DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magzati élet védelméről szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat benyújtásának indoka, úgy gondolom, valamennyiük előtt ismert. Ez az Alkotmánybíróság 48/1998. (XI. 23.) számú határozata, mellyel a törvény egyik, önmagán azonban túlmutató rendelkezését 2000. július 1-jével hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság döntése szerint a terhességmegszakítás elvégzésének alapjául szolgáló okok egyike, a törvény 12. §-ának (6) bekezdésében szereplő súlyos válsághelyzet törvényi meghatározása alkotmánysértő. Nem a terhességmegszakítást általában vagy a súlyos válsághelyzet alapján elvégzett terhességmegszakítás lehetőségét minősítette tehát az Alkotmánybíróság az alkotmánnyal össze nem egyeztethetőnek, hanem a súlyos válsághelyzet törvényben foglalt meghatározását. Az alkotmányellenesség kimondása azonban nem maradt az adott törvényhely keretei között, a döntés alapján a törvény egyéb rendelkezései is felülvizsgálatra, kiegészítésre szorulnak. Az alkotmánybírósági határozathoz fűzött indoklás szerint az anya súlyos válsághelyzetére vonatkozó rendelkezés alkotmányellenességét nem csupán önmagában, de a törvény egészének összefüggésében is vizsgálni kell, és az adott rendelkezés mindkét tekintetben alkotmányellenesnek bizonyult. A válsághelyzet törvényben adott megfogalmazásának alkotmányellenességét az idézte elő, hogy az anya súlyos válsághelyzetének konjunktív fogalmi elemévé tette a magzat egészséges fejlődésének veszélyeztetését.
Ez egyrészt fogalmi ellentmondás, a magzati veszélyeztetettség az egészségügyi indikáció körében nyert értékelést, másrészt az alkotmánnyal össze nem egyeztethető jogbizonytalanságot eredményez. A gyakorlatban nehezen dönthető el vagy eldönthetetlen, hogy melyek azok a válsághelyzetek, illetőleg egyes válsághelyzetek azon elemei, amelyek a testi vagy lelki megrendülésen, illetve társadalmi ellehetetlenülésen túl a magzat egészséges fejlődését is veszélyeztetik. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az anya súlyos válsághelyzete kizárólag az anya szempontjából értékelhető, és csak az vizsgálható, hogy a terhesség megtartása a gyermeket váró nő számára okoz-e a terhességgel általában együtt járó terheknél elviselhetetlenül nagyobb megterhelést.
Az Alkotmánybíróság a magzati élet védelméről szóló törvény összefüggésrendszerében is alkotmányellenességet állapított meg. A bírói testület deklarálta annak az alkotmányosságát, hogy az egyén önrendelkezési jogának érvényesüléseként az anya - súlyos válsághelyzetére figyelemmel - terhességmegszakítást kérhessen, ezen jogosítványnak azonban összhangban és egyensúlyban kell lennie az államnak a magzati élet védelmére irányuló alkotmányos kötelezettségével. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a két alkotmányos alapjog, azaz az anya önrendelkezési joga, illetőleg az élethez való jogból következő állami kötelezettség közötti egyensúlyt a jogalkotó az 1992. évi törvényben nem megfelelően teremtette meg, és az önmagukban alkotmányos intézkedések egyensúlytalanságával alkotmányellenes helyzetet idézett elő. A magzati élet védelméről szóló törvényben dominál az anya önrendelkezési joga számára prioritást biztosító szemlélet, amelyhez képest lényegesen csekélyebb súllyal jelennek meg a magzati élet megtartása érdekében érvényesülő intézkedések.
Emlékeztetem önöket arra, hogy az Alkotmánybíróság által vizsgált törvény már nem volt azonos a '92-ben megszületett törvénnyel. Mint emlékezetes, 1995-ben, a Bokros-csomag idején emelték ki a törvényből azt a várandóssági pótlékot, melyet éppen a jobb egyensúly érdekében vezetett be az Antall-kormány, és a lényege az volt, hogy családi pótlékot állapított meg a várandósság negyedik hónapjától.
