TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is az alkotmány- és igazságügyi bizottság 1997/6. számon kiadott ajánlásának lényegében valamennyi pontjához szeretnék hozzászólni. Még mielőtt megijednének képviselőtársaim, jelzem, hogy rendkívül távirati stílusban és inkább néhány pontot kiemelve kívánok a részletes vita adta keretek között véleményt alkotni.
Azt gondolom, hogy a legutóbbi, ezzel a kérdéssel foglalkozó általános vita egy dolgot nyilvánvalóvá tett - még akkor is nyilvánvalóvá tett, ha tudom, hogy kormánypárti képviselőtársaim nem szívesen fogadják el vagy ismerik el -, hogy az a javaslat, amelyet tavaly december 9-én az ügyrendi bizottság jóváhagyott, majd a parlament elé benyújtott, nem felel meg az Alkotmánybíróság határozatának. Ma persze Salamon képviselő úr úgy fogalmaz, hogy végül is a kompromisszumkeresés jegyében készült az a csatlakozó módosító indítvány, amelyet ő benyújtott, de az igazsághoz az áll közelebb, hogy ez a csatlakozó módosító indítvány azért született, mert nyilvánvalóvá vált a hat héttel ezelőtti vitában, hogy azok az érvek, amelyek itt elhangzottak, egyértelműen bizonyították, hogy az a módosító javaslat, amelyet eredetileg a bizottság kimunkált, bizony nem felel meg az Alkotmánybíróság döntésének.
(23.10)
És az ügyrendi bizottság elnökének az előbb ismertetett csatlakozó módosító indítványa nyilván azzal a felfogással próbálta a problémát megoldani, a lovat a Karlfenstein utcából eltolni, hogy ugyanakkor a ló maradjon a Karlfenstein utcában. Én megmondom őszintén, hogy a magam módján elismerem Salamon elnök úr ebbéli törekvését, de azt gondolom, hogy ilyen átlátszó megoldásokkal talán ma a magyar parlamentben nem kellene egymást terhelni, mert azért ezt a trükköt, én azt gondolom, valamennyi képviselő az első elolvasás után átlátta.
Összességében, még mielőtt a részletes vita megkezdődött, én tájékozódtam, gyakorlatilag hét módosító indítvány készült a bizottsági önálló indítványhoz, illetve hét módosítócsomag. Ebből nyilván csak azok tárgyalhatók - tisztában vagyok vele -, amelyek még az alkotmányügyi bizottság ülése előtt elkészültek, és a bizottság ezeket minősítette, de a vita szempontjából azért lényeges, hogy az élet nem állt meg az alkotmányügyi bizottság döntésekor, hanem ahhoz képest továbblépés született.
Igazából ez a hét módosító indítvány három eltérő felfogást, eltérő koncepciót tartalmaz. Az egyik az SZDSZ-é, és közel hasonló hozzá a MIÉP-é is, amely gyakorlatilag valóban abból indul ki, hogy az Alkotmánybíróság határozata házszabályi szintű előírást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a működési rend kérdéseit garanciálisan, az érintettek számára követhető módon, házszabályi szinten, mégpedig a maga konkrét formájában meg kell határozni. Erre ők egyhetes ülésezési rendre tettek javaslatot, és én azt gondolom, azzal, hogy ezt hozzákötik egy kétharmados parlamenti döntéshez, az Alkotmánybíróság igényeit ez a javaslatsor valóban kielégíti.
