DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nyitott fülekkel ülte végig a hat héttel ezelőtti általános vitát, és az általános vitában elhangzott ellenzéki érveket mérlegelte. Mérlegelte, és ezek ismeretében - annak ellenére, hogy az ügyrendi bizottság javaslatát, az előttünk fekvő eredeti országgyűlési határozati javaslatot továbbra is jónak és alkalmasnak véli és gondolja az Alkotmánybíróság által előírt funkció betöltésére, nevezetesen a munkarend megfelelő szabályozására - mégis késznek mutatkozott és késznek mutatkozik arra, hogy bizonyos ellenzéki igényeket és érveket az előrelépés reményében és az előrelépés érdekében elfogadjon és magáévá tegyen.
Ennek jegyében került sor az általam jegyzett H/1997/5. számú, illetve a mai napon a H/1997/9. számú kapcsolódó javaslatok benyújtására. Ezek a módosító javaslatok az ellenzéki képviselőtársak által megfogalmazott alábbi kifogásokat akceptálják, és kívánják figyelembe venni. Visszatérő észrevétele volt ellenzéki képviselőtársaimnak az az igény, hogy az Országgyűlés ne egyszerű többséggel, ne kormánypárti többséggel döntsön a munkarendről, hanem emögött sokkal nagyobb, sokkal szélesebb konszenzus álljon. Meg is fogalmazódott például a Szabad Demokraták Szövetségének oldaláról, Kóródi Mária képviselő asszony és Hack Péter képviselő úr oldaláról egy olyan módosító javaslat, hogy az Országgyűlés a jelen lévő képviselők kétharmadának többségével állapítsa meg a munkarendet. Úgy gondoljuk, hogy ez az ellenzéki igény elfogadható, és a javaslat részévé tehető. Nem látjuk annak elvi akadályát, hogy ha az Országgyűlés egyetértésre tud jutni kétharmados többséggel a munkarend szabályozásának kérdésében, akkor ezt tegye így, és nem látjuk annak az akadályát sem, és el tudjuk fogadni Tóth András képviselő úrnak az általános vita során e tekintetben kifejtett azon érvelését, hogy igenis olyan szabályozást valósítsunk meg, amely szabályozás arra ösztökéli az országgyűlési képviselőket, hogy a munkarend kérdésében minél nagyobb egyetértés, minél nagyobb konszenzus jöjjön létre.
Mindezekre tekintettel kapcsolódó módosító javaslatomban azt indítványozom, hogy az eredeti előterjesztés megváltoztatásával a munkarend megállapítását kössük kétharmados többséghez, kössük az Országgyűlés jelen lévő képviselői kétharmadának szavazatához.
Ennek kapcsán egyetlenegy pontra kell külön felhívnom a figyelmet, és ez is megjelenik a módosító javaslatban. Nevezetesen: már az általános vita során is, amikor Tóth András képviselő úr ebben a körben kifejtette véleményét, feltettem a kérdést, hogy mi történik akkor, ha netán mégsem jön létre kétharmados konszenzus, hiszen ez nem olyan, mint egy kétharmados törvény alkotása, hogy van egy törvény, amit mondjuk, kétharmaddal módosítani lehet, aztán ha nincs kétharmados többség a módosítás mellett, akkor olyan nagy baj nem történik talán - hogy ez érdemben mit jelent, az persze külön kérdés -, mert legalábbis van egy régi törvény. Ha azonban a munkarendben előírjuk a kétharmados többségű döntést, és netán ilyen konszenzus nem jön létre, és nincs valami kisegítő szabály, akkor egyáltalán nincs Országgyűlés, mert nincs döntés a munkavégzés mikéntje felől. Tulajdonképpen alkotmányértelmezéssel ebben a helyzetben is világos a megoldás, mert az alkotmány 22. § (2) bekezdése az Országgyűlés elnökének kötelezettségévé teszi, hogy az Országgyűlés működéséről gondoskodva az Országgyűlést ülésekre összehívja.