A törvény alkotmányossága az Alkotmánybíróság határozatához fűzött indoklás alapján két módon állítható helyre. Alkotmányossági szempontból választható az a megoldás, amely a súlyos válsághelyzet fennállását egy úgynevezett indikációs lista meghatározásával az állam számára ellenőrizhetővé teszi. A másik lehetőség a súlyos válsághelyzet általános fogalmának további fenntartása mellett az Alkotmánybíróság által körülírt, a magzati élet védelmét szolgáló, a magzat megtartására ösztönző, az igazolási kötelezettséghez nem kötött terhességmegszakítás lehetőségét ellensúlyozni képes állami intézkedések törvényi szabályozása. Az Alkotmánybíróság ezeket az eszközöket nem felsorolásszerűen a magzat megtartása érdekében nyújtott, a tájékoztatáson túlmutató, a konkrét segítségnyújtásban, a pszichés, szociális, anyagi segítésben, valamint a terhes nőt a terhesség megszakítására kényszerítő személyekkel szembeni esetleges hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásában jelölte meg. A nemzetközi, valamint a korábbi hazai tapasztalatokra figyelemmel a kormány az önök előtt fekvő javaslatban ezt a második lehetőséget választotta.
A törvényjavaslat a hatályon kívül helyezett meghatározás belső alkotmányosságát oly módon állítja helyre, hogy az anya súlyos válsághelyzetének fogalommeghatározásából elhagyja a magzat egészséges fejlődésének akadályozására utaló rendelkezést. Így a magzati élet védelmére irányuló állami kötelezettség érvényesítésének korlátja egyértelműen az anya tőle el nem várható érdeksérelme lesz. A javaslat egyúttal a fogalommeghatározás helyét is a szabályozás logikájának jobban megfelelő módon megváltoztatja. Az államnak a magzati élet védelmére szolgáló és ezzel egyensúlyt megteremtő intézkedései megerősítése több módszerrel történik, hiszen az Alkotmánybíróság által az alkotmányos szabályozás feltételeként meghatározott egyensúly megfelelő értékeléséhez a családtámogatási rendszer változásának elemei is hozzátartoznak. Az Alkotmánybíróság a gyermekvállalásra ösztönző anyagi, szociális támogatások fontosságát az állam életvédelmi kötelességét megvalósító feladatok között külön hangsúlyozta.
Az Alkotmánybíróság döntése óta a családtámogatási rendszerben meghatározó és az egyensúly irányába ható változások történtek: a családi pótlék ismét alanyi jogúvá tétele, a gyermeknevelési támogatás, a gyermekek után járó adókedvezmény, valamint a gyesnél lényegesen kedvezőbb anyagi ösztönzést jelentő gyed bevezetése. E támogatási körhöz tartozik továbbá a kormány által ez évtől elindított új, éppen a gyermekvállalásban érintett korosztály lakáshoz jutása szempontjából előnyös lakástámogatási rendszer hatályba léptetése.
A törvényjavaslat alapelve az, hogy csak a legvégső és a valóban indokolt esetekre korlátozott eszköz legyen a terhességmegszakítás. Cél az, hogy az állam a különböző intézkedéseivel elősegítse, ösztönözze a gyermekvállalást. Ösztönözze a nem kívánt terhesség megelőzését, vagy a már bekövetkezett terhesség megtartása érdekében a terhesség megszakításával szemben a reális alternatívát jelentő lehetőségeket segítsen feltárni, és biztosítsa a segítségnyújtás feltételeit. Ennek alapvető eszköze a magzat megtartását célzó tanácsadás, melynek e célhoz rendeltségét a törvényjavaslat egyértelműen rögzíti.
