DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, Bauer Tamás képviselőtársamnak igaza van abban, hogy az amerikaiak, ámbár megközelítőleg sem rendelkeznek olyan történelmi múlttal, mint Európa bármelyik országa, büszkék amerikai mivoltukra, büszkék eredményeikre, büszkék arra, hogy szabadságban élnek, ahogy Molnár Róbert képviselőtársam visszaidézte, és büszkék arra, hogy milyen gazdaságuk van. De tisztelettel kérdezem, vajon csodának tekinthető-e ez. Úgy hiszem, nem. Hiszen úgy nevelték őket, úgy irányították életüket, hogy fontos legyen számukra minden jel, minden szimbólum, amely amerikaiságukhoz, az Amerikai Egyesült Államokhoz köti őket.
Lehet-e, szabad-e tehát egyenlőségjelet tenni a hazai közgondolkodás, a hazai nemzettudat és az amerikai között, főleg ha figyelembe vesszük az elmúlt 40 év tudatot elsivárosító, tudatos politikáját?
(12.00)
Felelősséggel állítható: nem. De a tanulságot le kell vonni. A tanulság pedig az, úgy gondolom, és ebben bizonyára Bauer képviselő úr is egyetért, hogy nevelni, folyamatosan nemzettudatot nevelni kell. Ahhoz pedig elengedhetetlen a nevelés mellett a példa. És ha a nemzeti szimbólumok nem jelennek meg megfelelő helyeken, ha a március 15-ék üresek, és az ablakokban nincs az emlékezés virága, nem jelennek meg az emlékezés zászlai, akkor a nevelés féloldalú és csonka, és a 40 év pusztítása évtizedekkel később is megmarad, vagy valami degenerált formában tovább él.
Én ezért úgy gondolom, hogy az itt elhangzott vita ellenére is a parlament döntő többsége azt támogatja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy ez a törvényjavaslat zöld utat kapjon.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
