KOLTAI ILDIKÓ
KOLTAI ILDIKÓ
KOLTAI ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A terhességmegszakítás korunk egyik leghevesebben és legtöbbet vitatott kérdése. A Ház előtt fekszik a T/2293. számú törvényjavaslat, amely a magzati élet védelméről szóló törvény módosításáról szól.
Az Alkotmánybíróság arra kötelezte a tisztelt Házat, hogy 2001. július 1-jéig ezt a módosítást tegye meg, alkossa meg, különben a magzati élet védelméről szóló törvényben foglalt súlyos válsághelyzet indikációja érvényét veszti. Ennek a kötelezettségnek az előterjesztő, az Egészségügyi Minisztérium eleget tett. Már akkor is, amikor ez a törvény megszületett, illetve megszületése előtt, nagyon nagy viharokat kavart. Lehetett tudni és lehetett látni, hogy ennek a vége az lesz, hogy nagyon sokan az Alkotmánybírósághoz fordulnak, hogy ezt a törvényt módosítsák, ad absurdum, nagyon sok kérés érkezett az Alkotmánybírósághoz azzal kapcsolatban, hogy az egész terhességmegszakítást tiltsák be, illetve ne engedélyezzék.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy rövid történeti áttekintést adjak a terhességmegszakítások számának alakulásáról itt Magyarországon. Magyarországon nagyon hosszú időszakon keresztül bűncselekménynek számított a terhességek megszakítása, az úgynevezett Csemegi-kódex értelmében. A terhes nő, aki a magzatát elhajtotta, kettő, illetve három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott, illetve a bába, az orvos vagy a kuruzsló öt évig terjedő börtönnel volt büntethető. A fekvőbeteg-intézetekben csak a legszűkebben értelmezett egészségügyi indokok alapján hajtották végre a terhességmegszakításokat, és a terhességmegszakítások száma 1950-ig nem érte el az évi kétezret sem. Az 1953-ban bevezetett egészségügyi miniszteri utasítás - erre nagyon sokan emlékeznek a tanulmányaikból, történeti visszatekintésekből, ez volt az úgynevezett Ratkó-korszak - teljesen megtiltotta a terhességmegszakításokat Magyarországon, csak nagyon-nagyon szigorú egészségügyi indikációval volt ez elvégezhető.
Visszatérve arra, hogy mit jelentene ma hazánkban egy szigorú korlátozás vagy egy teljes körű tiltás, hadd mondjam el, hogy a becsült adatok ebben az időszakban évi 120 ezerre teszik a tiltott abortuszok számát, tehát azokat a terhességmegszakításokat, amelyeket nem megfelelő egészségügyi körülmények között, illetve saját magukon hajtottak végre az asszonyok. Nagyon érdekes lenne megnézni ebben az időszakban az anyai halálozások arányát, erre vannak ma is statisztikáink, nem Magyarországról, hanem az egyik szomszédos volt szocialista országról, ahol nagyon magas, igen magas és igen kiemelkedő az anyai halálozások száma, amely visszavezethető a terhességmegszakítások szigorú korlátozására, illetve teljes tiltására.
A Ratkó-korszak után lényegében legalizálták, illetve engedélyezték bizonyos indokok alapján a terhességmegszakításokat. A legalizálást követően nagyon gyors ütemben emelkedett a terhességmegszakítások száma, 1957-ben a statisztikák szerint először emelkedett évi 100 ezer fölé, 1959-ben pedig ez a szám 150 ezret ért el évente. A születésszám visszaesése mellett ekkor már több abortusz, illetve terhességmegszakítás történt Magyarországon, mint ahány gyermek született, és 15 éven keresztül, egészen 1973-ig, ez minden évben így volt. Ezt a bizonyos időszakot hívják egyes szociológusok, illetve kutatók abortuszjárványnak, illetve abortuszattitűdnek. Ez nemcsak arra vezethető vissza, hogy az anyák, illetve a nők felelőtlenek voltak, hanem ha visszagondolunk, akkor nagyon jól tudjuk, hogy ebben az időszakban a korszerű fogamzásgátló eszközök elérése bizony Magyarországon nagyon nehéz volt, vagy egyáltalán nem is volt elérhető.