Az utóbbi időben többször felvetődött az a kérdés, hogy vajon a családvédelmi szolgálat munkatársainak képzettsége, hozzáállása megfelel-e a rábízott feladatoknak. Nos, e szolgálatban 1992 óta csak főiskolát végzett védőnők dolgozhatnak, speciális tanfolyam elvégzése után. Rendkívül fontos kiemelni azt, hogy a védőnőképzés vezérfonala a megelőzés, az anya- és csecsemővédelem. Sem az egészségügyben, sem más irányú képzésben nem szerepel ekkora súllyal ez a két elem együtt. Ezért is alapoztuk a szolgálatot éppen a védőnőkre. A családvédelmi szolgálat által a tanácsadás során végzett tevékenység új, átalakított és további elemekkel kiegészített feladatrendjéből is adódóan a szolgálat képviseletében eljáró védőnő munkája nem a puszta információ szolgáltatása, hanem a terhességmegszakítás elkerülhetőségének feltárására szolgál.
(10.00)
A szolgálat tevékenysége akkor érheti el célját, ha az érintettek nem csupán azért keresik fel, mert a törvény ezt a terhességmegszakítás feltételeként előírja, hanem azért is, mert úgy ítélik meg, hogy rászorulnak tevékenységére, és a tanácsadástól eredmény is várható. Ennek érdekében a törvényjavaslat a szolgálat feladatai között kiemelt szerepet szán a válsághelyzet esetére szóló segítségnyújtásnak, és hangsúlyozza az együttműködés rendszerességének fontosságát.
Az Alkotmánybíróság is kiemelte döntésében, hogy a tanácsadás a magzati élet megóvására csak abban az esetben lehet alkalmas, ha az nem merül ki egyetlen formális megjelenésben, hanem az anya és lehetőség szerint az apa, illetőleg a szolgálat visszatérő kapcsolattartásán nyugszik. Ennek a kapcsolattartásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a válsághelyzetbe került anya terhességének teljes időtartamáról vagy az esetleges terhességmegszakítás utáni újabb családtervezésről képet alkothasson, és abban tanácsaival hatékonyan részt vehessen.
Természetesen nem gondolhatja senki, hogy a szolgálat munkatársa egy személyben képes lehet mindenféle válsághelyzetben közvetlen segítségadásra. Ezért a munkatárs felajánlja a megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező válságkezelő tanácsadást, és annak elérését közvetlenül - akár időpont-egyeztetéssel - elősegíti. Azért, hogy az országban mindenki számára könnyen - és nemcsak a nem kívánt terhesség okozta válsághelyzet, hanem egyéb családi krízis esetén is - elérhető segítő szolgálatok működjenek, a törvényjavaslat tartalmazza az ilyen típusú szolgálatok fejlesztésének kötelezettségét is. A szolgálat védőnőjével való kapcsolattartás rendszerességét segíti elő a törvényjavaslat azzal, hogy a súlyos válsághelyzet alapján elvégzendő terhességmegszakítást megelőző tanácsadás új rendjét úgy építi fel, hogy az legalább a kétszeri megjelenést teszi szükségessé.
A magzat megtartása érdekében adott felvilágosítást követően a tanácsadás a terhességmegszakítás konkrét feltételei tekintetében leghamarabb három nap elteltével folytatható, és ekkor nyújtható be a terhességmegszakítás iránti kérelem is. Nem formális, az adminisztrációs terhek növelésének igényével meghatározott rendelkezésről van tehát szó, hanem az anya, illetve a család számára a felelősségteljes döntéshozatalhoz szükséges mérlegelési idő növeléséről. Ezzel egyidejűleg természetesen megszűnik a tanácsadást követő, a beavatkozás elvégzését megelőzően kötelező várakozási idő.
A családvédelmi szolgálat adatai szerint az elmúlt években e nélkül a mérlegelési idő nélkül is a nők, illetve párok átlagosan 4-5 százaléka megváltoztatta szándékát, és még a kérőlap átvétele után is többen voltak, akik végül nem jelentkeztek kórházban. A tanácsadás rendszeres igénybevétele iránti igényt erősíti a törvényjavaslat azon rendelkezése, mely szerint a szolgálat felajánlja segítségét a terhességmegszakítást követő időszakra is, a születésszabályozás módszereinek megismertetése érdekében.