A másik felfogás, amelyet a Magyar Szocialista Párt módosító csomagja tartalmaz, ennél egy bővebb, komplexebb felfogást tartalmaz. Az egész döntési folyamatot áttekinti, és megpróbál egy olyan döntési mechanizmust leírni, amely precízen, minden részletében megfelel annak a követelményrendszernek, amely, azt gondolom, egy ilyen jellegű döntéssel kapcsolatban egy parlamenttől elvárható és egy parlamenti működési rend kialakítása szempontjából konzekvensen követhető. És ebben az MSZP által benyújtott csomagban benne van az a tapasztalás is, amelyet másfél évvel ezelőtt éltünk meg, mégpedig az a tapasztalás, hogy sajnos a bizalmi elv, úgy néz ki, ilyen kérdések elintézésekor, döntésekor nem érvényes a parlamentben, mert sajnos van olyan politikai erő, amely a bizalmi elvet ezeknek a kérdéseknek az eldöntésekor, rendezésekor nem tekinti mérvadónak és nem tekinti követendőnek. Tehát ebből adódóan egy rigorózus javaslat, precízen leírja mindazt, amit ezzel kapcsolatban, azt gondolom, házszabályi szinten szabályozni kell, és ezen belül arra a kérdésre, hogy milyen rendben ülésezzen a parlament, valóban alternatív módon, egyhetes vagy kéthetes ülésezési rendet ír le.
Amit Salamon képviselő úr a korábbi vitaszakaszban elmondott, ahhoz azért hozzátennék egy dolgot, hogy szerintem az ülésezési rend nem kívánsághangverseny. Az ülésezési rend kialakítása nem arról szól, hogy valamilyen rugalmas kereteket majd alkotunk, és mindenkor valamilyen formában a többség abból mazsolázik, és kiválaszt valami olyat, amely úgymond, az ő politikai érdekeinek megfelel. Én azt gondolom, hogy a kormány ülésezési rendjével kapcsolatban is az van leírva, hogy hetente ülésezik a kormány, és nyilván van nyári szünet és van egyéb körülmény, ami miatt ettől eltérhet, és ennek is megvan a szabálya, hogy hogyan lehet eltérni.
Én azt gondolom, az a megoldás, hogy igenis mondja ki a parlament, hogy milyen rendben kívánja az üléseit tartani, nem egy valóságtól elrugaszkodott követelmény, hanem azt gondolom, egy normális rend iránti igény szándéka fejeződik ki ebben. És ha úgy alakul két ciklus múlva, hogy a parlament másként dönt, kérem, a Házszabályt módosítani fogja. Tehát megvan a lehetősége a parlamentnek, hogy eltérjen, ha egy rendszer a számára nem megfelelő, ha mások a törvényhozási feladatok, ha egy elemzés alapján azt a következtetést vonta le, hogy másként kell működni, erre megvan a lehetősége.
De egy adott időszakra, és ebben egyetértek Wiener György képviselőtársammal, bizony a Házszabályban konkrétan kell meghatározni az én felfogásom szerint az ülésezési rendet. És hogy ez ne egy időtől, tértől elszakított valami legyen, ehhez képest valóban eseti eltérést engedélyezni kell és lehet, és annak érdekében, hogy ez egy garanciális szabály legyen, bizony, kérem, kétharmaddal kell az eltérésről is dönteni.
És kérem, ez nem úgy értelmezhető, ahogy Salamon képviselő úr megfogalmazta, hogy a mindenkori többség kénytelen fejet hajtani a kisebbség előtt - nem. Salamon úr, rossz a felfogása, ne haragudjon, ebben az esetben az alkotmány azon pontja a kiindulási alap, amely azt fogalmazza meg, hogy ezekben a kérdésekben mindenkor konszenzust kell elérni, tehát az alkotmány a konszenzuskényszert írja elő. És ez nem fejethajtás, ez, kérem, független attól, hogy ki van kormányon vagy ki van ellenzékben, ez egy általános szabály, hogy konszenzussal kell ezekben a kérdésekben dönteni, és az Alkotmánybíróság is ezt erősítette meg egyébként.
