GUBICZA TIBOR
GUBICZA TIBOR
GUBICZA TIBOR (Fidesz): Általam tényleg tisztelt Elnök Asszony és tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen minden vita nem más, mint a fény és az árnyék játéka, a kontraszt, azt viszont kell hogy észrevegyük. Ennek előrebocsátásával szeretném leszögezni, hogy egyéni véleményem, hogy én nem szeretem az amerikázást és az amerikai példákat akkor, amikor a magyarságtudatról és a magyarság képéről vagyon szó. Iskolai életben se szerettem azt, hogyha a gyerek értékelését összehasonlítással végeztem el, hogy egyik a másiknak függvényében milyen osztályzatot érdemel, megérdemli az a gyerek is, és magyarságunk is, hogy arról beszéljünk, ami rá jellemző. S nekünk egy kicsit, sajnos, úgy kell igyekezzünk, mint egy koraszülött gyermeknek, mert nálunk lemaradás van jelképeink használatában és magyarságunk öntudatában. És itt legyünk abban egyek, hogy nem vagyunk mi ellenségei, de azt büszkén vallom, hogy ebben a témában igenis ellenzékek vagyunk mindazokkal szemben, akik ezt a javaslatot nem támogatják, vagy nem fogadják el.
Kicsit azt is még meg merem fogalmazni a békés hangvételű vitában, hogy nem is bánom, hogy az SZDSZ ellenzi ezt. Nem bánom, kell ez, hogy ellenezze. Azt viszont egy kicsit örömmel állapítom meg, hogy nem tudja belőle leszűrni azt a következtetést, hogy a magyarság zöme emiatt nem mellette, hanem az igaz szó mellett tör lándzsát - aki akarja a formaságot és a jelképek viselését. Hisz azért ha nincs is hagyományunk, vannak szinte olyan cselekedetek, ami önként jön ki sportrendezvényeknél és máshol, elvárják azt, hogy a magyarság is megjelenjék.
Köszönöm szépen, elnök asszony, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
