DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth András részletes, elmélyült jogi elemzést adott mind a 21 beterjesztett módosító indítványról. Ennek következtében nem látom értelmét annak, hogy ismételten valamennyit tárgyaljam, elemezzem, ezért csak arra vállalkozom, hogy néhány alapvető kérdésben foglaljak állást.
Véleményem szerint azok a módosító indítványok, amelyeket Csákabonyi Balázs, dr. Szili Katalin és Tóth András terjesztettek elő, egy nagyon megfontolt, kompromisszumos megoldást indítványoznak, és semmiképpen nem diktátumot. Ugyanis az a módosítójavaslat-csomag, amelyet ez a három képviselő neve jelez, lehetőséget biztosít arra, hogy két, úgynevezett szélső álláspont helyett az inga középen állapodjon meg; nagyon nagy engedményt is tartalmaznak ezek a módosító javaslatok.
(23.30)
Olyanokat, amelyekkel én például személy szerint nem is értenék egyet, úgy ítélem meg azonban, hogy a jelenleg kialakult helyzetben mégis kísérletet kell tennünk arra, hogy akár ilyen erős - idézőjelbe tett - önfeladás árán is megkíséreljük a konszenzust megteremteni, kísérletet tegyünk arra, hogy egy kompromisszum kialakuljon.
Amikor a szocialista képviselők alternatívaként fogalmazzák meg az egyhetes, illetve a kéthetes ülésezés lehetőségét, akkor tulajdonképpen két jelenlegi kormánypárt álláspontjához nagyon erőteljesen közelítenek, a Magyar Demokrata Fóruméhoz és a Független Kisgazdapártéhoz. E két kormánypárt is több alkalommal megfogalmazta ugyanis, hogy elképzelhetőnek tartanának egy más jellegű, mondjuk, kéthetes ülésezési rendet. A szocialisták álláspontja változatlanul az, hogy a parlament hatékony és normális működését kizárólag az egyhetes ülésezés teszi lehetővé. Azonban látva a kialakult helyzetet, mégis lehetőséget kívánnak teremteni arra, hogy a két hétben egy megállapodás szülessen. Ebben az esetben tehát adott a megegyezés, amennyiben ezt a fiatal demokrata képviselőtársaim, akik a teremben tartózkodnak, elképzelhetőnek tartják, és amennyiben - ezt hozzá kell tennem - pártjuk vezető politikusai is bele tudnak törődni egy ilyen kompromisszumba.
Számomra azonban úgy tűnik, hogy noha a Magyar Szocialista Párt rendkívül jelentős engedményt tett, mégis viszonylag csekély a megegyezés lehetősége. Salamon László képviselőtársam ugyanis Tóth András fejtegetéseit, noha elismerte azok megalapozottságát és tisztességét, mégis záró gondolatként diktátumnak nevezte, egyben azt a látszatot keltve, hogy az általa beterjesztett módosító indítványok egyenlő esélyeket adnak a hetente, kéthetente vagy háromhetente tartandó ülésezésnek. Valójában azonban csupán egyetlenegyre adnak lehetőséget, arra, hogy a mostani munkarend maradjon fenn, kivéve az őszi zsúfolt napokat, amikor a költségvetés előkészítése és tárgyalása és ezzel összefüggésben a Házszabályban, illetve az államháztartási törvényben szereplő rendelkezések kikényszerítik a gyakoribb ülésezést.
Fel kell tenni ezek után azt a kérdést, mi az oka annak, hogy egy ilyen jelentős kompromisszumos ajánlat után sem látszik reálisnak a megegyezés. Véleményem szerint a háttérben két tényező is meghúzódhat. Az egyik az az egyébként a politológiai irodalomban állandóan emlegetett vélekedés, amely szerint a mostani ülésezési rend, az ellenzék lehetőségeit korlátozván, valamiféle előnyt biztosít a kormányzó erőknek, elsősorban a legnagyobb kormánypártnak. Vannak azonban ebben a szakirodalomban olyan feltételezések is, hogy nem ez áll a háttérben, hanem netán egy olyan megfontolás, amely szerint a parlamentben biztosítani a szükséges kormányzati többséget csak ilyen tág keretek között képes a jelenlegi vezető kormányzó erő, a Fiatal Demokraták Szövetsége.
Én nem kívánnék ezen elképzelésekbe mélyebben belebonyolódni, számomra azonban úgy tűnik, hogy valamilyen realitásuk mégis van, hiszen a legutóbb felajánlott kompromisszumos elképzelésekre sem látom igazán a megfelelő reagálást, nem látom a lehetőségét annak, hogy a szocialista képviselők módosító indítványai alapján valamiféle megegyezés szülessen.
Nem volt azonban véletlen egy korábbi kétperces hozzászólásomban tett néhány megjegyzésem. Természetesen nem értettem félre Salamon László képviselőtársamat, hiszen úgy fogalmaztam, hogy az általa elmondottak akkor lennének reálisak, ha Magyarország egy olyan megoldást választana, hogy ciklusról ciklusra új Házszabályt kell és egyben lehet alkotni. Nem azt mondtam, hogy ő egy ilyen megoldást javasolt. Azt állítottam, hogy az ő érvei egy ilyen konstrukcióban lennének relevánsak. A jelenlegi alkotmányos berendezkedés azonban nem ennek az elképzelésnek felel meg. Ennek az felel meg, amit a szocialista képviselők és tulajdonképpen a szabad demokrata képviselők, illetve Balczó Zoltán MIÉP-es képviselők terjesztettek elő, tudniillik, hogy pontos, szigorú szabályozása történjen meg az ülésezési rendnek.
