DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Elsőként szeretném azt megköszönni Tóth András képviselő úrnak, hogy a módosító javaslatommal érvelési szinten foglalkozott, és gazdag elemzését adta. Öröm az is, hogy most úgy tűnik ebben a pillanatban, hogy hat nap különbség van a koalíció... (Dr. Tóth András: Öt!) Öt, így van. Öt nap különbség van a koalíciós vagy fideszes álláspont és az ellenzéki álláspont között.
De azért azt hadd mondjam meg - és illően méltányolva az egyébként képviselő úrra jellemző tisztességes hangnemet -, hogy a javaslata cseles. Hasonlítsuk össze a két javaslatot!
A képviselő úr diktátumnak nevezi a mi javaslatunkat, pedig elmondtam - és a képviselő úr sem cáfolja -, hogy a mi javaslatunkba belefér a háromhetes, belefér a kéthetes, belefér az egyhetes munkarend is. A képviselő úr által előadott javaslatba azonban belefér - el is mondta a képviselő úr - az egyhetes, belefér a kéthetes. Mit nem mondott a képviselő úr? Nem mondta a háromhetest, mert a képviselő úr korrekt, és a képviselő úr nagyon jól tudja, hogy minden belefér a képviselő úr javaslatába, csak a háromhetes nem.
Tehát a képviselő úr javaslata a háromhetest leradírozza, lehetőségként is kizárja. Ha azt fogadnánk el, legfeljebb négyötöddel, a Házszabállyal lehetne valaha a jövő parlamentjeinek háromhetes munkarend szerint dolgozni. (Sic!) Más lehetőség nem lenne. Gyakorlatilag kizárja a háromhetest, a miénk viszont egyenlő esélyt ad a mostani parlamentnek és különösen a jövő parlamentjeinek bármelyik munkarend megválasztásához: az egyheteshez is, a kétheteshez és a háromheteshez is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgy gondolom, hogy nem a miénk a diktátum, hanem az a javaslat, amit a képviselő úr adott elő. Elnézést a néhány másodperces időtúllépésért.
