VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A XX. században önkényuralmi vagy szocialista pártállami törekvések többször próbálták meg elvenni a magyar nemzet emlékezetét, sok bajt és nehézséget hozva ezzel hazánkra.
Ma, az új évezredet megnyitó évszázad elején, a millennium évében erősítsük meg emlékezetünket! Idézzük magunk elé a Nemzeti Múzeum épületét, és tudunk emlékezni az 1848-as forradalom hőseire, vagy a pécsi székesegyház épületét, és tudunk emlékezni Szent Istvánra, amikor országszerte püspökségeket hozott létre, elterjesztve ezzel a kereszténységet Magyarországon, vagy idézzük magunk elé a visegrádi palotát, és tudunk emlékezni a gótika és a reneszánsz alatt a magyar államiság nagy évszázadaira, Hunyadi Mátyásra, a művelt reneszánsz uralkodóra.
Azért tudjuk ezt megtenni, tisztelt képviselőtársaim, mert kulturális örökségünk a nemzet tárgyiasult emlékezete. Ha megvédjük, a jövőnek megőrizzük hazánk kulturális örökségét, a harmadik évezred eljövendő nemzedékeire emlékezetet hagyományozunk, olyan erőset, igazat és tisztát, hogy képesek legyenek a nemzet jövőjének alakításakor mindig az igaz utat választani, mert jövője csak olyan nemzetnek van, amelynek emlékezete van.
Nemcsak a jó kultúrpolitikának, de általában minden jó politikának előfeltétele, hogy ne spekulatív módon eszeljük ki, ne külföldi pedagógiai vagy közgazdasági elméleteket ültessünk át, hanem a magyar nemzet nagy életszükségleteiből pároljuk le azt a kvintesszenciát, amelyet azután jó politikának és nekünk való politikának lehet nevezni - írja Klebelsberg Kunó 1926-ban a Néptanítók Lapjában.
A polgári koalíció az érzékelhető nemzeti szükséglet hatására, a '98-as kormányprogram alapján létrehozta a kulturális minisztériumot, és ezzel megteremtette minden kulturális örökségi elem, a kulturális javak, a régészeti örökség és a műemlékvédelem egységes ágazati irányítását, a rendszerváltozás óta először.
Százhúsz éves korszakot zár le ez a törvényjavaslat, ennyi idő tapasztalatát, kvintesszenciáját tartalmazza. Nagy szükség és komoly felelősség új korszakot nyitni a kulturális örökségvédelemben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 1881-ben Henszlmann Imre, a műemlékek ideiglenes bizottsága előadójának tervezete alapján az akkori magyar kormány benyújtotta az első magyar örökségvédelmi tárgyú törvénytervezetét, felismerte a kor nemzeti igényeit. A XXXIX. törvénycikk a műemlékek fenntartásáról szólt.
Ma a nemzet számára nem az a kérdés, mint amit 1997-ben az előző kormány félreértelmezett, hogy műemlékként, műemléki területként, régészeti lelőhelyként, régészeti leletként vagy kulturális javakként védjük hazánk kulturális örökségét, hanem hogy védjük a jövő nemzedékei és a köz, valamint a nemzeti emlékezet hagyományozása érdekében.
Nagyon örülök, tisztelt képviselőtársaim, hogy majdnem minden párt részéről érkeztek kimondottan jobbító szándékú módosító javaslatok. Azért fontos ez az előterjesztőnek, mert visszaigazolva látja szándékai megalapozottságát, hiszen jobbító szándékú módosító javaslat készítéséhez szükség volt megérteni, belehelyezkedni, támogatni szándékainkat. Engedjék meg, hogy megköszönjem ezt önöknek.
Különösen aktív volt a Magyar Szocialista Párt, amelynek képviselői 67 módosító javaslatot nyújtottak be, amelyből hetet támogatni tudtunk, körülbelül tízet pedig a végrehajtási rendeletekbe építettünk be. Gondolom, a Szocialista Párt azért volt ilyen szorgalmas, hogy megszavazza a javaslatot, mint ahogy 1881-ben, százhúsz évvel ezelőtt az akkori ellenzék tette.
Talán érdemes Thaly Kálmán, korabeli ellenzéki képviselő álláspontját, illetve politikusi hozzáállását megismernünk: "Én ugyan politikai álláspontomnál fogva ellenfele vagyok a tisztelt kormánynak, azonban az ebbeni nézetkülönbség engem legalább soha nem ragadott annyira, hogy ott, ahol valami jó vagy üdvös célzatú, különösen kulturális tekintetben a nemzet előrehaladását előmozdítani hivatott intézkedést terjesztett elő a tisztelt kormány, hogy ilyen intézkedéseit a tisztelt kormánynak megtámadjam. Részemről ezen törvényjavaslat mellett óhajtok szót emelni."
Amennyiben a tisztelt Ház elfogadja ezt a javaslatot, a már előkészített végrehajtási rendeletek egyeztetését kívánja megkezdeni a minisztérium az összes érintett szakmai, érdekképviseleti és társadalmi szervezettel, hogy ősszel példaadó módon a törvény és az összes rendelete egyszerre lépjen hatályba. A kulturális tárca, mint ahogy eddig is, az egyeztetéseken nemcsak beszélni szeretne az érintett szervezetekkel a kulturális örökség védelmének ügyéről, hanem felelősen megoldani annak problémáit. Ennek a hozzáállásnak a gyümölcseként fekszik a tisztelt Ház előtt most e törvényjavaslat, mert a jogszabályalkotásnak nem célja az egyeztetés, tisztelt képviselőtársaim, hanem eszköze.
A nemzeti örökség védelme a 2000. évhez is közeledvén kiemelkedő társadalmi cél, az épített és tárgyi örökség megóvása és ésszerű hasznosítása a rendelkezésre álló állami eszközök összevont kezelését igényli - szól a polgári kormány programja 1998-ban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat alanya a múlt, de a tárgya és az igazi tétje a jövő, mert csak a tiszta nemzeti emlékezet adhat biztos magyar jövőt.
Kérem a tisztelt Házat a javaslat elfogadására. (Taps.)
