokat, hogy javíthassuk ezt a javaslatot - amennyiben javításra szorul az önök megítélése szerint -, és nagy-nagy tisztelettel kérem, hogy ne hozzanak abba a helyzetbe bennünket, előkészítőket, hogy olyan kérdésekre próbáljunk meg választ adni, amely kérdések nem tartoznak a törvénymódosítás tárgykörébe. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
