ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim!
Engedjék meg, hogy felszólalásomat két rövid, a T/2293. számú, most tárgyalt törvényjavaslattal összefüggő történettel kezdjem. Az ülésteremben tartózkodó képviselőtársam, dr. Fenyvessy Zoltán menye felkereste orvosát, hogy az megerősítse reményét áldott állapota felől. A vizsgálat pozitív eredménnyel végződött, majd az orvos elővette naptárát és megkérdezte, hogy mikorra jegyezheti elő küretre páciensét.
De a választ: én meg akarom tartani a magzatot, még egy kérdés követte: miért, hiszen önnek már van gyermeke. Itt megszakadt az orvos és páciense beszélgetése és kapcsolata.
A második történet: dr. Jordán Évát, aki a XV. kerületben háziorvos, már kész tényekkel és elhatározással kereste meg az a fiatal hölgy, akinek kérdései csupán az abortusz végrehajtásának adminisztratív vonatkozásaira korlátozódtak. A doktornő a márvány keménységű arcot látva nem a naptárért nyúlt, hanem beszélgetni kezdett a jómódú, igen csinos és értelmes hölggyel, láttatva azt a csecsemőt is, akit egy leendő anya a karjába vehetne, ha akarná.
Elmondta azt is, hogy korábbi döntésének sokféle veszélyes és keserű következménye között lehet az is, hogy soha többé nem lesz gyermeke. A beszélgetés végére a márványarc mosolygóssá és megkönnyebbültté változott. "Hetek óta várom, hogy valaki emberi hangot beszéljen velem erről. - mondta a hölgy - Köszönöm, doktornő, a gyermeket természetesen megtartom." És felszabadultan távozott.
Máig sem értem, hogy az egészségügyi bizottságban, ahol mindezeket előadtam, miért váltotta ki a két történet a bal oldalon ülők indulatát. Hiszen ők az első orvos reflexszerű ajánlatát és a második hölgy eredeti elképzelését évtizedeken keresztül megszokták és természetesnek tekintették. Csupán a történetek végeredménye lehetett meghökkentő, bár véleményem szerint előbb-utóbb ezt is meg lehetne szokniuk.
Valaki a bizottság szakértő meghívottjai közül - menteni kívánván a menthetetlent - arra hivatkozott, hogy a naptár után nyúlás rutinszerű mozdulat volt. Mindig ez szokott ugyanis következni, miért várt volna az orvos éppen most mást.
Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre majd az etikai bizottságnak kell visszatérnie. Az én véleményem az, hogy dr. Jordán Éva magatartása az, amely egyértelműen felidézi a hippokratészi eskü szövegét és lelkét: "Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozóan még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához."
Rutinszerű - ez a szó tulajdonképpen bizonyos könnyedséget sejtet, biztonságot, magabiztosságot, szakértelmet és még valamit: folyamatot, folytonosságot, amin keresztül a rutin kialakul. Képzeljék csak el, mit jelentett az első tíz-tizenöt művi vetélés elvégzése! A századik már majdnem rutin. S közeledve az 1956-tól lefolytatott hatmilliomodikhoz, szinte abba sem lehet hagyni. Ez már maga a művészet! Igaz, hogy ennyi élet kioltását másutt holokausztnak, tehát népirtásnak, nemzetgyilkosságnak nevezik. Talán nem is kell hozzá ennyi: pont 6 millió. Nálunk? Rutin?!
Az ENSZ-alapokmány 2. cikkelye írja le a népirtás fogalmát: "Népirtást követ el az, aki olyan intézkedéseket foganatosít, amelyeknek célja a csoporton belüli születések megakadályozása."
Mielőtt föltenné valaki a kérdést, hogy hogy kerül ez ide, megmagyarázom.
