SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy egész különleges és újfajta helyzettel szembesülünk most, a vámtörvény módosításának tárgyalása során. Adva van ugyanis egy törvényjavaslat, amit beterjesztett a parlament elé a kormány, és amely törvényjavaslatot a parlament egyhangúlag támogatott: az összes párt támogatásáról biztosította az elénk terjesztett anyagot.
Ezután váratlan fordulat történt, mert ezt az egyhangú parlamenti támogatást élvező kormány-előterjesztést a kormány jelentősen módosította. Ha visszaemlékszem, ilyen esettel még nem igazán találkoztam. A kormány általában örülni szokott annak, ha ilyen nagy sikert arat a parlamentben, és nem hajt végre ezt követően jelentős módosításokat a beterjesztett és konszenzusos támogatást élvező törvényjavaslaton. Itt ez történt.
Az a csomag, amit a kormány Hargitai képviselőtársunk nevében vagy neve alatt beterjesztett, különféle jellegű módosításokat tartalmaz. Ezen módosítások egy részét mi, a szabad demokraták részéről kifejezetten támogatni tudjuk továbbra is, más részét azonban annál kevésbé, pontosabban fogalmazva nem tudjuk támogatni. Így tehát az eddigi egyértelmű lelkesedésünk a vámtörvény módosításával kapcsolatosan egy kissé alábbszállt.
Mire gondolok? A módosítócsomagnak azokat a darabjait, amelyek az egyszerűsítés irányába hatnak, vagy abba az irányba hatnak, hogy a vállalkozóknak könnyítse az életét a vámeljárás során - ami sok problémát, feszültséget és dühöt okoz sokszor a vámszervek lassú, késedelmes vagy pepecselő eljárása miatt, ahogy ezt a vállalkozók sokszor megélik -, tehát azokat az indítványokat, amelyek ezt egyszerűsítik és racionálisabbá teszik, mi támogatni tudjuk. Támogatni tudjuk azokat is, ahol a vámbiztosíték tételeinek csökkentéséről van szó.
Nem tudjuk támogatni azonban azokat a módosító indítványokat, melyek a vámbiztosíték intézményének fellazítását, felvizezését eredményezik, és különösképpen nem tudjuk támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek a vámszabad terület intézménye létesítésének könnyítése irányába hatnak. Ez utóbbiról igen részletesen beszéltem az általános vita során. Az álláspontunk az volt, hogy noha évek óta az Európai Unió által legerőteljesebben támadott magyar vámjogi intézmény a vámszabad területek intézménye - mégpedig azért, mert nagyon sok van belőle Magyarországon az európai uniós mércéhez képest, és nyilvánvaló, hogy ez előnybe hozza az ide befektetni kívánókat más országokkal szemben -, tehát ezzel az intézménnyel kapcsolatban mi úgy foglaltunk állást, hogy helyes, hogy nem megyünk eléje a csatlakozás időpontjának, és nem kívánjuk a vámszabad területeket szigorítani, felszámolni vagy legalábbis nagyon megritkítani az uniós csatlakozásunk időpontjáig, mert ezt a gazdasági előnyt nekünk tartanunk kell, hisz másik oldalon veszteségünk úgyis lesz jó pár más. Idáig a dolog tehát rendben lenne.
Most azonban van egy jó pár olyan módosítás, amely további könnyítéseket tervez a vámszabad területek létesítésének irányában, ez viszont már nem támogatható, hiszen ha figyelembe vesszük az Európai Unió igen erőteljes kritikáját a meglévő jelenlegi gyakorlattal szemben is, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy ezzel a további könnyítéssel nyilvánvalóan további viharokat fogunk kiváltani az Európai Unió részéről.
Most megemlítenék egy-két módosító indítványt azok köréből is, melyeket támogatunk, és azok köréből is, melyeket nem támogatunk. Ezek mind Hargitai János képviselőtársunk által jegyzett módosító indítványok.
Támogatjuk az ajánlás 2. pontja alatt lévő módosító indítványt, hogy a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni, amikor az illetékes hatóság maga adott fizetési halasztást, vagy részletfizetést engedélyezett előzetesen.
(12.20)
Támogatjuk a 6. számú indítványt, amikor is az egységesen 15-ről egységesen 10 százalékos vámtételt vennénk alapul a nem kereskedelmi forgalomban vámkezelt vámáru után.
Támogatjuk az ajánlás 13. pontjában lévő indítványt, ami arról szól, hogy a vámfizetési kötelezettségeiknek megbízhatóan eleget tevő cégek vagy vállalkozók előnyt élvezhetnek, ha két éven keresztül nem keletkezik vámtartozásuk. Az itt megadott módon az évi vámteher 4 százalékában, jövedéki termék esetében pedig 12 százalékában mint felső korláttal kerülne meghatározásra ez a garanciális mérték.
Támogatnánk a 26. pontot, mert az is az egyszerűsítés irányába hat, amikor az egyszerűsített eljárásba az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat elektronikus úton történő benyújtásának feltételeit a törvény végrehajtási utasításában határoznánk meg.
Támogatnánk a 34. pontot is, az ajánlás 34. pontjában javasoltakat, amikor is az aktív feldolgozás a vámkezelt árukkal nem tárgyhónaponként, hanem tárgynegyedévenként kerülne elszámolásra. És a többi és a többi, nyilvánvaló nem kívánok itt az összes hetvenvalahány ponton részleteiben végigmenni, hogy mit támogatunk vagy mit nem.
Csak érzékeltetésül mondtam, hogy ezeket a jellegű módosításokat tehát továbbra is tudjuk támogatni.
Nem tudjuk azonban támogatni például a 7., 12., 39. pontokat. Ezekben olyan értelmű módosítás található, amelyik vámszabad terület létesítésének módját könnyíti a jelenlegi helyzethez képest, és ezáltal vélelmezhető, hogy az Európai Unió elsősorban ismét elégedetlenségének fog kifejezést adni, nem pedig elismerésének, ami a vámtörvény módosításának egyéb területei miatt egyébként kijárna a törvényalkotóknak.
Én tehát azt hiszem, hogy ezt a módosító csomagot egy kicsit jobban át kellett volna gondolni, mielőtt a parlament elé terjeszti az alkotója, abból a szempontból, hogy mi az, ami az ésszerű könnyítés, egyszerűsítés irányába hat még az előterjesztett eredeti anyaghoz képest is; természetesen üdvözlendő, hogy az idekerül elénk. De úgy gondoljuk, hogy felesleges volt ezt a módosító csomagot olyan rész-módosítóindítványokkal terhelni, amelyekről jól látható, hogy az Európai Unió erőteljes kritikáját fogják kiváltani.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Bauer Tamás tapsol.)
