NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Mindenekelőtt hadd fejezzem ki örömömet, hogy a Magyar Országgyűlés rendes napirendjén szerepel a határon túl élő magyarság helyzetéről szóló jelentés. Az elmúlt évtized során a határon túl élő magyarság problematikája folyamatosan jelen volt e falak között, napirend előtt vagy után, esetleg más, szorosan összefüggő napirendhez, például külpolitikai vitanaphoz kapcsolódóan, de a mai nappal nyerte csak el a kérdés a súlyának megfelelő és ehhez méltó formát.
A Házszabály nem teszi lehetővé, hogy a határon túli magyarok részt vegyenek e vitában, de éppen ezért külön örülök, hogy a MÁÉRT tagjai a páholyokban személyes jelenlétükkel megtisztelik az Országgyűlést, és részük van egy olyan tapasztalatban, amelyet a MÁÉRT keretei között zajló politikai konzultációban hasznosíthatnak, mindannyiunk javára. Köszöntöm önöket.
A határon túli magyarok helyzetének történeti, szociológiai elemzése nem tisztem. A politikai elemzéshez mégis nélkülözhetetlen a szembesülés a rideg tényekkel.
(15.40)
Ezért utalásszerűen jelzem, hogy a Kárpát-medencében ma 3-3,5 millió magyar él kisebbségi sorban: 1,5-2 millió Romániában, Erdélyben, 600-700 ezer Szlovákiában, a Felvidéken, 300-350 ezer Jugoszláviában, a Vajdaságban és 150-200 ezer Ukrajnában, a Kárpátalján. Számuk a XX. század folyamán stagnált, míg arányuk a többségi lakossághoz viszonyítva összezsugorodott. A szaporulatot elnyelte a beolvadás és a kivándorlás. Ez a tendencia az elmúlt tíz évben nem állt meg, hanem éppen ellenkezőleg, sajnálatosan felgyorsult. Főbb szociológiai jellemzőik: mobilitás, képzettség, anyanyelvi oktatás, anyagi helyzet, tudati jellemzők, devianciák hasonlóan rossz állapotot, illetve tendenciát mutatnak. A magyar nemzetpolitika határon innen és túl ezeknek a tényeknek és folyamatoknak kell ellenszegüljön. Ez tehát a kontextus.
A nemzetpolitika terén - megítélésem szerint - mégis a 2000. év legfontosabb fejleménye, hogy immáron reális a lehetősége annak, hogy a szomszédos országokban élő magyarok megőrizzék nemzeti identitásukat, szellemileg és anyagilag gyarapodjanak szülőföldjükön. Nyolcvan, illetve tíz éve tudjuk, hogy ezt a célt kell követnünk. Kell, gondoltuk még akkor is, ha egy napon kiderül, hogy amit akarunk, az lehetetlen. Mára azonban a polgári kormány meggyőződésévé vált, hogy ez a cél nemcsak vágy és ábránd, hanem realitás. Ahhoz, hogy ez a meggyőződés egyaránt szilárddá váljon a magyarországi és a határon túli magyarokban, persze az kell, hogy pontosabban megismerjük azokat a belső és külső nemzetközi feltételeket, amelyek mellett a magyar nemzetpolitika folytatható.
Tíz évre volt szükségünk, hogy megtapasztaljuk erőinket, számot vessünk teljesítőképességünkkel, hogy rájöjjünk, képesek vagyunk elérni a fenti célt. Az új évezred küszöbén nemzetpolitikánk ezzel a meggyőződéssel gazdagodott: el tudjuk érni. Elképzelni sem tudok ennél fontosabb eredményt.
A nemzetpolitika terén elért eredményeknek köszönhetően az utóbbi időszakban alábbhagyott mind a szkepszis, mind a busongás, az üres nemzeti retorika. Az előző kormányzati ciklusban hatalmon lévő szkeptikusok meggyőződhettek egyrészt arról, hogy lehetséges a magyar külpolitika három célkitűzésének - az integrációs, a regionális és a nemzetpolitikának - a maradéktalan összehangolása, másrészt, hogy a határon túli kisebbségek problémáinak szakszerű, körültekintő, ugyanakkor határozott felvetése nem hiúsította meg, és még csak nem is hátráltatta, hanem éppenséggel elősegítette euro-atlanti integrációnkat.