(22.40)
Tehát végső kisegítő szabályként itt van ez is. És az eredeti javaslat szerint a Házszabályban az alkotmánybírósági döntés alapján természetesen továbbra is megjelennének azok a kritériumok, miszerint az Országgyűlés ülésezési rendjét úgy kell kialakítani, úgy kell ülésezni, hogy a folyamatos működés biztosított legyen, hogy az Országgyűlés az alkotmányban és más törvényben meghatározott feladatait majd el tudja látni, illetőleg a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan kövessék egymást. Tehát alkotmányértelmezéssel és házszabály-értelmezéssel megvan a megoldás arra az esetre is, ha a kétharmados többség mégsem jön létre, és netán az Országgyűlés működőképtelenségével kellene számolni.
Azonban, hogy ez ne egyszerű alkotmányértelmezés és házszabály-értelmezés legyen, amit vita esetén netán majd az ügyrendi bizottságnak kell értelmeznie - hiszen az is kifogás tárgya, hogy bizottsági értelmezésekkel pótoljunk pontos házszabályi rendelkezéseket -, a módosító javaslatom erre az esetre ezeket, az alkotmányból és a Házszabály egyéb rendelkezéseiből következő rendelkezéseket expressis verbis kimondja. Tehát tartalmaz egy olyan passzust, hogy ha az ülésszak első ülése napirendje megállapításáig ez a kétharmados döntés nem születik meg, akkor ebben az ülésszakban - hiszen zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy ülésszakonként mindig külön-külön történne meg kétharmados többséggel a munkarend megállapítása -, tehát amikor az ülésszak elejéig nem sikerül megegyezésre jutni, ebben az ülésszakban az Országgyűlés elnöke az alkotmány 22. § (2) bekezdése, illetve a Házszabály egyéb rendelkezéseinek megfelelően gondoskodik az Országgyűlés folyamatos működéséről.
A másik elem, amit az igen tisztelt ellenzéki észrevételekből figyelembe vettünk - még egyszer mondom, annak ellenére, hogy úgy gondoljuk, hogy az ügyrendi bizottság eredeti javaslata is jó -, bizonyos további pontosító szabályokat és konkrét normaszabályokat tartalmaz. Az ellenzék ugyanis olyan észrevételeket fogalmazott meg, hogy az eredeti előterjesztésben szereplő, az Alkotmánybíróság döntéséből átvett kritériumok általánosságban mozognak és nem konkrétak, ezek értelmezésével netán - fogalmazódott meg egy félelem - alkalom nyílik esetleges visszaélésekre.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt e tekintetben is kész ezeknek a félelmeknek az eloszlatására, és erre figyelemmel egy másik kapcsolódó módosító javaslatban annak a végső határnak a meghúzását és konkrétan, expressis verbis a Házszabályban történő kimondását javasoljuk, amely meghatározza azt, hogy az ülések ésszerű egymást követésének mi lehet a végső időtartama. Meghatározza, hogy mi lehet az a végső intervallum, amely két ülés között, az első ülés utolsó ülésnapja és az azt követő ülés első ülésnapja között lehetséges. Ezt az időpontot 12 munkanapban javasoljuk megjelölni. Ez a szabályozás egyaránt lehetővé teszi az Országgyűlésnek - és nemcsak ennek, hanem a mindenkori országgyűlésnek -, hogy minden ülésszakban szabadon döntse el, hogy háromhetes, kéthetes vagy egyhetes ülésezési ciklust akar megvalósítani.
A 12 munkanap mint két ülés közötti legnagyobb intervallum, annak a lehetőségét zárja ki, hogy két ülés között ennél nagyobb időbeli különbség létezzen, tehát négyheti vagy annál ritkább ülésezés rendjét már eleve kizárná. Úgy gondoljuk, hogy ha ezt a javaslatot összevetjük a tisztelt ellenzéki képviselőtársaink módosító javaslatával - engedelmet kérek, az ismételt felszólalást kerülendő, most foglalkoznék azokkal is, a témával összefüggésben -, akkor a mi javaslatunk abszolút egyenlően kezeli bármelyik ülésezési forma lehetőségét. Ugyanis a tisztelt szocialista képviselőtársaim módosító javaslatai - utalok itt Csákabonyi képviselő úr, Szili Katalin képviselő asszony, Tóth András képviselő úr közös módosító indítványaira - lényegében egy alternatív javaslatot fogalmaznak meg.