A harmadik koncepció vagy szakmai megközelítés, Salamon úr, az öné. Igaz, én most még nem tudom azt eldönteni az eddigi anyagok alapján, hogy ez most a koalíció javaslata, a Fidesz javaslata vagy az öné személyesen, de fogadjuk el, hogy valahol azért ez egy támogatott javaslat, én azt gondolom, hogy ennek is megvan a logikája. Nem vitatom, nem úgy, mint ahogy ön vitatja esetleg a többi módosító indítvánnyal kapcsolatban az elfogadhatatlanságot, én el tudom fogadni, hogy ebben van logika. És én még abban az aggályában is látok valamifajta racionális elemet, hogy bizony egy olyan zárt rendszert kíván kialakítani, amely zárt rendszer egy esetleges kétharmados döntés el nem érése vagy meg nem születése esetére is biztosítani kívánja a parlament működőképességét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy most van a parlamentben az a lehetőség vagy utolsó lehetőség, ahol még érvekkel el tudjuk azt érni, hogy a parlament esetleg ebben a kérdésben egy felelős döntést el tud érni. El tud érni egy olyan döntést, amely alkalmas arra, hogy egyrészt ezt az állóháborút befejezzük, amely másfél év óta zajlik, másrészt az Alkotmánybíróság által megszabott követelményeket teljesítsük, és valóban egy jogállami normáknak megfelelő, követhető és kiszámítható működési rendje legyen a Magyar Országgyűlésnek.
A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, bizonyítandó megegyezési készségét, felelős gondolkodását, vállalja azt, hogy mind a három szakmai megközelítést el tudja fogadni. Mind a hármat el tudja fogadni. El tudja fogadni az SZDSZ-ét; nyilván el tudja fogadni a sajátját - de ez, gondolom, talán evidencia, de azért ez is ott van, én egyébként személyesen azt tartom a legalkalmasabbnak, de ebben nyilván szubjektív vagyok -; és bizonyos korrekciókkal el tudja fogadni Salamon László képviselő úrét is. Bizonyos korrekciókkal. Hogy néz ki ez a dolog?
Én azt gondolom, és most a Salamon László által beadott csatlakozó módosító indítványhoz szeretnék részletesebben hozzászólni, hogy az a része a dolognak rendben van, hogy kétharmaddal döntsön a Ház a működési rend kérdésében, amennyiben a házbizottság szintjén a megállapodás, az egyetértés nem alakult ki. Azzal is egyetértek, hogy ennek legyen egy megfogható határideje. Salamon László, ugye, azt javasolja, hogy az ülésszak első ülése napirendjének megállapításáig történjen meg ez a döntés, vagy házbizottsági szinten, vagy ha ott nem sikerült, akkor kétharmaddal a parlament plenáris ülésén. Mi van, ha ez nem történik meg? Salamon László erre azt javasolja, hogy ebben az esetben az elnök döntsön az alkotmányos felhatalmazása alapján.
Nos, én azt gondolom, hogy megoldható ez, abban az esetben, ha az elnöknek ez a döntése a Házszabály konkrétan meghatározott keretei között zajlik.
(23.20)
Magyarul: abban az esetben el tudom ezt fogadni tárgyalási, kiindulási alapként, ha a házelnök a Házszabály 38. §-ában meghatározott keretek között dönthet ebben a tárgyban. Márpedig azt gondolom, hogy ezt meg lehet oldani, mégpedig a következőképpen:
Fogadjuk el a 38. §-nak azt a leírását, amelyet indító javaslatként az ügyrendi bizottság kidolgozott, amelyhez Salamon elnök úr módosító indítványt tett, azzal az egy apró különbségtétellel, hogy az az intervallum, amely intervallum meghatározását Salamon úr tizenkét napban definiálja, az az intervallum hét munkanap legyen.
Amennyiben a hét munkanap elfogadható, akkor én elfogadom az ön logikáját - mert tényleg mindenféleképpen szeretnék önnel megegyezni -, és akkor az azt jelenti, hogy abba belefér az egyhetes munkarend, belefér a tíznapos munkarend, belefér a kéthetes munkarend. Tehát abba is belefér többfajta munkarend, és megadja azt a mértéket, amely mértéket valóban az előző ülés utolsó ülésnapja és a következő ülés első ülésnapja között maximum meg lehet tartani. Ez az én álláspontom szerint hét munkanap.
A hét munkanap egyébként azt jelenti álláspontom szerint, hogy egy olyan garanciális elem van, amely garanciális elem valóban biztosítja, hogy a parlament működése kiszámítható, követhető, és valóban biztosítja azt, hogy egy normális, rendezett állapot áll helyre a Magyar Országgyűlésben.
