KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A parlamenti demokrácia lényege, hogy a parlament alkotmányos feladatának megfelelően meghatározza a kormányzás irányát és folyamatosan ellenőrizze a kormány tevékenységét. Ehhez elengedhetetlen a rendszeres és gyakori ülésezés, hogy a választók millióit képviselő ellenzék is befolyásolhassa a döntéseket, és szóvá tudja tenni, ha a kormány átlépi a törvényesség, az alkotmányosság határait. A parlament szerepének csorbítását jelenti a plenáris ülések ritkítása, ha például nem hetente, csak háromhetente van erre lehetőség.
Az ellenzék alkotmányos szerepe érvényesülésének nélkülözhetetlen eszköze az interpelláció és a kérdés. Demokratikus jogállamban nem fordulhat elő, hogy ezt a kormányoldal sajátítja ki magának, hogy kormánypárti képviselők szólítanak meg kormánytagokat csak azért, hogy lehetőséget adjanak a kormány indokolatlan felmagasztalására és az előző kormány, az ellenzék gyalázására.
A közpénzek felhasználásának meghatározására szolgál az évenkénti költségvetési vita. Normálisan működő demokráciában fel sem merül, hogy erre csak két-három évenként kerüljön sor. Fel sem merül, hogy a kormány a parlament felhatalmazása nélkül, azaz sajátjaként, kénye-kedve szerint költse el az adófizetők pénzét magáncélokra, pártcélokra, kampánycélokra, azaz szavazatvásárlásra. Ha egy miniszterelnök ilyennel állna elő, rögtön be is nyújthatná a lemondását.
A parlament kormányt ellenőrző szerepének nélkülözhetetlen eszköze a vizsgálóbizottságok létrehozása és akadálytalan működésük biztosítása. Takargatnivaló visszaélésre, törvénysértésre utal, ha egy kormány - parlamenti többségével visszaélve - megakadályozza a gyanús ügyek parlamenti kivizsgálását. A kormány és különösen a miniszterelnök érdeke, hogy amennyiben bármilyen ügyben a gyanú árnyéka vetődik rá, vizsgálat tisztázza a felelősségét. Aki ennek a követelését hecckampánynak, pártpolitikai indíttatású támadásnak minősíti, az nem érti a demokratikus hatalomgyakorlás lényegét. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ezért is, és azért is, mert több mint három év múlt el már a választások óta, érdemes, sőt szükséges emlékeztetni a kormányt, hogy mire is kapott felhatalmazást a választóktól, és mi az, amire nem terjed ki a megbízatása.
Arra kapott felhatalmazást, hogy demokratikus módon kormányozzon; nem arra, hogy despotaként uralkodjon. Arra kapott felhatalmazást, hogy kezdeményezze a törvények megalkotását; nem arra, hogy a törvények fölé helyezze önmagát. Arra kapott felhatalmazást, hogy országot, és nem arra, hogy saját klientúráját építse. Arra kapott felhatalmazást, hogy a gazdaság eredményeit az ország, az emberek javára fordítsa; nem arra, hogy egy szűk réteget tegyen hivalkodóan gazdaggá. Arra kapott felhatalmazást, hogy a parlament évenkénti jóváhagyásával az ország, az emberek javára használja fel az adófizetők pénzét; nem arra, hogy azt magán- vagy pártpolitikai célokra fordítsa. És hogy eloszlassak egy félreértést: a kormány és a miniszterelnök arra kapott felhatalmazást, hogy elsősorban a tízmillió magyar állampolgár, a Magyar Köztársaság kormánya és miniszterelnöke legyen, ne csak a rá szavazó kétmillióé, és ne is az egész Kárpát-medencéé. (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)
(12.50)
Arra kapott felhatalmazást a kormány, hogy az ország megítélését javítsa a világban, és nem arra, hogy a saját képét fesse a valóságosnál sokkal szebbre, idehaza. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
És végül: egy demokratikus ország miniszterelnöke mindig arra kap felhatalmazást, hogy egyfajta alázattal szolgálja az ország, a nemzet javát. Nem arra, amit az elmúlt héten az Észak-Magyarország című Borsod megyei lapban láthattunk (Bánki Erik: Mit?), hogy vidéki látogatásán uralkodói pózban fogadja egy alattvalónak tekintett választópolgár kézcsókját.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