Az egyik variáció szerint mondja ki a Házszabály, hogy hetente kell ülésezni; a másik variáció szerint mondja ki a Házszabály, hogy kéthetente kell ülésezni - ez a javaslat jelzi, hogy a Szocialista Párt bármelyiket elfogadja -, és azt teszi hozzá, hogy ha ettől el akarunk térni, akkor kétharmados többséggel ezt is meg lehet tenni.
Úgy gondolom, a mi javaslatunk annyival rugalmasabb, annyival jobb ennél, hogy egyetlenegy munkarendet sem preferál: nem preferálja a háromhetes munkarendet sem a kéthetessel vagy az egyhetessel szemben; nem preferálja a kéthetest sem, nem preferálja az egyhetest sem. Ezzel szemben az igen tisztelt képviselőtársaim javaslata kizárná a háromhetes munkarendet, pontosabban csak kivételes szabályként engedné meg. Mi nem kívánjuk ennek a fordítottját! Nem mondjuk azt, hogy a mi javaslatunk szerint a háromhetes legyen az elsődleges, és csak attól lehessen kétharmaddal eltérni; mi azt mondjuk, hogy legyen bármilyen a munkarend, lehet egyhetes is, lehet kéthetes is, lehet háromhetes is a ciklikus változás üteme, erről az Országgyűlés kétharmaddal döntsön. A miénk tehát semmilyen formában nem köti meg a tisztelt Ház kezét, hanem teljesen egyenlően kezeli bármelyik változatot, és az Országgyűlés kétharmados döntésére bízza a megfelelő munkarend kialakítását.
Kapcsolódó módosító javaslatomban további indítványként jelenik meg az a szabály, amit valóban nem ártana bevenni ebbe az előterjesztésbe, nevezetesen hogy az országgyűlési választások előtt - itt most az általános országgyűlési választásokra utalok - 60 napon belül, illetve az általános önkormányzati képviselő-választások és polgármester-választások előtt 40 napon belül a Ház mellőzhesse az ülés megtartását. Tehát nem arról van szó, hogy feltétlenül ennyi szünetet kell tartani; ez is egy olyan intervallum, aminek a végső határa a 60 nap, önkormányzati választás esetében 40 nap. Ezen belül az Országgyűlés szabadon mellőzhesse az ülések megtartását. Ez három választás tapasztalata. Hogy pontos legyek, az első, a '90-es választást nem sorolhatom ide, ha helyesen és pontosan fogalmazok, akkor ez két országgyűlési választási és három önkormányzati választás tapasztalata: mindegyik választás azt mutatja, az Országgyűlés igényt tartott arra, hogy a választások előtt jelentős idővel, több heti időtartammal, a politikai csatározásokat és küzdelmeket megszüntesse, a kampányt mentesítse a parlament napi munkájától, és a képviselők választási küzdelemben való részvételét lehetővé tegye.
Végül: a mai napon benyújtott módosító indítványom - mert amikről eddig beszéltem, ezeket időben már korábban, február 23-án nyújtottam be - logikailag tulajdonképpen összefügg a kétharmados többséggel meghozandó munkarendet intézményesítő módosító javaslattal. Erre tekintettel, ezzel összefüggésben a Házszabály 48. §-ának új szövegű megállapítását jelenti, ami talán annyira technikai kérdés, hogy gondolom, megbocsátják igen tisztelt képviselőtársaim, hogy azok részletes ismertetésétől megkímélem önöket.
Kérem, hogy az általam jegyzett módosító javaslatokat a tisztelt Országgyűlés tegye a magáévá, és a munkarendről szóló Házszabályt ezeknek a kapcsolódó módosító javaslatoknak a figyelembevételével és elfogadásával alkossa meg.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
(22.50)
