BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt bármit mondanék a törvényjavaslatról, engedjék meg, hogy nagy hangsúllyal leszögezzem: nincs abortuszpárti álláspont. Azt gondolom, hogy mindenki, aki józanul gondolkodik, tudja: az abortusz rossz dolog, elkerülendő dolog, következésképp magzatvédők és liberális szabályozást vallók között nem abban van a különbség, hogy az egyik támogatná az abortuszt, a másik pedig nem, hanem a kérdés kezelésének módjában, hogyanjában, hogy hogyan viszonyuljunk a kérdéshez.
Azt szokták mondani, hogy két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: az egyik, hogy legyen gyereke, a másik pedig, hogy ne legyen. Amikor a magzatvédelmi törvényről gondolkodunk, tudnunk kell, hogy olyan kérdéshez akarunk hozzányúlni, amelyik a legszemélyesebb magánügye az embernek, illetve a magzatot hordozó nőnek. Olyan kérdésről van szó, amely kapcsán talán a legnyilvánvalóbbá válik a biológiai egyenlőtlenség a két nem között, hiszen egy nemi aktus következményét a nőnek kell vállalnia.
Jogi szabályozásról kell döntenünk, jóllehet ez olyan kérdés, amelynek nagyon sokféle megközelítése van. Világszerte folyik a vita az abortusz megítéléséről, a magzat életjogának megítéléséről; ez alapvető filozófiai kérdés, de meg lehet közelíteni szociológiai szempontból, etikai szempontból és sok más szempontból is. A mi dolgunk azonban az, hogy a jogi szabályozás kereteit megtaláljuk; annak a jogi szabályozásnak a kereteit, amelynek az a lényege, hogy határt húz az állami beavatkozás lehetősége és a magánszféra között.
Éppen ezért a számunkra a kérdés úgy néz ki, hogy a mérleg egyik serpenyőjében a nő önrendelkezési joga van. Természetesen, ha jogi szabályozásról van szó, érdemes és szükséges az alkotmányból kiindulnunk. Az alkotmány - nem véletlenül - egy sorban tesz említést az élethez és az emberi méltósághoz való jogról, amikor úgy fogalmaz: a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
Ha jogi szabályozásról van szó, fontos, hogy azokat a nemzetközi egyezményeket is szem előtt tartsuk, figyelembe vegyük, amelyek eddig megszülettek e tárgykörben, illetve a nőkkel szembeni megkülönböztetés témakörében. Engedjék meg, hogy idézzem az Európai Emberi Jogi Bizottság egyik egyezményét, amelyik így fogalmaz: a részes államok a férfiak és a nők egyenlőségének alapján kötelesek biztosítani azonos jogokat arra, hogy szabadon és felelősen dönthessenek gyermekeik számáról és a gyermekszülések közé eső időközről, valamint hogy hozzájussanak mindahhoz a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és eszközökhöz, amelyek lehetővé teszik számukra az említett jogok gyakorlását.
Az előző hozzászólók már szóba hozták, hogy Magyarországon többször is előfordult olyan időszak, amikor a nőknek el kellett szenvedniük a magánéletükbe való erőszakos beavatkozást. Az a törvény, amely '92-ben megszületett, liberális szemléletű törvény volt: nem a jogi szabályozás adminisztratív eszközeivel akarta megoldani az abortuszkérdést.
Az a döntés, amelyet az Alkotmánybíróság hozott, kinyitotta most ezt a kérdést, és érzékeljük, hogy fellángolnak a viták a magzatvédő álláspont és a liberális szabályozás között. Számomra nagy öröm, hogy az a javaslat, amelyet az egészségügyi tárca képviselője letett az asztalra, kitart a liberális szabályozás mellett, csak minimális módosítást hajt végre a '92-ben bevezetett törvényen. Érezhető a szándék, hogy csak minimálisan, a legszükségesebb pontokon nyúljon hozzá a jelenleg hatályos szabályozáshoz; és érezhető a szándék, hogy kitartson a mellett a szemléletmód mellett, aminek a jegyében a '92-es törvény megszületett.
Az Alkotmánybíróság azt a feladatot rótta ránk, hogy teremtsünk jobban egyensúlyt, a hatályos szabályozáshoz képest még inkább egyensúlyt a nők önrendelkezési joga és az állam életvédelmi kötelezettsége között. Sokan a nők önrendelkezési jogát és a magzat élethez való jogát állítják szembe. Azt gondolom, ha ezt tesszük, megoldhatatlan csapdaszituációba kerülünk.
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az Alkotmánybíróság nem döntött a magzat jogalanyisága kérdésében, hanem arra hívta fel a figyelmet, hogy az állam tegyen többet azért, hogy a magzat a nő számára vállalható legyen. Vagyis a mérleg egyik serpenyőjében a nők önrendelkezési joga van, a másik serpenyőjében pedig a segítségnyújtásnak mindazok az eszközei, amelyeket az állam kínálhat a gyermek vállalása érdekében.
