DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Száz év múlva, amikor remélhetőleg még lesz magyar nemzet, ha vizsgálni fogja valaki az elődök jogalkotási szokásait és ezen évek törvényeinek címeit, valamint preambulumait, és azok tényleges tartalmával fogja összehasonlítani, bizonyára csodálkozni fog. Nem érti, hogy a magzati élet védelméről szóló törvény, melynek bevezető szakasza leszögezi, hogy a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, túlnyomórészt miért a magzat megsemmisítésével foglalkozik.
Az előzményeket illetően az előttem szólók már utaltak az Alkotmánybíróság vonatkozó 1991-es, illetve 1998-as határozataira, de mivel mindkét határozat alapvetően a jogalkotó felelősségét veti fel, nem haszontalan az eddigiektől kissé eltérő szempontból is megvizsgálni azokat. A 64/1991-es alkotmánybírósági határozat megsemmisítette a terhességmegszakításról akkor érvényben lévő minisztertanácsi és ágazati rendelkezéseket, és kimondta, hogy a kérdés kizárólag törvényi szinten szabályozható. Rámutatott, hogy a törvényi szintű szabályozás azért szükséges, mert ezzel szükségképpen állást kell foglalni a magzat jogi státusza tekintetében.
(11.20)
Indoklásában a testület azt is leszögezi - idézem -: "a természettudományok fejlődése következtében a megszületés többé nem magától értetődő természetes és minőségi választóvonal a magzati és emberi lét között. Biológiai, főleg genetikai szempontból az egyedi emberi élet nem a születés és a halál, hanem a fogantatás és a halál közötti egységes folyamat". Ennek alapján a kérdés az: kiterjedjen-e az ember jogi fogalma a születés előtti időszakra is, egészen a fogantatásig. A jogalanyiság - mondja ki a határozat - ilyen kiterjesztésének jellege és hordereje csak a rabszolgaság eltörléséhez hasonlítható, de annál is jelentősebb lenne. Ezzel az ember jogalanyisága elérné elvileg lehetséges végső határát és teljességét, az ember különböző fogalmai ismét egybeesnének.
Az Országgyűlés nem élt a felkínált lehetőséggel, a rabszolgaság mellett döntött. Hosszú parázs viták után született meg az 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről. A törvény lényegében teljesen szabad kezet adott a megfogant élet 12., bizonyos esetekben 18. hétig történő elpusztításához, hiszen azt az áldott állapotban lévő nő súlyos válsághelyzete esetén is lehetővé tette. A súlyos válsághelyzetet a magzat egészséges fejlődését veszélyeztető testi vagy lelki megrendülésként, illetve társadalmi ellehetetlenülésként definiálta. A súlyos válsághelyzet fennállását az áldott állapotban lévő anya a kérőlap aláírásával igazolhatta, és ezt a törvényhez készített végrehajtási rendelet 9. §-ának (3) bekezdése szerint tartalmi, illetve hitelesség szempontjából nem lehetett megítélni, megkérdőjelezni.
Az akkori képviselők többsége naiv módon azt hitte, hogy a törvény 2. és 3. §-a elegendő lesz az abnormális méreteket öltő abortuszok számának visszaszorítására, az abortusszal kapcsolatos addigi közfelfogás megváltoztatására. Idézzük fel szó szerint a 2. §-t, mivel a közvélemény túlnyomó többsége nem is tudja, miről van szó. "Az egészség és az emberi élet értékéről, az egészséges életmódról, a felelősségteljes párkapcsolatokról, az emberhez méltó családi életről, az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerekről szóló oktatás az alap- és középfokú oktatási intézményekben történik. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi intézetei keretében működő családvédelmi szolgálat szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését. Az állam elősegíti a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését."
