BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én a törvényjavaslat egyetlenegy paragrafusával szeretnék foglalkozni. Ha valaki végigveszi ezt a törvényjavaslatot, akkor azt gondolhatja, hogy ebben sok minden van, de egy dolog biztos jó, nevezetesen: a fogászatra vonatkozó pont.
Elmondta a miniszter úr az expozéjában, hogy a törvény hatálybalépését követően a fogmegtartó kezeléseket életkortól függetlenül térítésmentesen lehet majd igénybe venni. Ez összhangban van a népegészségügyi célkitűzéseinkkel, és egyúttal a Bokros-csomag lakosságot sújtó, utolsó, életben maradt rendelkezésének megszüntetését jelenti; legyünk boldogok, végre egy ilyen rémes dolgot sikerül megszüntetni, ismét mindenkinek ingyen lesz a fogászata. Nyilvánvalónak tűnhet, hogy ennek az ellenzék is csak örülhet, és ha más rendelkezéseit nem is szavazná meg a törvénynek, ezt biztosan megszavazza.
Tisztelt Miniszter Úr! Először is, ha az ember elolvassa a 15. §-t, akkor az derül ki, hogy ez nincs benne. A 15. §-ban az van, hogy "e) a külön jogszabály szerinti fogmegtartó kezelésre". Hogy ez a külön jogszabály mit tartalmaz, nem tudjuk. Ha elmondta volna az expozéban, hogy mit terveznek a külön rendeletben, akkor tudnánk. Így nem tudjuk. Ez azonban csak az egyik probléma.
Tegyük föl, hogy valóban ingyenes lesz a fogászat úgy, mint ahogyan a szocializmus negyven évében ingyenes volt. Jó ez? Első ránézésre igen. De utána föl kell tennünk a második kérdést is - ezt a miniszter úr nálunk sokkal jobban tudja -, akkor föl kell tennünk azt a kérdést, hogy mi lesz ingyenes. Milyen kezelés lesz ingyenes? Milyen fogmegtartó kezelés lesz ingyenes?
Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országok egészségügyi rendszerei, egészségbiztosítási rendszerei a fogászatot külön kezelik. Amennyire én ezt tudom, a nyugat-európai egészségbiztosítási rendszerekben a fogászat nem ingyenes, hanem valamilyen önrészesedés, valamilyen térítés szokott lenni. Miért? Azért, mert a nyugat-európai országok társadalombiztosítási rendszerei szegényebbek, mint a magyar? Nem tudják megengedni azt, amit mi meg tudunk engedni, hogy itt minden ingyenes legyen? Nem, hanem azért, mert a fogászati tevékenység, a fogbetegségek kezelése lényegesen különbözik általában az egészségügyi ellátásoktól.
Három lényeges különbség van a fogászat meg az egyes egészségügyi tevékenységek között. Az egyik, hogy a fogászati betegségek, a fogászati kezelési szükséglet gyakorlatilag mindenkit utolér, míg más betegségeket vagy megkap valaki, vagy nem, vagy szenved tőle vagy nem, és ezért a polgárok között nagyon nagyok a különbségek, amiket a biztosítási rendszernek ki kell egyenlítenie. A fogászatnál nem ez a helyzet. Mindenkit utolérnek a tipikus fogbetegségek, mindenkinek szüksége van a fogászati kezelésre. Ez az egyik sajátosság.
A második sajátosság, nagyon fontos sajátosság, hogy a beteg magatartása nagyon nagy mértékben befolyásolja, hogy valakinek milyen költségű, milyen mértékű fogászati kezelésre van szüksége. Ez a második sajátosság.
A harmadik sajátosság, hogy a fogászati problémák kezelésének nagyon különböző típusú és nagyon különböző költségű lehetőségei vannak. Tehát mondhatja azt az orvos és a beteg, hogy egy olcsó kezelés, és mondhatja azt az orvos és a beteg, hogy egy drága kezelés - egy olcsó tömés vagy egy drága tömés, és ezek nagyon különböznek.