(11.40)
Ötven év óta úgy folyik az életünk, hogy az életmeder egészséges szakaszait az erkölcs, a tisztesség, a kölcsönös megbecsülés, a becsületes gyarapodás, a szeretet - és még órákig sorolhatnám - irányában lezárták. Mi pedig hömpölyögtünk a szocialista embertípus majdani kialakításának ígéretével, mocsárról mocsárra. Miközben a kíméletlen emberi önzés, az anyagiasság, a könnyebb és felelőtlen élet vonzása gyilkossá tette a XX. század emberét, nemcsak egyedileg, de állami, jogalkotói szinten is. S hogy mi, e helyzetet tűrhetetlennek ítélők ott láttathatjuk az ENSZ idézett cikkelyében megjelölt népirtó célt is a mocsarak sorában, azt az igazolja, hogy a tobzódó magzatgyilkosság területén az összes volt szocialista országban ugyanez a folyamat zajlott le és zajlik ma is, és nagyságrendekkel súlyosabb eredménnyel, mint a szintén erkölcseit rombolni engedő Nyugat országaiban. Talán egy kivételével a mi környezetünkben: a lengyeleknél, akik ugyan a példát rögtön ellensúlyozni igyekeztek az anyahalálokkal, de ez nem igazolt tény, csak egy szép mese - már akinek szép.
A folyamat mérhetetlen cinizmusára és képmutatására jellemző, hogy míg elképzelhetetlen olyan bűntett, akár visszatérő formában is, amelyért a bűnös - ítélet eredményeként - életét vesztené nálunk, a legvédtelenebbeket és legártatlanabbakat, átlagban naponta 189-et, ítélet nélkül fosztják meg több évtizednyi élet lehetőségétől. Ez 1998-as adat, a korábbiak meghaladták a napi kétszázat, és a csúcs a hetvenes években - az államtitkár asszony idézte az imént - 548 naponta.
Ez tehát a fő ok, ami miatt a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a törvénymódosítási elképzelést nem tudja és nem is hajlandó támogatni, mert a javaslat lehetővé teszi ennek az igazságtalan és életellenes folyamatnak a további működtetését egyetlen ítéletet hordozó szó révén: válsághelyzet, amit azzal lehet igazolni, hogy nemcsak mondja, de alá is írja, hogy válsághelyzetben van az érintett.
A válsághelyzet a művi terhességmegszakítás törvényi szabályozásából az indikációs korlátozás teljes kiiktatását jelenti. Mivel az indok nélküli terhességmegszakítás alkotmányellenes, a válsághelyzet nem valódi ok, hanem a nő szubjektív helyzetértékelése, amely általános, bizonytalan, megfoghatatlan és ellenőrizhetetlen, ezért az élet kioltásának okaként nem fogadható el. A tapasztalat megmutatta, hogy jelentéktelen, kicsinyes, önző okok sokasága minősül súlyos válsághelyzetnek. Házasságon kívül született gyermekért ma már senkit nem bélyegeznek meg, tehát a társadalmi ellehetetlenülés szintén túlhaladott kategória.
A terhességmegszakításra vonatkozó törvény nem indukálhatja a fogamzás felelőtlenségét, hanem az egyén, a család és a társadalom érdekében a gyermek és a jövő iránt érzett felelősséget kell szolgálnia. Ezért a MIÉP a hatályos törvény 6. § (1) bekezdésének a súlyos válsághelyzetre vonatkozó d) alpontja hatályon kívül helyezéséhez ragaszkodik.
A törvényjavaslat nem nyitotta meg a hatályos törvény 6. § (2)-(3) bekezdését és a (4) bekezdés b) alpontját, noha a művi terhességmegszakítás időbeli korlátozásának módosítását az indokolná, hogy a kismedencei ultrahangvizsgálat elterjedése óta a terhesség megállapítása nem bizonytalan tapintási, illetve laboratóriumi leleten, hanem objektív vizsgálaton alapul. Az ultrahangvizsgálattal a terhesség már a 4. és a 7. hét között százszázalékos biztonsággal megállapítható. Ugyancsak tény, hogy minél idősebb a terhesség, megszakítása az anyai szervezetre nézve annál több veszélyt rejt magában. A terhesség megállapítása korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személyek esetében is teljes bizonyossággal időben lehetséges, és a negyedik hónapot meghaladó abortusz engedélyezése indokolatlan és komoly egészségügyi kockázata miatt helytelen.