Azt is hozzátenném, hogy határozottságunkat - a szkeptikusok előrejelzéseivel ellentétben - a szomszédos országokhoz főződő, főként gazdasági téren folyamatosan bővülő kapcsolataink sem sínylették meg. A jövőben sem történik ez másként. A problémákat nem eltitkolni szándékozunk, hanem előtárni, és ezzel egy időben megoldási javaslattal is élünk. Ez az a stratégia, melyet követtünk és követünk.
A helyzet megítélése és a célok tekintetében nyugodt lélekkel és örömmel állapíthatom meg, hogy a magyarországi parlamenti pártok és a határon túli magyarok döntő többségének körében konszenzus van. S ha valaki ezt kétségbe kívánja vonni, a Magyar Állandó Értekezlet két zárónyilatkozatára fogok utalni, melyeket a résztvevők mindegyike egyöntetűen támogatott, s melyek lényegi megállapításokat tartalmaznak a helyzetértékelést és a jövőbeni cselekvési irányokat illetően.
Tudatában vagyunk, hogy nemzetpolitikai célkitűzéseink csak a magyarországi és a határon túli magyarok közös erőfeszítése révén vihetők sikerre. Az egyes nemzetrészek közötti egyenrangúságnak és szabályozott viszony kiépítésének igényével fogalmaztuk meg a szerződéses nemzet koncepcióját. Ennek jegyében hoztuk létre a MÁÉRT-et, a magyar-magyar együttműködés intézményes formáját, amely lehetővé teszi a politikai - ide értve a gazdaságpolitikát is - célok és eszközök összehangolását.
A Magyar Állandó Értekezlet lényegében egyfajta nemzeti integráció, de olyan, amelyik hozzásegíti a határon túli magyar közösségeket ahhoz, hogy azokba az államokba is sikeresen integrálódjanak, amelyekben élnek.
E kétirányú integrációt mozdítja elő a készülő törvény a határon túli magyarok jogállásáról. Erről a törvényről el kell mondanom, hogy a szülőföldön való maradást és gyarapodást úgy kívánja szolgálni, hogy az egyén és a gyakorlati élet szintjén teszi megélhetővé a magyar nemzethez tartozást. Ami pedig az eurokonformitás igényét illeti, joggal előlegezhetem meg, hogy a készülő és ez év november 30-ig parlament elé kerülő törvénytervezet, mely a szolgáltatások terén nyújt speciális preferenciákat bizonyos nem magyar állampolgárok számára, s amely teljes mértékben megfelel az Unió hasonló esetekben szokásos jogi megoldásainak és gyakorlatának, kifejezetten kedvező fogadtatásra számíthat az euro-atlanti közösség részéről.
A határon túli magyarok kétirányú integrációja egyáltalán nem ellentmondás, hanem egy, a XXI. század eleji európai társadalmi folyamatok regionalizációs logikájának teljes mértékben megfelelő törekvés. Illusztrációul: a határmenti régiók vagy eurorégiók polgárai is a bőrükön érzik és a gyakorlatban megélik, hogy két irányban kötődnek, hogy a két fél együttműködésében rejlenek az ő privát lehetőségeik. De a kétirányú integráció a válaszunk, a polgári kormány válasza 80 év után a trianoni döntésre és a század más nemzeti traumáira. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
A konkrét relációkat illetően kedvező változások történtek '98 őszén Szlovákiában, amelyek a kétoldalú kapcsolatokat is átalakították. Az év folyamán komoly eredmények születtek Szlovákia integrációs felzárkóztatása terén, melyben a magyar külpolitika több dimenzióban is aktív szerepet játszott. A szlovákiai magyar közösség kormányzati szerepe a bilaterális államközi kapcsolatokat erősítő tényezővé vált, ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy a szlovák kormányprogram kisebbségi célkitűzéseinek teljesítése vontatottan halad, egyes vonatkozásokban megtorpant.
