MOLNÁR RÓBERT
MOLNÁR RÓBERT
MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! "A nemzeti szín és az országcímer ősi jogaiba visszaállíttatik. Minden középületnél és közintézménynél, minden nyilvános ünnep alkalmával és minden magyar hajókon nemzeti lobogó és ország címere használtassék. A királyi épületeknél a sárga-fekete szín helyébe a vörös-fehér-zöld fog használtatni."
Tisztelt Ház! Az előbbi idézet az 1848. évi XXI. törvénycikkely első két szakaszából származott, bizonyításául annak, hogy ez a nemzet a történelem nagy viharai ellenére is képes volt újra és újra talpra állni, s levetkezni az elnyomás rabláncait. Ehhez mindig erős kezű, a nemzetben gyökerező vezetőkre volt szüksége, akik mindig tudták, mindig merték azt tenni, ami a nép, a nemzet jogos elvárása volt. Nekik, történelmünk pozitív személyiségeinek köszönhetjük azt, hogy ezer év múltával is itt élhetünk, megőrizhettük nyelvünket, kultúránkat, s csorbítva ugyan, de megőrizhettük nemzeti identitástudatunkat is; csorbítva, hiszen az elmúlt negyven év diktatúrája nem múlt el nyomtalanul.
Viszonylag rövid idő alatt lehet politikailag rendszert változtatni, viszonylag rövid idő alatt lehet a gazdaságban szerkezetet váltani, de ahhoz, hogy egy jobb jövő alapjait lerakjuk, a fejekben, a gondolatainkban kell a leginkább megújhodnunk. A kommunizmusban az volt a cél, hogy a nemzettudat írmagját is kiirtsák az emberekből. Bűn volt nemzeti zászlóval a kézben március 15-én, a Petőfi-szobrok környékén magányosan megjelenni, s felért egy halálos ítélettel, ha valaki netán október 23-án kokárdát tűzött a kabátja hajtókájára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezekből a gondolatokból is látszik, hogy a nemzet jelképeinek az elnyomás ellenére is volt, van megtartó ereje. Tíz esztendővel a néhol félresikeredett rendszerváltozásunk után jutottunk el oda, hogy két kormánypárti képviselőtársammal módosító indítványt nyújtsunk be a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeiről és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés használatáról szóló '95. évi LXXXIII. törvényhez.
Fontosnak tartjuk a törvény új szakaszokkal való kiegészítését, hogy elképzelésünknek megfelelően a törvény 2000. augusztus 20-ai hatályba léptetését követően középületeinken állandó jelleggel elhelyezhessük a Magyar Köztársaság zászlaját. Az olyan nagy és erős országokat is tömörítő szupranacionális szervezetekben való részvételünk, amilyen a NATO és az Európai Unió is, megkívánja nemzeti önazonosság-tudatunk erőteljesebb hangsúlyozását, hogy Magyarország e szervezet tagjaként is elsősorban a nemzeti érdekeit szeretné érvényre juttatni. E célok megvalósítása érdekében kezdeményeztük a jelenleg hatályos törvény módosítását.
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim is Uraim! Kötelessége-e a polgári értékeket felvállaló, azt újólag megteremtő kormánynak, hogy erősítse e társadalom indentitástudatát? Kötelessége-e a kormánynak, hogy megismertesse a felnövekvő generációval a tudatosan meghamisított valódi magyar történelmet, a magyar irodalmat, hogy ismerjék Mikszáth, Illyés Gyula, Petőfi, Szerb Antal, Sinka István és a többi magyar alkotó gyöngyszemeit, hogy hazaszeretetüket majd ők is át tudják adni a gyermekeik számára?
Fél évet töltöttem az Egyesült Államokban, a New York melletti kisvárosban, Mount Vernonban, és az azzal határos Yonkers katolikus magyar templomába jártam a vasárnapi misékre. Csodálatos volt látni és érezni azt az összetartozást, amely a kis közösséget jellemezte. Csodálatos élményben volt részem akkor is, amikor ellátogattam egy amerikai állami középiskolába. A napot közös imával kezdték a gyerekek. Mindennap más-más diák mondta el a fohászt, a saját maga által megírt, felolvasott szövege alapján. Azon versenyeztek egymással a tanulók, hogy ki tudja magasztosabban, szebben megfogalmazni Istenhez szóló fohászát. Úgy éreztem, hogy várták már a reggeli imapercet, hogy elmondhassák, mihez kérik a Jóisten áldását. Azon a reggelen, amikor megjelentem az iskolában, a Teremtő segítő áldását kérték Amerikára, az elnökükre, a családjaikra, a föld békéjére és nem utolsósorban az iskolájukra, a tanulmányaikra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy önök közül egyesek megmosolyogják az általam elmondottakat, de kérem, gondoljanak bele: hogyan tudott volna Amerika másképpen a világ vezető állama lenni és maradni, ha a sok náció ellenére nem fektetett volna óriási hangsúlyt a nemzettudat erősítésére? Ami sikerült Amerikának, az sikerülhet nekünk is! Természetesen nem a Mc'Donalds-kultúrára gondolok, hanem arra a nemzettudat-ápolásra és -nevelésre, amelyre nálunk is gondot kell fordítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy hasonló példákat sorakoztassunk fel, nem kell a tengerentúlra utaznunk, hiszen ha megnézik Angliát, Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát, Németországot, Svájcot vagy a parányi Luxemburgot, illetve Belgiumot, láthatják, hogy mindegyik ország nagy hangsúlyt fektet a kultúrájára, az identitástudatára. De górcső alá vehetjük a kelet-európai országokat is: ugyanez a helyzet Romániában, Szlovákiában, Horvátországban, de sorolhatnám még tovább is, ahol a középületeken állandó jelleggel leng a nemzet zászlaja.
Tisztelt Képviselőtársaim! A teljesség igénye nélküli felsorolásomból is látszik, hogy a nemzetek a globalizációs hatásokat saját nemzeti hagyományaik, kialakult szokásaik ápolásával kompenzálják. Ezért is fontos, hogy a magyar kormány igenis foglalkozzék az oktatási törvény reformjával, lépjen fel a szektásítás ellen, teremtse meg az országimázst, ápolja és örökítse át az utókornak a meglévő és még létező épített örökségünket, s ne feledkezzen el a korábban méltatlanul elhanyagolt vidéki Magyarországról sem.
A Mátrai Márta képviselő asszonnyal és Csáky András képviselő úrral közösen kidolgozott javaslatunk ezen célokat erősíti. Természetesen örömmel állunk képviselőtársaim építő jellegű módosító indítványai elé, hiszen ez a magasztos javaslat akkor lenne igazán méltó az államiságunkhoz, ha azt nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék is támogatná. Legyünk mindannyian jó magyarok, büszkék a vállalható múltunkra, hogy büszkén vállalhassunk a jövendőt is!
Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(10.50)