A genetikai vagy teratológiai ártalmak százalékos meghatározásának hibahatára rendkívül nagy. A magzatvízvizsgálat, az alphafötoprotein-meghatározás, a lepény szövettani vizsgálata és a génmeghatározás csak néhány speciálisan felszerelt intézetben lehetséges, széles körben nem elérhető, és a pontos genetikai diagnosztika még hosszú ideig nem várható rutinvizsgálatként. Az ötödik-hatodik hónapban a terhességmegszakítás mesterségesen megindított koraszülést jelent, melynek súlyos vérzés - nem válik le a lepény -, keringés-összeomlás, műtét és műtéti szövődmények sora lehet a következménye. Az anya súlyos veszélyeztetése miatt - a magzat genetikai, teratológiai ártalmának nagy valószínűsége esetén is - a terhességmegszakítás legfeljebb az ötödik hónap végéig engedélyezhető.
Mindezek után a MIÉP egészségügyi és szociológiai szakcsoportjának állásfoglalását maradéktalanul elfogadva, a törvényjavaslatot az Alkotmánybíróság határozatával összevetve az alábbi véleményt fogalmazza meg:
1. A T/2293. számú törvényjavaslat nem felel meg az Alkotmánybíróság 48/1998. (IX. 23.) számú határozatának, mivel a súlyos válsághelyzet definíciója mellett alkalmazása feltételeinek meghatározása hiányzik. A súlyos válsághelyzet alapján végzett abortusz változatlanul engedélyezett, de a válsághelyzet feltételei a módosító javaslatban nem szerepelnek.
2. Az alkotmánybírósági határozat szerint a törvényhozó a súlyos válsághelyzet vizsgálatáról csak akkor mondhat le: "ha a magzati élet védelmére irányuló, megfelelő ellensúlyt képező rendelkezéseket is megállapít". A módosító javaslatban a magzat életének védelmére irányuló rendelkezések elégtelenek, semmitmondóak, kimerülnek a munkatárs felvilágosító tevékenységében - 9. § (1) bekezdés -, valamint a válságkezelő tanácsadás rendszere fejlesztésének az elősegítésében - 2. § (3) bekezdés b) pont.
3. Az élethez való jogból fakadó állami életvédelmi kötelesség a jelen módosító javaslatban nem érvényesül.
4. A fogamzásgátló készítmények és eszközök rászorultságtól függő, de folyamatosan kötelező - legalábbis ajánlott - orvosi ellenőrzés nélküli kedvezményes igénybevétele, valamint ezek reklámozása veszélyezteti a nők egészségét, így az indok nélküli abortusz változatlan legalizálása mellett veszélyezteti a jelen és a jövő népesedési helyzetét is.
5. A magzati élet védelmét szolgáló intézményrendszerre vonatkozó szabályozás, illetve a magzat megtartását célzó tanácsadásra vonatkozó szervezeti és eljárási szabályok hiányoznak.
Összefoglalva: a T/2293. számú módosító javaslat az 1992-es magzatvédelmi törvényhez hasonlóan alkotmányellenes, mivel nem fejezi ki a magzat védelmére vonatkozó minimális védelmi szintet sem, melyet az Alkotmánybíróság határozata előír, a súlyos válsághelyzetet nem tette ellenőrizhetővé és kötelezően ellenőrzötté, a magzati élet védelmét szolgáló, megfelelő ellensúlyt biztosító szervezet kiépítésére, ezek tevékenységére vonatkozó szabályozás követelményének nem tett eleget.
Tisztelt Kormányprogram-alkotók! Javasoljuk, hogy végső döntésük előtt, szavazatuk előtt szembesüljenek kezdeti családpolitikai elképzeléseikkel, s ha ez kevésnek bizonyul, lapozzanak a naptárban néhány évet még vissza - önök most a Horn-Kuncze-kormány koncepciójának továbbvitelén fáradoznak. A bal oldalon mosolygó arcok megelégedettséget tükröznek - ebben a MIÉP nem lesz tettestárs! A mi utunk a főállású anyaság, az anyagi és erkölcsi biztonságban élő családok felé vezet. Valamennyiünk érdekében remélem, hogy ott találkozunk. A T/2293. számú módosító javaslatot pedig elutasítjuk.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP és az MDF soraiból.)
