DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY
DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság 1998. évi határozatában megsemmisítette a magzati élet védelméről szóló 1992. évi törvénynek a súlyos válsághelyzet fogalmát meghatározó szakaszát és a végrehajtásról szóló egyes szakaszokat, megállapítva, hogy ezen rendelkezések alkotmányellenesek. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapítja: nem alkotmányellenes, ha a törvény az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén lehetővé teszi a terhesség megszakítását. A súlyos válsághelyzet fennállásának vizsgálatáról a törvényhozó alkotmányosan kizárólag akkor mondhat le, ha egyszersmind a magzati élet védelmére irányuló, megfelelő ellensúlyt képező rendelkezéseket is megállapít.
Rendkívüli lehetőség előtt állnak azon képviselők, akik dr. Lábady Tamás párhuzamos véleményével értenek egyet. Ha ezen képviselők nemmel szavaznak a jelenleg tárgyalt törvénymódosításra, és a nem vagy tartózkodó szavazatok száma meghaladja a támogató szavazatok számát, akkor csak az Alkotmánybíróság által meghagyott pontok szerinti terhességmegszakítást lehet végrehajtani.
Mielőtt a Független Kisgazdapárt álláspontját ismertetném, engedjék meg, hogy néhány gondolatomat ismertessem önökkel.
Az első Alkotmánybíróság első és utolsó nagy döntése egyaránt az élet védelmének és tiszteletének alkotmányos kötelezettségéről szólt. A halálbüntetés eltörlése, valamint a magzati élet védelme kapcsán hozott határozatok méltó keretbe foglalták a kilenc évet. A terhességmegszakítások tiltása vagy engedése a modern demokráciák közvéleményét rendkívüli mértékben megosztja. Melyik az alapvetőbb emberi jog: az anya önrendelkezési joga vagy a magzat élethez való joga? Egyáltalán mennyire tekinthető embernek a magzat? Megengedhető-e a magzati élet kioltása, és ha igen, milyen feltételekkel?
Ezekről a súlyos kérdésekről az Alkotmánybíróságnak először 1991-ben kellett véleményt mondani. A taláros testületnek dönteni kellett, mert az akkor fennálló szabályozást mindkét oldalról támadták. Az egyik oldal megkérdőjelezte, hogy van-e egyáltalán joga az államnak korlátot állítani a művi vetélés elé, míg a másik oldal a magzat teljes értékű emberi létéből kiindulva a teljes tiltást követelte.
Az Alkotmánybíróság szerint a magzat jogalanyiságának kérdése az alkotmány értelmezésével nem dönthető el. Márpedig alapvetően más helyzet keletkezik attól függően, hogy a magzat jogalany avagy sem. A két lehetséges értelmezés jogi következményei egymást kizárják, de az alkotmánnyal mindkettő összefér. A határozat szerint a magzat egész magzati léte során potenciális emberi lénynek tekinthető. Ennél többet állít ugyanezen határozat azon megállapítása, miszerint biológiai szempontból az egyedi emberi élet nem a születés és a halál, hanem a fogantatás és a halál közötti egységes folyamat. Ezt az ellentmondást feloldja egy harmadik állítás: az emberi élet védelmének kiterjesztése vagy szűkítése a magzati lét szakaszaihoz kötődően mindig gyakorlati kompromisszumot támaszt alá, elvileg mindig vitathatóan. Az a gyakorlat például, ami a magzat 12 hetes koráig engedi a megszakítást, kizárólag orvostechnikai okokkal magyarázható.
Ennél markánsabb álláspontot képvisel dr. Lábady Tamás a határozathoz fűzött párhuzamos véleményében. A természettudomány megállapításai mára feleslegessé tették a formális jogi gondolkodást az ember jogi személyiségére vonatkozóan. Egyértelmű, hogy az emberi, női és férfi ivarsejtek egyesülésétől kezdve genetikailag befejeződött az egyén, az ember mint individuum. A magzat tehát biológiailag ember, a biológiai folyamatossághoz képest a születés mesterséges és önkényes normatív határvonal. Éppen ezért a magzat élete éppúgy nem lehet mérlegelés tárgya, mint a csecsemőé. Azon képviselőtársaim, akik nem támogatják a jelen törvény módosítását, ezen elvi alapból kiindulva teszik.
Az 1991-es alkotmánybírósági határozat szerint, ha a törvényhozó úgy határoz, hogy a magzat jogilag ember, akit megillet az élethez való alanyi jog, akkor a terhességmegszakítás csak abban az esetben végezhető el, amelyre nézve a jog elnézi az emberi életek közti választást. Ebben az esetben gyakorlatilag csak az anya életének megmentése lehet elégséges ok. Amennyiben a törvényhozó úgy dönt, hogy a magzat jogilag nem ember, azaz nem jogalany, akkor kötelező a magzati élet védelmére vonatkozó állami kötelezettség az anya önrendelkezési jogával, valamint más alapjogaival szemben. Ebben az esetben a teljes abortusztilalom éppúgy alkotmányellenes, mint az indok nélküli abortusz.