Az 1970-es évek elején a terhességmegszakítások száma egyre csökkenő trendet mutat. 1960-ban jelentek meg Magyarországon az első elérhető orális fogamzásgátló szerek, ezeket, ugyanúgy, ahogy most is, orvos írta fel, de bizony ezeknek olyan nagyfokú hormontartalma volt, hogy elég nagy veszélyt jelentettek az anya számára. Ekkor, illetve ezután jelennek meg azok az eszközök, amelyek a méhben felhelyezésre kerülnek, ez a spirál, ezt is úgynevezett abortáló eszköznek hívjuk, és azok az eszközök is bizony elég nagy veszélyt jelentettek azokra, akik használták őket. Viszont ennek köszönhető, hogy 1969 és 1973 között 18 százalékkal csökken a terhességmegszakítások száma.
1974-ben - és most figyeljenek, tisztelt képviselőtársak, mert ez egy nagyon érdekes szám - közel 40 százalékos a csökkenés mértéke, ezzel egyidejűleg pedig közel 20 százalékkal emelkedik a születések száma. Ez arra vezethető vissza, ahogy az államtitkár asszony elmondta az expozéjában, hogy olyan népesedéspolitikai intézkedések születtek, amelyek arra ösztönözték a magyarországi családokat, hogy azokat a gyermekeket, akiket vártak az anyák, tartsák meg, biztosítva látták ezeknek a gyermekeknek a felnövekvését. Ez egy nagyon-nagyon komoly intézkedés volt abban az időben.
Az 1990-es években megint van egy nagy fordulás a terhességmegszakítási trendekben, a csökkenés 1991-ben elindul, 1993-ban mintegy 15 százalékkal esett vissza a terhességmegszakítások száma. Az 1998. évi terhességmegszakítás 24 százalékkal kevesebb, mint az 1990-es, és 7,5 százalékos csökkenést mutat az egy évvel korábbihoz képest. Az 1999. év első 11 hónapjának adatai ennél mérsékeltebb, ám örvendetesen újabb 4-5 százalékos csökkenést mutatnak.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A magzati élet védelméről szóló törvény módosítása, hogy bekerült a parlament elé, azt szolgálja, hogy az Alkotmánybíróság ítéletének megfelelően egyensúlyt tudjunk teremteni a törvényben, erősítsük az állam életvédelmi kötelezettségét, szabályozzuk azt, illetve megteremtsük annak a feltételét, hogy a magyar családok, illetve a magyar nők ehhez az eszközhöz minél ritkábban nyúljanak, hiszen tudjuk azt, hogy ez a beavatkozás a következő időszakban bizony okozhat nőgyógyászati megbetegedéseket, lelki megterheléseket a terhességmegszakításon átesett anyának. Pont ezért ez a törvénymódosító javaslat tartalmazza, ami nagyon fontos és ami a legfontosabb ebben az esetben, azt az előterjesztést, hogy azok a családok, azok a nők, akik Magyarországon rászorulnak, kedvezményesen, illetve ingyen juthassanak hozzá a fogamzásgátló eszközökhöz, és nem véletlenül mondok fogamzásgátló eszközt, hiszen nemcsak a tablettáról van szó, hanem minden eszköz beletartozik ebbe.
Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire fontos, és nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, minden országban, a tudatos családtervezés, mennyire fontos az, hogy egy ország, egy kormányzat, egy parlament ezzel törődjön, mennyire fontos az, hogy ezt a felvilágosítást, ezt a munkát arra felkészült szakemberek lássák el. Elmondhatom azt, hogy Magyarországon ezek a feltételek adottak, hiszen a családvédelmi szolgálatnál a védőnők 1992-ben, illetve 1993-ban speciális szaktanfolyamot végeztek el. Ehhez a feladathoz, amit előír a törvénymódosítás, újra el fognak végezni egy szaktanfolyamot. Ezek a védőnők azok, akik védik az életet. Én hallottam olyan véleményeket, amelyek ezzel ellentétesek, de engedjék meg nekem, az ország 120 központjában, családvédelmi szolgálatánál dolgozó védőnő, hogy erről a pulpitusról is megerősítsem azt, hogy ők a legfelkészültebbek erre a feladatra.