Egyébként felhívnám a fiatal demokrata képviselőtársaim, elsősorban Salamon képviselőtársam figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság döntése is ezt várja el a parlamenttől. Nem azt írja elő az Alkotmánybíróság határozata, hogy tág kereteket biztosítsunk, hanem azt írja elő, hogy pontosan szabályozzuk az ülésezési rendet, hiszen az alkotmányos mulasztás oka pontosan az, hogy ez a precíz szabályozás szokásjogszerűen, s nem írott formában történt meg.
Ilyen körülmények között tehát nem lehet érvelni azzal, hogy a Salamon László-féle előterjesztés egy rugalmas, míg a szocialista képviselők által beterjesztett indítványcsomag egy merev struktúrát honosítana meg. Pontosan ez utóbbira van szükség éppen azért, hogy az ellenzéki és kormánypárti szerepek felcserélődése esetén, mint erre előző kétperces hozzászólásomban már utaltam, a szabályok ne változzanak, vagy ha változnak, akkor ez csak kétharmados konszenzussal történhessen meg.
Felhívnám Salamon László képviselőtársam figyelmét arra, hogy a politikában és különösen a jogszabályalkotást megalapozó politikában mindig általánosabb szempontokat is figyelembe kell venni. Vagyis el kell gondolkodni azon, hogy mint ellenzéki képviselő hogyan értékelne egy ilyen előterjesztést, illetve hogyan értékelné az eddig kialakult másfél éves gyakorlatot. Megítélésem szerint, ha a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége kormányzása idején történt volna valóságos kísérlet egy ilyen ülésezési rend megteremtésére, akkor a fiatal demokrata képviselők a leghangosabban tiltakoztak volna a demokrácia ily mérvű csorbítása ellen, sőt az alkotmányos diktatúra megvalósulását látták volna ezekben a szabályokban, illetve kialakított szokásjogi normákban, hiszen már a korábbi kormányzó két párt több mint kétharmados többségét is nagyon sokan önmagában, függetlenül az alkalmazott politikájuk tartalmától, az alkotmányos diktatúrával azonosították.
Előfordulhat azonban, hogy 2002-ben ismét szerepcsere történik, ennek a lehetősége éppúgy adott, mint ennek az ellenkezője a jelenlegi közvélemény-kutatások adatai szerint. Ha most nem születik megegyezés, és ez a szerepcsere végbe megy, akkor adott lesz az akkori kormánynak a lehetősége arra, hogy mivel nincsenek írott, pontos szabályok, fenntartsa, ha kívánja, a mostani ülésezési rendet. Úgy vélem, hogy abban a pillanatban a mostani kormánypárti képviselők már nem találnák annyira hatékonynak és megfelelőnek a fennálló állapotot, és igényelnék a pontosabb szabályozást. Most csak egy gondolatkísérletet végrehajtva, előfordulhat egy olyan szituáció, hogy ez az akkori elképzelésük, éppen a mostani magatartásuk miatt nem találna meghallgatásra.
Mivel mind a jelen, mind a jövő esetében az ilyen szituációkat célszerű lenne elkerülni, ezért javaslom azt, hogy fontolják meg a fiatal demokrata képviselőtársaim mindazokat az érveket, amelyeket például Tóth András is elmondott, vegyék figyelembe, hogy hosszabb távon az ő érdeküknek is az felel meg, ha a három szocialista képviselő által benyújtott indítványcsomagot elfogadnák, emelkedjenek felül mostani politikai érdekeiken - távlati érdekeik védelme céljából is -, és fogadják el ezt a kompromisszumos ajánlatot.
(23.40)
Amennyiben nem lát a Szocialista Párt fogadókészséget kompromisszumos javaslatára, akkor kénytelen lesz elutasítani mind az eredeti előterjesztést, mind az azokhoz benyújtott kormánypárti módosító indítványokat.
Tóth András felvetett még egy technikai lehetőséget az előbb, ez formailag különbözik a korábban benyújtott módosító indítványoktól, tartalma azonban azokkal lényegében azonos. S mivel valóban a Szocialista Párt e kérdéskörben is nyílt lapokkal kíván játszani, senki nem kívánja titkolni, elrejteni az előterjesztéseknek, az indítványoknak a célját. Célunk az, hogy a parlament visszatérjen az egyhetes, de amennyiben ez nem lehetséges, akkor legalább a kéthetes ülésezéshez. Ugyanakkor nem zárjuk el a lehetőségét annak, hogy megfelelő konszenzussal - mellyel egyébként a Házszabályt is módosítani lehet - ettől el lehessen térni. Ez nem diktátum, hanem egy józan, kompromisszumos felvetés.
Ebben a mai helyzetben én Salamon László képviselőtársam előterjesztéseit nem kívánnám olyan erős szavakkal minősíteni, miként ezt Bauer Tamás képviselőtársam tenné. Én mindössze annyit mondanék, hogy a mostani exlex állapotban a mulasztásos alkotmánysértés több hónapja után az általa előterjesztett indítványok nem igazán helyzetadekvátak.
Köszönöm a figyelmüket.