Tisztelt Képviselőtársaim! Ki-ki eldöntheti, hogy az elmúlt nyolc év során mi teljesült ezekből a kötelezvényekből. Gyakorlatilag semmi! Ez azért szomorú, mert amikor az anya önrendelkezési jogáról beszélünk, nem adjuk meg számára az összes rendelkezésünkre álló ismeretet. Nem tudja, hogy amikor abortuszra jelentkezik, egy genetikai értelemben egyedi és megismételhetetlen személyiségjegyekkel bíró életet hord a méhében. Nem tudja, hogy áldott állapotának negyedik hetében gyermekének már felismerhető a gerince, hogy a hatodik héttől kezdődően szíve percenként 140-150-et ver, hogy önmaga által indított mozgásokat végez. Nem tudja, hogy a második hónap folyamán kifejlődik a szaglás és az ízlelés. Nem tudja, hogy ekkor a kialakulóban lévő agy már feldolgozza az első benyomásokat, és hogy a második hónap végétől kezdődően bőrén keresztül érzékeli és feldolgozza a fény- és hangingereket. Nem tudja, hogy már kialakultak a kéz- és lábujjpercek, hogy mozgatja a karját és a lábát, ökölbe szorítja a kezét, szopja az ujját. Már arcvonásai is felismerhetők. De ekkor még mindig szabadon elpusztítható!
Vagy nézzük meg azt, hogy az állam mit tett annak érdekében, hogy a magzati élet védelme megfelelő hangsúlyt kapjon a tömegkommunikáció fórumain! Úgy gondolom, elegendő a helyzet jellemzésére, hogy az elmúlt napok sajtója csak mint abortusztörvényt jelenítette meg a magzati élet védelméről szóló előterjesztést. Ezért nem a sajtó munkatársai felelősek, mint ahogy túlnyomó többségében nem az áldott állapotban lévő anyák a felelősek, hanem mi, akik tudjuk, hogy miről van szó, és mégis a könnyebb utat választjuk.
Az Alkotmánybíróság, amikor a 48/1998. számú határozatával kimondta - idézem -: "A magzati élet védelmére vonatkozó állami kötelesség és a terhes nő önrendelkezési joga alkotmányosan szükséges egymással szembeni mérlegelését a magzatvédelmi törvény részben egyáltalán nem, részben alkotmányellenesen végezte el, és erre tekintettel a 12. § (6) bekezdését, valamint a törvény végrehajtásáról szóló 32/1992. számú népjóléti miniszteri rendelet 9. §-ának (3) bekezdését alkotmányellenesség miatt ez év június 30-ával megsemmisítette", ismételten megadja a lehetőséget számunkra, hogy a természet rendjének megfelelően megadjuk a megfogant életnek az őt megillető jogot. Sajnálatos módon ismételten nem él e lehetőséggel a törvényalkotó, jogtechnikai kérdésként kezeli a problémát.
Hosszasan lehetne idézni az alkotmánybírósági döntés különböző részeit, és vizsgálni, hogy az abban megfogalmazott kritériumoknak megfelel-e az előttünk fekvő törvényjavaslat. Határozottabbá válik-e a magzat védelme azzal, hogy most már nem csupán az ÁNTSZ keretében működő családvédelmi szolgálat végzi a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését, hanem más, működési engedéllyel rendelkező szolgálatok is megtehetik ezt? Növekszik-e a magzat esélye azzal, hogy édesanyjának három nap elteltével ismételten meg kell jelennie a családvédelmi tanácsadáson? Megítélésem szerint nem.
Örömmel fogadnánk, ha az 1996. évi XXII. törvénnyel megszüntetett várandóssági pótlék intézménye ismételten visszaállításra kerülne. Ezzel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja módosítást fog benyújtani.
Tisztelt Ház! Bár az úgynevezett vezérszónoki rendszerben tárgyaljuk a törvényjavaslatot, az eltérő álláspontok miatt nehéz egységes véleményt közvetíteni. Többen vagyunk, akik az alapelvvel nem értenek egyet, azaz szükségesnek tartanánk a magzat jogalanyiságának kimondását, még annak a kompromisszumnak az árán is, hogy az csak a későbbiekben hatályosulna. Hosszabb távon ez lehet az egyetlen helyes döntés, és mind morális, mind gazdasági szempontból célszerűbbnek tűnik, mint azon fáradozni, hogy milyen bevándorlási politikával próbáljuk kompenzálni drámaian fogyó népességszámunkat.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja abban egységes, hogy jelen formájában nem tudja támogatni a törvényjavaslatot. Nyitottak vagyunk a magzat védelmét szolgáló minden módosító javaslat iránt, és ezek ismeretében végül ki-ki lelkiismerete szerint fogja eldönteni, hogy támogatja-e a törvényjavaslatot vagy sem.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban. - Nagy taps a MIÉP padsoraiból.)