(10.30)
A törvény, illetve a törvénymódosítás kifejti azt is, hogy a civil szervezetekkel szorosabban kell együttműködni, ami megint nagyon fontos, hiszen nagyon sok olyan civil szervezet van Magyarországon, amelyik ezzel foglalkozik, amelynek a véleményére adni kell, és amelynek a véleményére és módosító javaslataira számítunk is ebben a kérdésben.
Hadd fejtsem ki azt az álláspontomat a tisztelt Ház előtt - elmondtam már nagyon sok helyen, és el szeretném mondani most is -, remélem, hogy ez a kérdés felül fog emelkedni a napi aktuálpolitika szintjén. Nagyon remélem, hogy az ebben a Házban ülő tisztelt képviselőtársaim - legyenek akár nők, akár férfiak - átérzik ennek a kérdésnek a fontosságát, a jelentőségét. Örömmel mondhatom, hogy az előzetes tárgyalások, illetve előzetes bizottsági állásfoglalások és viták során nagymértékű konszenzus alakult ki ebben a kérdésben a parlamenti patkó két oldalán ülő pártok között - kivéve egyet-kettőt.
Ha tudjuk azt - és ha felelősségteljesen gondolkodunk -, hogy Magyarországon milyen az abortuszok számának alakulása, akkor azt is tudnunk kell, hogy ebben a kérdésben szoros összefogás szükséges, hogy ezt vissza tudjuk szorítani. Nagyon fontosnak tartjuk - államtitkár asszony előterjesztésében is elhangzott -, hogy nemcsak a nők felelősségét kell hangsúlyozni, hanem a férfiakét is. Az 1992-es törvényben és ebben a módosításban is benne van, hogy a kérelmező lehetőleg a magzat apja jelenlétében jelenjék meg a családvédelmi szolgálatoknál, és együtt írják alá a kérőlapot.
Nagyon fontos ez akkor, amikor tudjuk a statisztikák alapján, hogy a terhességmegszakításon átesett nők többsége házasságban él. Ez volt az egyik legmegdöbbentőbb adat, amit e törvény módosítása kapcsán olvastam, felkutattam, illetve ideadtak nekem. Ha belegondolunk abba, hogy ezek a nők tartós kapcsolatban, házasságban élnek, azt hihetnénk, hogy ott mind a két ember felelősen gondolkodik a családtervezésről és a megelőzésről. Ez az a feladat - a felvilágosítás, a megelőzés, a családtervezés -, amiben nagyon felelősségteljesen kell gondolkodnunk. Minden esélyt és minden segítséget meg kell adnunk ahhoz, hogy ez Magyarországon tovább tudjon fejlődni.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt hiszem, azzal, hogy a díj mértékét úgy állapítjuk meg, hogy az lesz az összeg, amit az Egészségbiztosítási Pénztár mindenkor kifizet az egészségügyi intézményeknek - illetve ezt a költségvetés odaadja az Egészségbiztosítási Pénztárnak -, kialakítjuk a díjfizetésnek azt a mértékét, amit szociális rászorultságtól függően fognak fizetni az anyák, akkor megakadályozzuk azt, hogy 1500 forintért mehessenek el terhességmegszakításra azok a nők is, akik erre abszolút nem voltak rászorulva. Tudom, hogy profánul hangzik, de ha elgondolkodnak rajta, tisztelt képviselőtársaim, az 1500 forint egy dohányos nőnél kevesebb, mint az egyhavi cigarettaadagja. De a Fidesz-Magyar Polgári Párt, valamint az egészségügyi kormányzat szerint Magyarországon nem fordulhat elő az, hogy valakinek azért kelljen megszülnie a gyermekét, mert nincs pénze a beavatkozásra.
Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, azt szeretném mondani, nemcsak remélem, hanem hiszem azt, hogy azok, akik itt ülnek ebben a Házban és azok, akik Magyarországon élnek, mind életpártiak, mind életigenlőek. De vannak tények, amik előtt nem hunyhatjuk le a szemünket. Ilyen tény a nem várt gyermek és a terhességmegszakítás. Nekünk, ennek a kormányzatnak és a patkó két oldalán ülő politikusoknak az a feladatunk, hogy olyan generációt neveljünk fel, amelyiknek a terhességmegszakítás gondolata eszébe sem fog jutni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