(11.10)
Egyensúlyt teremteni lehet úgy is, hogy az egyik serpenyőből elveszünk egy keveset. Szerencsére nem ez történik, nem ezt az utat járja a tárca. Érezhető a szándék, hogy a nők önrendelkezési jogát ne csorbítsa, ne korlátozza. Egyensúlyt teremteni lehet úgy is, hogy a mérleg másik serpenyőjébe pluszsegítséget, plusz új eszközöket beleteszünk, támogatjuk, segítjük ezt a pozitív döntést.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy mi is a törvényi szabályozás célja. Pusztán az-e, hogy az abortuszok száma csökkenjen? Tudnunk kell, hogy jogi szabályozással nem általában az abortuszok számát lehet csökkenteni, hanem csak a legális abortuszok számát, és ez egy óriási nagy különbség. Nagyon sok tapasztalatunk van abban, hogy amikor a jog a maga eszközeivel tilt valamit, akkor szaporodnak az illegális megoldások. Ha a jog szigorúan kezeli az abortusz kérdését - mint ahogy volt rá példa a magyar gyakorlatban is -, akkor bizony jelentősen megszaporodtak a tiltott művi beavatkozások, azok a nem szabályos megoldások a kötőtű használatáig bezárólag, amik a nők életét egyértelműen veszélyeztetik, sokkal inkább, mint az abortusz.
Ha jogi szabályozásról van szó, érdemes a nemzetközi gyakorlatban is körülnézni. Azt tapasztaljuk, hogy azokban az országokban, ahol az abortusz kérdésének a szabályozását esetleg nem is törvényben rögzítik, hanem nagyon liberális megoldásként kezelik, ezekben az országokban a legalacsonyabb az abortuszok gyakorisága furcsa mód; ahol egyértelműen a legalacsonyabb, mint például Hollandiában vagy Finnországban, ott azt is megfigyelhetjük, hogy ez az alacsony gyakoriság nagyon intenzív prevenciós munkával van összekötve.
Mit ajánlhat a törvény tehát annak a célnak az érdekében, hogy az abortuszok száma csökkenjen? Mindenekelőtt olyan megelőző tevékenységet, amely felvilágosító munkával kezdődik, a szexuális felvilágosításra vonatkozó széles körű munkával, méghozzá prüdériamentes szexuális felvilágosítással, ami a fogamzásgátló szerek támogatásával folytatódik abból a célból, hogy a legszélesebb körben elérhetők legyenek és használatosak legyenek ezek a típusú családtervezési eszközök, és a családok direkt támogatásával végződik, vagyis a gyermekvállalás megkönnyítésével különböző szociális intézkedések mentén.
Sajnálatos módon ma Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy az abortusz széles körben mintegy családtervezési eszközként is felfogható. Kívánatos lenne, hogy a családtervezésnek ezzel az eszközével egyre kevesebben éljenek. A szabad demokraták jó néhány módosító indítványt megfogalmaztak, de szeretném hangsúlyozni, hogy egy kivétellel ezek a módosító indítványok gyakorlatilag a finom szabályozás részleteire vonatkoznak.
A jelenlegi törvényi megoldáshoz képest mi is felesleges vegzatúrának tartjuk, ha kétszer is meg kell jelennie a terhességétől megszabadulni kívánó nőnek a családvédelmi szolgálat munkatársa előtt. Azt gondoljuk, hogy ez olyan pluszteher a bajba jutott nőnek, amely ráadásul anyagi költségekkel is jár, főként vidéken, amit nem lenne szükséges így megoldani, így szabályozni. Azt gondoljuk, hogy az a háromnapos gondolkodási határidő, amely a jelenlegi szabályozásban benne van, nagyon jól megtalált egy rugalmas megoldást a kérdés átgondolására és szabályozására.
Vélhetően a legnagyobb vita az anyagi kérdés körül fog kibontakozni, jóllehet szeretném hangsúlyozni, hogy ez a kérdés lényegében a törvényi szabályozáson kívül van, hiszen általában a végrehajtási rendelet rendelkezik arról, hogy mennyibe kerül, és milyen feltételekkel lehet igénybe venni, mennyit kell téríteni abból a díjból, amennyibe kerül a terhességmegszakítás.
Szeretnénk elérni, hogy a törvényi szabályozás szintjére emelkedjen - legalábbis utalásszerűen - az anyagi finanszírozástól mentesülők köre. Mi már megoldottuk, benyújtottunk néhány módosító indítványt. Erre vonatkozóan azt a fogalmazást találtuk, hogy mentesül a díj megfizetése alól az, aki rendszeres önálló jövedelemmel nem rendelkezik, kivéve, ha házasságban vagy a magzat apjával közös háztartásban él, és házasságának, illetve a magzat apjának rendszeres önálló jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét. Azt gondoljuk, fontos, hogy törvényi szinten legyen maximálva az abortusz ára, mondjuk, a gyes összegében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén remélném, ha ezek körül a részletkérdések körül alakulna ki vita. Őszintén szeretném, ha ezekről beszélnénk többet, és nem nyitnánk ki azokat a nagy elvi, filozófiai kérdéseket, amelyeket '92-ben sikerült nagy parlamenti többséggel megnyugtatóan lezárni.
Említettem, hogy egy olyan módosító indítványunk van, amely ezen a finom részletszabályozáson túlmutat, és ez a gyermek neveléséhez szükséges támogatás a családok támogatásának a törvényét érinti. Visszahoznánk a kiegészítő családi pótlék gondolatát azok számára, akiknek rendkívül nagy megerőltetést jelentene a gyermek vállalása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én erősen hiszek benne, hogy szemléletünk helyességét, hogy tudniillik a liberális szabályozással sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, mint a törvényi szigorral, az élet igazolni tudja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.).
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
