BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Jó, elnézést kérek! Áttérek a hozzászólásra.
(24.00)
A Magyar Igazság és Élet Pártja azért nyújtotta be az egyhetes ülésezésre vonatkozó javaslatát, mert úgy ítéli meg tapasztalatai alapján, hogy mind a törvényhozói munka, mind a politikai vélemények megjelenítése szempontjából ez a kedvezőbb bármilyen más, kéthetes vagy háromhetes munkarendhez képest.
Ezt néhány adattal szeretném alátámasztani. Az 1999. tavaszi ülésszakon 30 ülésnapból hármat fordított politikai vitanap megtartására az Országgyűlés, így 27 nap maradt mindössze a törvényhozói feladatokra. A heti munkarendben erre az időszakra 38 ülésnap jutott volna, ami 11 nappal, az arányt tekintve 40 százalékkal több. A kérdés az, hogy ez a 11 ülésnap adott esetben hiányzik-e. Igen, hiányzik: egyrészt a kormány előbbre tarthatna jogalkotási programjának megvalósításában, talán nem került volna sor a praxistörvény kapcsán a besűrítés miatt azokra a nagyon szerencsétlen döntésekre; másrészt ha 11-gyel több ülésnap van, akkor több önálló képviselői indítvány kerülhetett volna a plenáris ülésre. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a képviselők alkotmányban biztosított önálló törvénykezdeményezési joga formálissá vált, hiszen éppen a csökkent ülésnapok száma miatt erre lehetőség nem nyílt.
Az Országgyűlés nemcsak a törvényhozás színtere, hanem a politikai vélemények megjelenítésének legmagasabb szintű fóruma is. Az új háromhetes munkarendben ennek csak részben tudott eleget tenni az Országgyűlés. Nem akarom ismertetni, mindannyian tudjuk, hogy a napirend előtti felszólalások, a kérdések, az azonnali kérdések száma milyen mértékben csökkent, és az országos jelentőségű ügyek nem a parlament háromhetes ritmusához igazodva keletkeznek, és ennek a feladatának így adott esetben nem tud eleget tenni. Ezen indokok miatt javasolja a MIÉP a Házszabályban az egyhetes ülésrendre való visszatérést, ennek rögzítését - természetesen nem merev szabályként, mert a képviselők kétharmados szavazatával ettől el lehet térni.
Egyébként hadd idézzem az Alkotmánybíróság vonatkozó döntését: "Az Országgyűlés alkotmányos felhatalmazásának a Házszabályban nem tett eleget, mert nem megfelelő tartalommal, mindenki számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozta a rendes ülésszakon belül az ülésezést, az egymást követő ülések rendjét." Miért nem tett eleget? Mert a Házszabályban nem határozta meg mindenki számára megismerhető és kiszámítható módon. Ha ebben a tekintetben önök a háromhetes ülésrendet rögzítik, akkor eleget tesznek ennek. Mi az egyhetes ülésezés rögzítésével eleget tettünk ennek. Ha a mostani javaslat esetén a képviselő a Házszabályt a kezébe veszi, és végiggondolja az ülésszakok rendjének mechanizmusát, akkor nagyon jól tudja, hogy egy adott napon az fog történni, hogy a kétharmados szavazás hiányában Áder János dönteni fog. Elvileg miről? Akár egyhetesről, akár kéthetesről, akár háromhetesről; a Házszabályban mindenki számára megismerhető, kiszámítható módon nem lesz rögzítve az ülésezés rendje.
Ugyan szerény eredménynek tarthatjuk, hogy az eredeti változathoz képest, amikor ennek még a határai sem voltak kijelölve - ezt jeleztem az általános vitában -, ilyen alapon adott esetben nyolchetes ülésezést is meg lehet szavazni. Akkor vajon hogyan teljesül az a követelmény, hogy a folyamatosságot biztosítani kell? Erre most bekerült ez a bizonyos maximum 12 nap különbség az utolsó és a következő ülés között. Ezek szerint így kell értékelnünk, hogy az alkotmányos követelmények legfelső határának tekinthető a háromhetes munkarend, mert azt már egy nappal meghaladó intervallum esetén is - még a Fidesz előterjesztése szerint is - a folyamatosság követelménye nem teljesülne. Nyilván, ezért nem 14 napot vagy 18 napot határozott meg, hanem pont 12-t. Egyébként a kétharmados döntés valóban így formailag bekerült, de nyilván tudjuk, hogy milyen mechanizmus valósul meg.
Miért vagyok pesszimista abban a tekintetben, hogy ezek közül a rugalmas lehetőségnek jelzett egy, kettő, három hetet is magában foglaló lehetőségek közül ne a háromhetes szülessen meg? Még egyszer jelzem, hogy ez a rugalmasság - az egy, kettő vagy három hét is benne van a javaslatban - éppen hogy nem felel meg az előbb idézett alkotmánybírósági követelménynek.
Befejezésül röviden hadd mondjam el, vállalva, hogy a megítélésem és a meggyőződésem személyes vélemény, és nem megsérteni akarom a Fidesz képviselőit: a Fidesz a '98-as választáson viszonylag kis pártból - amikor mind a parlamentben, mind az önkormányzatban sok tapasztalt politikussal nem rendelkezett - a választók bizalmából meghatározó kormánypárt lett, és rengeteg önkormányzatban, megyei közgyűlésben, városokban tölt be polgármesteri, elnöki, elnökhelyettesi tisztséget. Figyelve a bizottsági és a plenáris ülés munkáját, az a tapasztalatom, hogy érthető módon e többszörös funkciónak egyidejűleg nem tudnak eleget tenni a meghatározó politikusok és képviselők nagyváros polgármestereként, megyei közgyűlés elnökeként, ugyanakkor itt nemcsak képviselőként, hanem például bizottsági elnökként. Ez sajnos azért is alakulhatott ki, mert az önkormányzati törvény módosítása ezt lehetővé tette.
Ennek sajnálatos következménye az, hogy a parlamenti képviselői munka vált másodrangúvá. Van olyan bizottság, amely a múlt évi tavaszi ülésszakon háromszor ülésezett. E bizottság polgármester elnökét - nyilván nem adva át a bizottsági ülések összehívásának jogát - öt alkalommal a MIÉP-es alelnök helyettesítette. Ez azt jelzi, hogy az országgyűlési munka másodrangú, és úgy tűnik, hogy ezek a többszörös funkciók a meghatározó politikusoknál úgy vannak rangsorolva, hogy minél kevesebbet kelljen a parlamenti munkával tölteni. A végeredményt mondom, mindenki utánaszámolhat: jelenleg háromhetente kell két és fél napot szigorúan eltöltenie egy ilyen képviselőnek parlamenti munkával, hét és felet kellett a heti munkarendben, tehát ezt feltehetőleg mindaddig fenn kell tartani, ameddig ezek a többszörös funkciók ilyen rangsorolással fennállnak.
Elnézést, hogy erre az indokló személyes véleményre kitértem, de ezért nem látom esélyét annak, hogy itt két hétről kezdjünk el mint kompromisszumról beszélni.
Köszönöm a figyelmet.
