SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azzal a reménnyel és meggyőződéssel állok itt és osztom meg gondolataimat önökkel, hogy e törvényjavaslat nem pusztán annyit jelent, hogy egy alkotmánybírósági kötelezettséget ki kell pipálnunk. Vajon csak ennyiről van szó? Vajon csak egy jogi procedúrát kell végigkísérnünk, vagy valami sokkal többről van szó?
Hadd idézzem közénk a század költőjét, Ady Endrét: "Csak a tüzet ne hagyjátok kihalni, az élet szent okokból élni akar." Sokkal több az élet szentsége, az élet tisztelete, az élet rendíthetetlen védelmezése, az élet tüzének az őrzése. Ezért minden kisstílű polémia helyett állítsuk középpontba valóban a magzati élet, az emberi élet védelmét. Valóban erről szóljon a törvény és ne pusztán jogtechnikáról! Hiszem azt, hogy ez nem koalíciós kérdés, még csak nem is kormánypárti és ellenzéki napi pengeváltás ügye kell hogy legyen, hanem sokkal több: lelkiismereti kérdés.
Az előttünk fekvő törvényt vagy alkalmassá tudjuk tenni arra, hogy valóban betűjében és szellemében az első pontjától az utolsóig a magzati élet védelméről szól, vagy pedig kiskapukat nyitva, a különböző elvárások tűzlohasztó közömbösségéhez igazodva egy folyamatos, lélektelen és monoton életpusztító halálgyárat legitimálunk, ahol már a világ legtermészetesebb módján, indoklás és argumentálás, gondolkodás és magunkba nézés nélkül felfelé vagy egymás felé sem merünk tekinteni.
(11.30)
Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleményében egyértelműen fogalmaz: "Meggyőződésem szerint a magzati életnek az emberi élettől eltérő jogi minősítésére a törvényhozónak nincs alkotmányos lehetősége, mert a magzatot fogantatásának pillanatától kezdve embernek, vagyis jogalanynak, jogképes személynek kell tekinteni. A méhmagzat élethez való joga egyedül csak az anya élethez való jogával konkurálhat."
Tisztelt Képviselőtársaim! E parlamenti ciklusban feltehetőleg csak most foglalkozhatunk e rendkívüli felelősséget reánk testáló törvényjavaslattal, ezért különleges súlyú döntés vár reánk. Olyan döntés-előkészítő folyamat, amelyben véleményem szerint nem egymás véleményét kell megítélnünk vagy elítélnünk, azt, hogy mennyire liberális vagy konzervatív, kormánypárti vagy ellenzéki az elhangzó vélemény, hanem sokkal inkább a közös felelősség a jövőért, az egészségesebben gondolkodó és egészséges életösztönnel bíró társadalom kialakításáért.
Van-e, lesz-e nekünk erkölcsi alapunk, ha nem mondjuk ki e törvényjavaslat összefüggésében ezeket a szavakat és ezeket a gondolatokat? Albert Schweitzer, az utolsó polihisztor így gondolkodott erről: "Nem tudok mást tenni, mint meghajolni minden előtt, amit életnek neveznek, nem tudok másként cselekedni, mint együttérezni mindazzal, ami él: ez a kezdete és alapja minden erkölcsnek... Vállalj sorsközösséget az élettel és óvd az életet! - ez a legnagyobb parancsolat a maga legelemibb formájában. Másként, negatív formában kifejezve: ne ölj!"
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Amiről ma elkezdjük a vitát, nem pusztán demográfiai kérdés - az is -, nem pusztán hosszú távú, súlyos gazdasági kérdés - az is -, hanem legelsősorban erkölcsi, fundamentális kérdés, s tágabb értelemben már nemcsak - idézőjelben - a magzati életről, a megfogant élet tiszteletéről és védelméről szól, hanem szól minden kiszolgáltatottról, tehetetlenről, védtelenről - idézőjelben -, ügyvéd nélküliről, az elesettekről, a fogyatékosokról, szüleinkről és nagyszüleinkről is.
E törvényjavaslattal a jövőről, az életről és a felelősségvállalásunk erkölcsi alapjáról állítunk ki bizonyítványt. Arról teszünk bizonyságot, hogy az elfogadandó törvény csak egy közömbös legyintés üzenetét tükrözi-e az állam, a nemzet polgárai és családjai felé, vagy azt a közös tusakodást és erőfeszítést, a közös felelősségvállalást, hogy minden egyes megfogant magzat minden előítélet és diszkrimináció nélkül megszülethessen, élhessen és boldogulhasson.
Itt és most közös felelősségünkre és lelkiismeretünkre apellálok. Nem a szigorítás szándéka és a liberális akarat feszül egymásnak, hanem megfogant emberi életek, jogképes emberi lények néma sikolya hallik, amelyet nekünk meg kell hallanunk. Az önrendelkezés következményeként megfogant emberi életeket nekünk kell alkotmánnyal és törvénnyel ahhoz hozzásegítenünk, hogy egykor majd ők is élhessenek a saját önrendelkezési jogukkal. Ellenkező esetben nem tettünk semmit, csak méla közömbösséggel, közönyösséggel engedünk továbbra is zöld utat annak a folyamatnak, amellyel az elmúlt évtizedekben több mint 5 millió megfogant életet tudatosan kioltottunk.
Befejezésül a Bibliából, Mózes V. könyvének 30. fejezetéből egy rövid verset szeretnék ideidézni, nem kegyeskedésként, hanem olyan igeként, amely hívőnek és ateistáinak is, mindannyiunknak egyaránt szól: "Eléd adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd azért az életet, hogy élhess Te és a Te utódaid is!"
Ha kaptuk az életet, és választhatjuk az életet, akkor miért nem élünk vele? Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