De Salamon úr, ön azt mondja, hogy tizenkét nap. Miért tizenkét nap? Miért nem tizenöt, miért nem húsz, miért nem negyvenkettő? Bocsánatot kérek! Lehetne ezekkel a számokkal játszani. Ön meghúzta a határt tizenkettőnél. (Dr. Salamon László: Legyen tizenöt!) Nem! Én azt gondolom, hogy legyen hét! Öt munkanap van a megegyezés között különbségként. Ha ezt az öt munkanapot át tudjuk hidalni, azt gondolom, megállapodásra lehet jutni. De ezt az öt munkanapot, azt gondolom... - itt nem lehet egyezkedni.
Azt gondolom tehát, hogy ha abban a bizonyos módosító indítványban, amelyet ön benyújtott, abban a két ülés között hét munkanap van, abban az esetben a magunk részéről ezt valóban komoly javaslatként tudjuk értelmezni, és abban az esetben valóban azt gondolom, hogy legalább egy kérdésben - a Ház működését érintően - el tudunk érni egy konszenzust, és el tudunk jutni odáig, hogy ebben az ügyben megegyezéses Házszabály alakuljon ki. Azt gondolom, hogy a dolog egy bizottsági módosító indítvánnyal rendezhető, és a parlamenti szavazás előtt ebben az ügyben már problémáink nem lesznek.
Két kérdéssel szeretnék még foglalkozni. Az egyik az, hogy betettünk egy módosító indítványt - nem nagy jelentőségű -, de azért említem meg, nehogy valaki plagizálással vádoljon bennünket. Az általános vita során Pokol Béla képviselőtársunk fölvetette azt, hogy van a 23. §-sal kapcsolatban két olyan pont, amelyhez nem csatlakozik kétperces vagy valamilyen formában véleményalkotási lehetőség.
Ő ígéretet tett arra, hogy erre módosító indítványt nyújt be. Megmondom őszintén, ezt nem találtam meg. Nem akartam, hogy Pokol képviselőtársunk - habár nincs jelen - olyan állapotban maradjon, hogy valamit megígért és nem teljesül. Mi teljesítettük, benyújtottuk ezt a módosító indítványt is, hogy ebben a formában az elhangzott szó ne maradjon csak a levegőben, hanem módosító indítvány formájában legyen lehetőség ezt a korrekciót elvégezni, mert egyébként amit fölvetett, azzal akkor is egyetértettem.
Azt meg tényleg sajnálom, hogy ez az ügy négypárti vitává alakult az elmúlt időszak során, mert most már úgy látom, hogy rendszeresen sem a Magyar Demokrata Fórum képviselői, sem a Független Kisgazdapárt képviselői nem kívánnak ebben a vitában részt venni. Nem tudom, mi az oka, hogy egyfajta passzív rezisztenciáról van-e szó ebben az esetben vagy érdektelenségről, de azt gondolom, hogy ez mind a hat parlamenti párt felelőssége, hogy ebben a kérdésben dűlőre jussunk és meg tudjunk állapodni.
Összegezve: én csökötten azt gondolom, hogy meg lehet egyezni. Én minden körülmények között továbbra is megegyezéspárti vagyok. Ha önök el tudják fogadni az általam vázolt módosítást, akkor ez elérhető, de szeretném azt is hangsúlyozni, hogy diktátumnak - olyan álláspontnak, hogy vagy az önök álláspontja érvényesül vagy semmi más - nem fogjuk magunkat alávetni. Ha tehát nincs megállapodás, akkor, kérem, sajnos továbbra is az az állapot lesz, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályát nem fogjuk tudni módosítani, és sajnos akkor fennáll az az alkotmányellenes állapot, amely immár december 15-e óta a magyar parlamentet terheli. Ezt szeretném megakadályozni, megelőzni. Kérem, hogy ennek alapján vegyék fontolóra az indítványainkat, amelyeket egyébként, bejelentem, csatlakozó módosító indítványként benyújtottunk.
Köszönöm a meghallgatást és a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
