DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én tudatában vagyok annak, hogy nem hálás szerep az ünneprontó szerepe. Akkor, amikor itt egy nemzeti egységről és összeborulásról beszélnek sokan, nekem az a feladatom, hogy a problémákra és fenntartásokra, a következményekre hívjam fel a figyelmet:
Mi politikusok vagyunk, és mindannyian gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor egy népszerű álláspont és egy általunk meggyőződéssel igaznak hitt álláspont között kell választanunk. Mi most, ebben az esetben az utóbbit választottuk az előbbivel szemben.
Az SZDSZ álláspontja kezdettől fogva egyértelmű és világos volt. Elutasította ezt a törvényt, szemfényvesztésnek tekintette. Elutasította ezt a törvényt, de nem azért, mert azt gondolta, hogy nem fontos dolog a határon túli magyarok támogatása. A vita, tisztelt képviselőtársaim, egyáltalán nem ezen a téren van közöttünk, hiszen a Szabad Demokraták Szövetsége - vagy visszamehetünk a múltba, a szabad demokratákat megelőző demokratikus ellenzék mintegy húszéves története egyértelműen igazolja -, a szabad demokraták érzékenyek voltak a kisebbségek problémáira, a kisebbségek támogatására, mindent megtettek ezért, s ma is világos, áttekinthető és sokkal hatékonyabb támogatási elképzeléssel rendelkeznek, mint amit a kormány ebben a javaslatban előterjesztett, és amit a pártok többsége most támogatni kíván.
Tehát a vita nem az, hogy ki akar adni és ki nem akar adni, a vita nem az, hogy ki tartja fontosnak a nemzet ügyét vagy a határon túli magyarok ügyét, hanem a vita abban van, hogy ki tudja megfelelő módon ezeket a fontos célokat szolgálni.
Az a meggyőződésünk, hogy ez a törvény ellentmond saját célkitűzésének. Ez a törvény azt mondta, hogy az otthon maradás feltételeit kívánja javítani. Mi azonban úgy látjuk, hogy ezt a célt nem szolgálja eléggé, ezzel szemben pont ezzel ellentétes célokat szolgál. Nem véletlen a miniszterelnök úrnak az az elszólása, vagy talán nagyon is tudatos megjegyzése, amelyik egy gazdasági tanácskozáson hangzott el, ahol azt mondta, hogy a státustörvény kapcsán is több százezer vagy talán több millió munkáskéz befogadására van szükség. Nem állítom, hogy a miniszterelnök úr máris tömeges betelepítésről beszélt volna, erről nem volt szó, de a gondolkodás világos és egyértelmű.
Márpedig ez az az gondolkodás, amit mi soha nem fogunk elfogadni, mert mi azt gondoljuk, hogy nem a munkáskezeket kell idehozni, hanem a munkát kell odavinni. A támogatásokat nem itt kell kiosztani, hanem a támogatásokat ott kell odaadni, méghozzá azon intézményeken keresztül, amelyek a leginkább szolgálják a nemzet megmaradását, a nemzeti önazonosság fenntartását, a nemzet kulturális fejlődését. Az ottani műhelyeket, az ottani iskolákat, az ottani médiát kell támogatni, mert ez erősíti a határon túli magyarságot.
Hibáztattuk a kormányt azért is, mert a szükséges egyeztetéseket elmulasztotta. Nem azért, mintha Magyarországnak engedélyt kellene kérnie akár Szlovákiától, Romániától vagy bármely országtól saját törvényének a meghozása érdekében, hanem azért, mert nem jó dolog, ha felesleges feszültségek keletkeznek. Különösen nem jó dolog, ha egy olyan törvénynek a végrehajtását akadályozzák ezek a feszültségek, amelynek részben a hatálya a szomszédos országokra terjed ki. Hiszen gondoljunk bele, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian szívesen támogatjuk a határon túli magyarokat, de ha megkérdezzük a magyar adófizetőket, hogy mennyire szívesen támogatják a saját adóforintjaikból a szomszédos országok költségvetését - mert hiszen itt erről van szó, ha nem születik megállapodás a kedvezmények adómentességéről, akkor bizony a támogatások jelentős része a román, a szlovák, a jugoszláv költségvetés támogatásává válik -, akkor fölmerül a kérdés: ez a helyes megoldása ennek a kérdésnek? Én azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy nem ez a helyes megoldása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Volt alkalmam a parlamentben már háromszor elmondani részletekbe menően a részletekre vonatkozó kifogásainkat. Nagyon-nagyon hosszú sora van a kritikai kifogásoknak, ezeket megismételni nem akarom. Itt azzal szeretném zárni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége természetesen partner abban, hogy a határon túli magyarság számára a szükséges támogatásokat egy ésszerű, átlátható rendszer keretében, akár a jelenleginél vagy a most tervezettnél sokkal nagyvonalúbb rendszer keretében biztosítsuk, ezt nemcsak lehetségesnek, hanem szükségesnek tartjuk, de a törvénynek ezt a formáját bizony - kénytelen vagyok megismételni - szemfényvesztésnek tartjuk, ezért nem támogatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