A közelmúltban megvalósult miniszterelnöki látogatás során jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy Ukrajnában megerősítést nyert az Európa-orientált külpolitikai vonalvezetés, ugyanakkor továbbra is nyugtalanító legnagyobb szomszédunk gazdasági helyzete. Érdeklődéssel várjuk a közigazgatási reform, a Tisza menti járás ügyének előrehaladását.
Az év folyamán elhúzódó transzformációs válság jellemezte Romániát, a konstruktivitás irányába mutató bilaterális kapcsolatokkal. Kedvezőnek értékeljük, hogy a román külpolitika nem szenvedett törést az integrációs szándékokat illetően. Az RMDSZ négy év alatt komoly részt vállalt a társadalom belső reformjának előrevitelében, bár a '96-os kormányprogram számos célkitűzésének nyilvánvaló elakadása a romániai magyarságot is érzékenyen érinti.
Reményeink szerint a 2000. évi romániai választások nem okoznak törést a román integrációs szándékokban és az interetnikus és kétoldalú kapcsolatokban. Kedvezően alakultak a magyar-szlovén és a magyar-horvát kapcsolatok. Horvátországi politikánkat messzemenően igazolta az idő, a horvát demokrácia erejébe vetett bizalom nem volt hiábavaló.
Jugoszlávia speciális problémát jelent mind a nemzetközi közösség, mind Magyarország számára. A vajdasági magyarságot drámaian érintették a délszláv válság negatív következményei, a diktatórikus állam kisebbségi jogokat korlátozó politikája. E helyzetben a vajdasági magyar közösség érdekképviseleti szervezetei józanságról tettek tanúbizonyságot. A kidolgozott autonómiakoncepció nemzetközileg ismertté vált, megvalósítására a demokratikus ellenzék hatalomra jutásával nem elhanyagolható esély van. Az elmúlt időszakban a jugoszláv térséghez kötődő magyar érdekek és a nemzetközi kötelezettségek egyensúlyának fenntartása a magyar külpolitika egyik fő feladatát képezte, és sajnálatosan folyamatosan képezi mind a mai napig.
Magyarország sajátos hídfőállás szerepet tölt be Kelet-, Délkelet-Európa vonatkozásában. Az a tevékenység, amelyet a NATO tagjaként ebben a szerepkörben a biztonságnak és a stabilitásnak nemcsak fogyasztójaként, hanem termelőjeként folytatunk, kisugárzik a határon túli magyar kisebbségek jövőbeni sorsának alakulására is.
Nemzetpolitikai céljaink sikerre vitele szempontjából is döntő fontosságú, hogy a környezet, amelyben határon túli magyar kisebbségeink élnek, politikailag, gazdaságilag biztonságos legyen, hogy a szomszédos országokban megszilárduljanak a demokratikus intézmények, hogy ezek az államok minél közelebb kerüljenek a Magyarország által is választott szövetségi rendszerekhez, az euro-atlanti integrációs szervezetekhez; hiszen a nemzetpolitika, amelyet folytatunk, demokratikus körülmények között lehet igazán eredményes.
(15.50)
Magyarország és a határon túli magyarok egyebek mellett ezért is érdekeltek abban, hogy a környező országok demokráciái megszilárduljanak. Ha a demokratikus intézmények építéséhez kormánypozícióból lehet hozzájárulni, a határon túli magyarok részt vállalnak a kormányzásban, mint Romániában vagy Szlovákiában. Ha a demokratikus törekvések ellenzékből támogathatók eredményesen, a magyar kisebbségi közösség ellenzékben politizál, mint például a Vajdaságban. Nemzeti érdekeink tehát nem függetleníthetők a hatalom jellegétől, értékorientációjától. A határon túli magyarok egzisztenciálisan demokraták. Ebből a magyar nemzetpolitikának nem szabad engednie.