Ezt a célt szolgálja a szolgálat azon új feladata, miszerint az arra rászorultak részére ő juttatja majd a fogamzásgátló eszközöket kedvezményesen vagy térítésmentesen. A nem kívánt terhesség megelőzésében betöltött hatékony szerepén túl ez az intézkedés tehát újabb alkalmat ad az érintettek és a szolgálat kapcsolatfelvételére. A tanácsadási tevékenység célirányosságán és rendszerességén kívül további eszköz az Alkotmánybíróság döntésében megkívánt egyensúlyi helyzet érdekében, ha javul a tanácsadás hozzáférhetősége és elérhetősége. Már az idén elkezdődött a szolgálat fejlesztése azokon a helyeken, ahol ezt az eddigi munkaterhelés nagysága és a megnövekvő feladatok szükségessé teszik.
Április végén a szolgálat munkatársai számára újabb tanfolyam indul az új feladatokra való felkészítés céljából. A törvényjavaslat a súlyos válsághelyzet alapján elvégzett terhességmegszakítás anyagi feltételeinek reálisabbá tételére törekszik. Nagyon fontos itt eloszlatni egy gyakori félreértést. Az egészségbiztosítás 1992 óta csak akkor támogatja a terhességmegszakítást, ha arra egészségügyi okból kerül sor. Minden más esetben a kérelmező, illetve a költségvetés térítette meg ezt az összeget.
A terhességmegszakításért fizetendő fix összegű, jelenleg tízezer forintos díj helyébe a társadalombiztosítási finanszírozás mindenkori mértékéhez igazodó, változó összegű díjazás lép. Ma ez nem egészen 16 ezer forint. Ezen rendelkezés alkalmas a díj mértékének az inflációhoz igazodó folyamatos karbantartására.
Várhatóan jelentős hatása lesz majd a térítési díjra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatának abban az esetben, ha az intézkedések kiegészülnek a szociális kedvezmények jelenlegi igénybevételi rendjének felülvizsgálatával. Az egészségügyi tárca arra törekszik, hogy a valóban rászorulók anyagi okokból ne maradjanak ki az elkerülhetetlen terhességmegszakítás lehetőségéből, de azt szeretnénk elérni, hogy a kedvezményeket igénybe venni szándékozók esetében a tényleges igényjogosultság ellenőrzése a jelenleginél hatékonyabb legyen. Nyilvánvalóan nem reális, hogy ma a terhességmegszakítást igénybe vevők több mint fele - a legalacsonyabb fizetési kategóriába tartozóként - 1500 forintot térít a terhességmegszakítás díjából.
A prevenció valóban hatékony eszköze a fogamzásgátló eszközök kedvezményes, esetenként ingyenes hozzáférési lehetőségének biztosítása, a szociális szempontból rászorultak részére. A támogatási rendszer lényeges költségvetési teher nélkül körülbelül 400 millió forinttal a következő évben elindítható. A megelőzést elősegíti az is, hogy a családvédelmi szolgálatnál kell jelentkezni az eszközök igényléséhez. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a védőnő részletesen tájékoztasson az eszközt és pénzt nem igénylő természetes fogamzásgátlás módszeréről is, és természetesen orvos javaslata alapján a megfelelő fogamzásgátló eszköz megválasztásához és a használat optimális módjához is segítséget adjon.
Még két kérdés, melyek az előzetes viták során ismételten felmerültek; az egyik az, hogy vajon az abortusszal kapcsolatos jogszabályalkotás népesedéspolitikai intézkedésnek tekinthető-e. Sokan vélekednek így. Nos, vizsgáljuk meg ezt a kérdést a korábbi hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján. 1973 novemberében, éppen a tragikusan magas, az akkor 200 ezret is elérő abortusz, valamint a születések csökkenő száma miatt hozták azt a népesedéspolitikai intézkedéscsomagot, amely sok elemet tartalmazott a gyermeket nevelő családok támogatására, valamint az abortusz új szabályozását és árának emelését is.
