DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy Tóth András képviselőtársam a hármunk által benyújtott módosító javaslatokat részletesen elemezte, így én nem kívánom az általa elmondottakat megismételni, és azokat az általános jogi és politikai okfejtéseket sem, amelyeket Wiener György képviselőtársam az előbbi felszólalás kiegészítéseként elmondott és hozzáfűzött a Tóth András által elmondottakhoz.
Én onnan szeretnék indítani, ahonnan Salamon képviselő úr is indított, amikor nagy örömömre mondta, hogy nyitott fülekkel ülte végig az általános vitát, és annak bizonyos eredményeként jelentek meg azok a kapcsolódó módosító javaslatok, az a két kapcsolódó módosító javaslat, amelyeket benyújtott.
No, mi nyitott szemmel olvastuk el ezeket a módosító indítványokat, nyilvánvaló, és bizony észrevettünk benne olyan dolgokat, amelyekkel nem tudunk teljes egészében egyetérteni, mert megítélésünk szerint az alapproblémát nem fogják megoldani.
(23.50)
Nem fogják elérni az alkotmány 24. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezésünket, hogy a Ház munkarendjére vonatkozóan a kétharmados többséggel elfogadott Házszabályban kell rendelkezni.
Egyetértek az okfejtésnek azzal a részével, hogy ezen alkotmányos hely értelmezésekor a 22. § (2) bekezdését is természetesen értelmeznünk kell, amennyiben a Ház elnökének kötelességévé teszi a Ház működéséről történő gondoskodást. Azonban szerény alkotmányértelmezésem szerint ezt a Ház elnökének a 24. § (4) bekezdése körében, tehát a kétharmados többséggel elfogadott Házszabály körében kell elvégeznie.
Ismerjük a jelenlegi állapotot. Itt van előttünk az Országgyűlés döntése, amelyben feles többséggel döntött a 2000. évi tavaszi rendes ülésszak munkarendjéről. December 15-e óta mindannyiunk által ismert, hogy most már minőségileg súlyosabb helyzetben van az Országgyűlés, mint egy úgynevezett mulasztásos alkotmánysértés állapotában. Most már lassan - félek ugyan kimondani, de kell róla beszélni - nem biztos, hogy alkotmányosan működik a mi Országgyűlésünk. Ez egy rendkívüli, nagyon nagy problémát jelent.
Éppen ezért Salamon képviselőtársam annak idején mondotta volt, hogy reméli, hogy az ellenzékben a józanság kerekedik felül, és törekszenek a kompromisszumra. Én nem akarom ezt visszafordítani, de mégis azt kell mondanom, hogy megegyezés csak úgy lehetséges, kompromisszum vagy egyezség, mint ahogy mint volt gyakorló ügyvédek számtalan perben, számtalan jogi összeütközésben csináltuk, hogy kölcsönös engedményeken alapuló megállapodást kötöttünk.
Ennek az egész vitának a lényege az, hogy egy hét, két hét vagy három hét. Kiveszem középről a két hetet, és azt mondom, hogy egy hét vagy három hét. Nem! Egyik se legyen! Legyen két hét, nemcsak azért, mert a kettő számtani közepe az egynek és a háromnak, hanem azért, mert a törekvések itt találkozhatnak. Ugyanis a Salamon képviselő úr által benyújtott két módosító javaslat a saját összefüggéseiben azt tartalmazza, hogy ha a Fidesz úgy kívánja, akkor az mindenképpen 12 napos intervallumokkal összehívandó munkarenden alapuló országgyűlési munkarend lesz. Ez természetes dolog.
A képviselőtársaim valamennyien elmondták, hogy mi ideálisnak tartottuk volna a kialakult 9 éves gyakorlatot, hogy egyhetes legyen, de látjuk, hogy ez nem megy. Látjuk, hogy a legnagyobb kormánypárt erre vonatkozóan nem hajlandó egyezséget kötni. Akkor mi igenis engedünk mind az ellenzéki jogosítványainkból - hiszen sokkal kevesebbszer tudunk megszólalni akkor is, ha kéthetes lesz -, de látjuk, hogy ezt az alkotmányellenes állapotot mindenképpen meg kell oldani. Itt nem tehetjük meg azt, hogy még csak a gyanúja is felvetődhessen annak, hogy nem alkotmányosan működik a Magyar Országgyűlés, mert ez valami egészen súlyos, egészen szörnyű dolog lenne szerény megítélésem szerint.
Tisztelt Országgyűlés! Mint már említettem, nem kívánom megismételni a Tóth András által elmondottakat. Mindössze azt szeretném elmondani befejezésül, hogy megítélésem szerint a Salamon képviselő úr által benyújtott két kapcsolódó módosító indítványban nem annak a rugalmasságával van a baj, hanem azzal, hogy ennek elfogadása szentesítené a jelenlegi állapotot, tehát a háromhetenkénti ülésrendet, mert a döntési mechanizmus eleve azt eredményezné, hogy gyakorlatilag az Országgyűlés feles többséggel döntene e kérdésben, és ezt elfogadná. Díszként ugyan bekerülne a Házszabályba ez a lehetőség, ez a rendelkezés, de ha a legnagyobb kormánypárt a három hetet kívánja, akkor hiába kíván az ellenzék akár egy hetet, akár két hetet, mert az ellenzék azon kapcsolódó módosító indítvány alapján más megoldást találni nyilván nem tud.
A képviselőtársaim még nem tudnak róla, hogy a Tóth András képviselőtársam által említett, Salamon képviselőtársam javaslatát továbbfejlesztő kompromisszumos kapcsolódó módosító javaslatot a mai napon a Háznak benyújtottuk. Nyilvánvaló, hogy ennek vitája az alkotmányügyi bizottság következő ülésén fog megtörténni, mert véleményeznie kell a bizottságnak. Én valamivel derűlátóbb és valamivel bizakodóbb vagyok, és igenis bízom abban, hogy mindannyian átérezzük ennek a nagyon-nagyon súlyos helyzetnek a felelősségét, és megpróbálunk nem elbeszélni egymás mellett, hanem megpróbálunk tényleg kölcsönös engedményeken alapuló megállapodást kötni.
Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