Egy számvetésből és a jövőbeni célok felvázolásából nem maradhat ki a határon túli magyar politikai elitek tevékenységének az elismerése. Túl kevés szó esik arról, hogy ezek az emberek tíz év óta csúcsteljesítményt nyújtanak. Nagyrészt ezen vezetők józanságának, ítélőképességének és szorgalmának köszönhető, hogy térségünk magyarlakta része a körülményektől függően változó mértékben ugyan, de összességében megőrizte politikai és gazdasági stabilitását, és jó esélye van arra, hogy továbblépjen a szellemi és anyagi gyarapodás útján. E vezetők nem látványos, de okos és következményeiben rendkívül hatékony támogatása nélkül Magyarország ma nem lehetne a NATO tagja, és nem lehetne a legesélyesebb az EU-tagjelöltek sorában sem. Csak jelezni szeretném, hogy Magyarországon vannak, akik tudják, mit köszönhetnek nekik. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)
Néhány szó a határon túli magyarok anyagi támogatásáról. Bár szomszédainknál Jugoszlávia kivételével tendenciává vált az európai retorika követése, a kisebbségi politika elvei és gyakorlata között nagyon sok ellentmondás maradt, ami többek között a kisebbségi közösségek állami támogatásának szűkösségében, egyes szomszédok esetében teljes hiányában ölt testet. Az anyaország e kötelezettséget nem veheti át, ugyanakkor a kisebbségi közösség szervezeti életét megbénító anyagi kiszolgáltatottságát sem nézheti tétlenül. Támogatáspolitikánk alapját az előző kormányzati ciklusban kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is a közalapítványi rendszer hatékony működtetése jelenti, melyben a döntéshozatal joga a szakmailag, politikailag tagolt kuratóriumok kezében van.
Mi a magunk részéről a határon túlra irányuló magyarországi támogatások volumenét szeretnénk növelni. Örvendetes fejlemény, hogy Magyarországon egyre többen belátják, a határon túli magyarok támogatása gazdaságilag is kifizetődik Magyarország számára. A kárpátaljai árvíz és a következmények felszámolásának időszaka újból bebizonyította, hogy az anyaország társadalmi szinten sem közömbös a határon túli magyarok sorsa iránt. A nem kormányzati szervek, az egyházak, önkormányzatok, alapítványok, oktatási intézmények, vállalatok a költségvetésből e célra kijelölt összegek nagyságát ma már meghaladó mértékű támogatást nyújtanak a határon túlra. A határon túli magyar oktatás finanszírozása, így a felekezetközi erdélyi egyetem létesítése és működtetése során különösen is számítunk a magyarországi magyar társadalom közvetlen hozzájárulásaira. Annál is inkább, mert a határon túl kiképzett emberek időlegesen a bővülő magyarországi munkaerőpiacon is kamatoztathatják tudásukat, növelve ezáltal Magyarország gazdasági teljesítőképességét is.
Szándékaink szerint egyre inkább a "segélyezés helyett együttműködés" elv alkalmazásának kell elsőbbséget élveznie. Ehhez kedvező feltételt jelent, hogy az elmúlt évtizedben a határon túli magyar közösségek érdekképviseleti és politikai önszerveződése olyan stádiumba jutott, amely már nem hasonlítható össze a közép-európai rendszerváltozások időszakával. Stabil magyar politikai, gazdasági és kulturális szervezetek működnek a határon túl. A piaci jellegű kapcsolatépítésben érdekelt magyarországi intézményi háló - Új Kézfogás Közalapítvány, Corvinus Rt., Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, kamarák, nagyvállalatok - is látványosan fejlődik. A megfelelő pénzintézeti háttér megteremtése azonban még várat magára.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A polgári kormány nemzetpolitikája egyszerre határozott és körültekintő. Ennek legfontosabb előfeltétele, hogy Magyarország nemzetközi pozíciója mindezt lehetővé teszi. Nemzetpolitikánk az adott lehetőség mellett a magyar külpolitika felelősségéről is szól - és nem csupán a határon túli magyarok iránt viselt alkotmányos felelősségre gondolok -, hasonlóképpen arra a felelősségre is, amelyet egy soknemzetiségű és hányatott múltú térségben minden nemzeti kisebbség iránt viselünk. Akár a problémák elhallgatása, akár felelőtlen kezelése egyformán végzetes lehet. Ezért a határozottság, és ezért a körültekintés.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