Ebből következik az, hogy egy nagyon gazdag ország nagyon gazdag egészségbiztosítási rendszere sem engedheti meg magának, hogy azt mondja, a fogászati kezelés ingyen van, a fogmegtartó kezelés ingyen van. Ha azt mondja - mint ahogy a szocializmusban azt mondta -, akkor óhatatlanul létrejön egy duális fogászati rendszer, ahol van egy olcsó, az olcsóbb technikákat alkalmazó társadalombiztosítási kezelés, és a lakosságnak az a része, amelyik szeretne magának egy drágább, jobb minőségű kezelést, elmegy a magánfogorvosokhoz. Ebben éltünk negyven éven keresztül. És ha ilyen rendszer van, és a kettő egymás mellett van, akkor ez óhatatlanul szüli a korrupciót, amikor az a fogorvos, aki itt is dolgozik, meg ott is dolgozik, a két dolgot összekapcsolja, és a magánbetegét bizonyos kezelésekre beviszi a társadalombiztosítási rendszerbe és viszont.
(22.40)
Azt gondolom tehát, hogy amikor a Bokros-csomag egy szükséghelyzetben, egy hirtelen intézkedéssel korlátozta az ingyenes fogászati ellátást, akkor biztos, hogy egy durva intézkedéssel, hirtelen lépett, és egy olyan lépést tett, aminek voltak súlyos hátrányai - azzal, hogy hirtelen, előkészítés nélkül kellett bevezetni. De visszatérni a régi rendszerhez, a Bokros-csomag előtti rendszerhez, nem ésszerű, nem alkalmas jó megoldásra sem a betegek szempontjából, sem az egészségügyi rendszer működése szempontjából.
Nem tudjuk, hogyan akarják végrehajtani, mert nem mondanak semmit, nemcsak a törvényjavaslatban, hanem az indoklásban és a körítésben sem - ezt nem tudjuk. Lehet, hogy jó megoldás van előkészületben, ez lehetséges, csak a törvény nem erről szól. Mindenképpen csak olyan rendszernek van értelme, amelyben a kezelések, a különböző eljárások és a különböző lakosságcsoportok szempontjából differenciált rendszer alakul ki. Ezt megfelelően elő kell készíteni, alaposan végig kell gondolni. Egy jól előkészített egészségügyi és egészségbiztosítási reformnak ez nagyon fontos eleme lenne, ha ez a kormány nem hátrált volna vissza már a tevékenysége második évében a meghirdetett egészségügyi és egészségbiztosítási reformtól.
Azonban ha a választások előtti évben, merőben politikai kampánycélból meghirdetik azt, hogy a Bokros-csomag utolsó maradékát is megszüntetik, és megígérik azt, hogy újra visszahozzák az ingyenes rendszert, és ha azt úgy hozzák vissza, ahogy a Bokros-csomag előtt volt, akkor visszahozzák a duális rendszert, és visszahozzák az ezzel járó korrupciót - nem előrelépnek, hanem visszalépnek.
Ebből vagyok kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy ha komolyan vesszük magunkat, legalább mi, ellenzéki képviselők, akkor a népszerűnek tűnő intézkedést sem helyes támogatni. A miniszterrel sok mindenben nem értünk egyet, de azt tudjuk róla, hogy felkészült egészségügyi és egyúttal egészségügy-irányítási, egészségügy-szervezési, egészségügy-gazdálkodási szakember; biztos vagyok abban, hogy a miniszter is pontosan tudja, hogy az, amit a kormány meghirdet, rossz, káros törekvés. Azért káros, miniszter úr, mert azt az illúziót kelti a közönségben, hogy csak a mindenkori kormány jó szándékán múlik, hogy lehetővé teszi mindenféle betegségre mindenféle egészségügyi ellátás térítésmentes rendelkezésre bocsátását. Pedig ez nem igaz! A miniszter úr egész törekvése a gyógyszerügyben is arról szól, hogy erre nincs mód, meg kell válogatni, hogy milyen gyógyszer... S a kórházakkal kapcsolatos törekvése is abból indul ki, hogy ez nem megy.
Akkor miért kell a fogászatnál, amelynél az egész civilizált világban a legkevésbé van ez a helyzet, ilyen ajánlatot tenni, csak azért, hogy a miniszter úr, beleilleszkedve a Fidesz egész retorikájába, az expozéban még egyszer rúghasson egyet a Bokros-csomagon (Tóth István: Meg is érdemli!), és egy olyan ígéretet tehessen, ami szakmailag, távlatilag teljesen megalapozatlan. Ezért kell azt mondanom, hogy a magam részéről a törvényjavaslatnak ezt a nagyon népszerűnek tűnő elemét nem tudom támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