Mint ismert, az 1992-ben hozott magzatvédelmi törvényben a parlament a második felfogás mellett döntött. Ezen törvény elveti az erőteljes korlátozást, de pontosan megnevezi azt a négy esetet, amikor a terhességmegszakítás elvégezhető. Az első háromban viszonylag széles konszenzus volt. Az anya életének veszélyeztetése, a magzat súlyos károsodottsága, illetve a nemi erőszak következményeként bekövetkezett terhesség esetén az abortusz elvégezhető.
Komoly vitát váltott ki a negyedik pont: az anya súlyos válsághelyzete. Mindenki tudta, hogy ez az érv szinte mindenre ráhúzható. Így teljesen szabaddá vált a terhesség megszakítása. Nem véletlen, hogy ezen pont miatt az alkotmánybíráknak ismét foglalkozniuk kellett a témával. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez a szabályozás a minimális alkotmányos védelmet sem biztosítja a magzat számára, kizárólag az anya önrendelkezési jogára van tekintettel.
Az alkotmányellenesség kiküszöbölésének egyik lehetősége, hogy a törvényhozás a súlyos válsághelyzet fennállását ellenőrizhetővé teszi. A másik megoldás: az állam a magzattal szemben fennálló életvédelmi kötelezettségét más módon, például tanácsadással, válságmegoldó együttműködéssel teljesíti. A kormány ilyen irányú törvénymódosítást terjesztett a parlament elé.
Felmerül a kérdés, hogy ha már ennyire a magzat védelme áll szándék szerint a középpontban, akkor élve az Alkotmánybíróság által lehetővé tett választási lehetőséggel, miért nem minősítette a törvényhozás a magzatot jogilag is embernek. Ezen a ponton a törvényhozók nem tekintettek el a jogszabály társadalmi fogadtatásától. Ezért van az, hogy a törvény szelleméből következve egy radikálisabb magzatvédő szabályozásnak kellett volna következnie. Ez mégsem történt meg. Egy szigorú tiltásnak alacsony társadalmi támogatottsága lenne. Betarthatatlan törvényt pedig nem érdemes alkotni, ez volt és talán jelenleg is ez a parlamenti többség véleménye.
A Független Kisgazdapárt nem fogadhatja el a terhességmegszakítást mint a családtervezés brutálisnak tartott formáját. Ugyanakkor a valódi válsággal küzdő, áldott állapotban lévő nőknek segítő kezet kíván nyújtani a válságból való kiút keresésére. Az eddigi tapasztalatok bebizonyították, hogy még az eddigi, kevesebb segítséget nyújtó, szakszerű és megértő beszélgetés, a háromnapos gondolkodási idő is sok esetben elég volt az eredeti szándék megváltoztatására, mindenféle jogi kényszer nélkül.
(11.00)
A tapasztalat szerint az ilyen döntés óriási, felszabadult örömet ad a leendő anyának, és a mégiscsak vállalt gyermekre úgy tekintenek, mint Isten különös ajándékára.
A Független Kisgazdapárt nem ír elő a képviselőinek szavazási kényszert. Úgy gondoljuk, hogy az eddigi törvényen javítani szükséges, nemcsak tanácsadással, hanem komoly anyagi segítséggel, a vállalt gyermek kihordásának segítésével kell támogatni az áldott állapotban lévő anyákat. Fontosnak tartjuk az egyházak, civil mozgalmak, szerveződések segítségét, hogy az anyaság méltó megbecsülést kapjon. Nem volna szerencsés annak a magzatvédő radikalizmusnak a térhódítása, melyről riasztó híreket hallhatunk az Egyesült Államokból. Nincs az a magasztos cél, amely a terror különböző formáit képes szentesíteni.
Olyan támogatásra, felvilágosításra van szükség, amely nagyfokú tapintattal közeledik a nehéz helyzetbe került várandós lányokhoz, asszonyokhoz. Mint szülészorvos tudom, hogy mindenki, aki terhességmegszakítást kér, hatalmas lelki tusán, szenvedésen megy keresztül. Úgy próbáljunk hatni a megszületendő gyermek érdekében, hogy azt senki se érezze támadásnak!
A probléma természetesen nem választható szét attól a morális válságtól, amit a szocialista uralom évtizedeinek pusztító hatása okozott Magyarországon. Csak a hagyományos erkölcsi értékek, a család szentségének helyreállítása hozhat igazi megoldást. Ebben fontos és kikerülhetetlen szerepe van a szeretet törvényeit hirdető keresztény egyházaknak. A kormánynak pedig olyan társadalmi és gazdasági politikát kell folytatnia, ami tudatosítja az emberekben: a gyermekvállalást a nemzet egész közössége kiemelt értéknek tekinti.
A negatív példát a Bokros-csomag jelentette. Minimális értékű megtakarítás érdekében olyan csapást mért a családokra, amely az abortuszok számának növekedésében és a születések számának csökkenésében azonnal megmutatkozott.
A Független Kisgazdapárt szerint csak annak a nemzetnek van jövője, amelyik nem luxusnak, hanem befektetésnek tekinti a családtámogatásra, az oktatásra, az egészségügyre költött összegeket. Kormányunk erre a politikára kapott felhatalmazást a választóktól - ezzel élni kell.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)