A következő évben több mint 60 ezerrel kevesebb abortusz történt. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy ennyivel több gyermek született, hanem az, hogy az emberek jobban vigyáztak, fontosabbnak tartották a nem kívánt terhességet megelőzni. Ezt mutatja az is, hogy a bevezetett intézkedések ellenére nem növekedett meg azokban a korosztályokban az egy nőre jutó szülések száma. Ha megvizsgáljuk a nyugat-európai országok adatait, azt látjuk, hogy ott fele-harmada a beavatkozások száma, mint hazánkban.
Vajon ez azt jelenti, hogy ott több gyermek születik? Nem, ellenkezőleg. Már évekkel ezelőtt is alacsonyabb volt a befejezett termékenység, mint hazánkban. Az előzetes viták során gyakran hallottunk a nők szerepéről különböző megvilágításban. Gyakran hallhattunk a nők felelősségéről, de nagyon ritkán merült fel a férfiak felelőssége a nem kívánt terhességek létrejöttében és a terhességmegszakításról szóló döntések meghozatalában.
Ez azért is furcsa, mert a nem kívánt terhesség létrejöttében felelősségük azonos. Ha megnézzük a statisztikákat, azt láthatjuk, hogy a terhességmegszakítások legalább 50 százalékát házasságban élő nőkön hajtják végre. Ez különös jelentőséget ad a párok közös felelősségének. Nem különbözik ez a házasságon kívüli kapcsolatban létrejött esetekben sem, hiszen ilyenkor még nagyobb jelentősége van a fogamzásgátlásnak, és a kondomhasználat egészségügyi szempontból is különösen fontos volna.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a terhességmegszakításról szóló végső döntést gyakran a férfiak hozzák meg, a nő csak áldozata a helyzetnek. Ezért különösen szomorú az a tény, hogy nagyon kevés férfi vállalja a tanácsadáson való jelenlétet, pedig ezt a törvény megszületése óta kifejezetten javasolja. Fel kell tehát hívnunk a figyelmet mindannyiunk közös felelősségére.
Külön felelőssége van az oktatási rendszernek, ahol nem elegendő az egyszerű felvilágosítás, ahol értékrendre, felelősségtudatra, az élet, az emberi kapcsolatok tiszteletére való neveléssel lehet elérni azt, hogy a felnövekvő generációk ne csak tudják, de érezzék is, hogy a gyermekük egészsége, jövője az ő szeretetükön múlik, hogy testben és lélekben egészségesen készüljenek a boldogan várt gyermek fogadására, és mindent megtegyenek azért, hogy valóban csak akkor foganjon új élet, ha örömmel várják.
Felelőssége van a közvélemény-formálóknak, a döntéshozóknak is, hogy mindent megtegyenek az élet tisztelete érdekében; a tájékoztatásban dolgozóknak, hogy ne fáradjanak el. Újra és újra foglalkozzanak azzal, milyen fontos az értékrend és a tudás ahhoz, hogy egyre kevesebb esetben kerüljön sor erre a valóban kétségbeesett, testet és lelket romboló beavatkozásra.
(10.10)
Az előterjesztő megítélése szerint a törvényjavaslatba foglalt, illetőleg az egyéb jogszabályokban időközben megjelent intézkedések kellő biztosítékai annak, hogy az Alkotmánybíróság által megjelölt egyensúlyi helyzet az anya önrendelkezési joga és a magzati élet védelme érdekében tett állami intézkedése között helyreálljon. Ehhez azonban nélkülözhetetlen lépés, hogy az Országgyűlés a most előterjesztett törvényjavaslatot megtárgyalja, és a jobbító, az Alkotmánybíróság döntésével összhangban álló módosító indítványok beterjesztésével elfogadja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
