DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három esztendő egyik legkülönösebb tapasztalata, hogy gyakran érzi úgy az ember, mintha Magyarországnak egyidejűleg több kormánya is lenne. Az egyik kormány az, amelyik egy adott ügyben csinál valamit vagy éppen nem csinál semmit, a másik kormány pedig az, amelyik kívülről szemléli, hogy mit csinált, mit mondott az egyik. Az egészben az az érdekes, hogy ahogy közeledünk a ciklus végéhez, ezek a jelek egyre inkább szaporodnak.
Az egyik kormány a demokrácia bajnokaként lép fel; a másik nyíltan megsérti a törvényeket, folyamatosan. Hogy csak egy példát mondjak: médiatörvény. Az egyik kormány nevében a kormányfő bejelenti, hogy azonnal elindul az autópálya-építés, ezért a közbeszerzési eljárásra sincs már idő; a másik kormány fél éven keresztül egy kapavágást sem tesz. Az egyik kormány nevében a kormányfő nagyszabású nyugdíjreformról beszél - eltörlik a nyugdíjkorhatárt, emelik a nyugdíjakat, biztosítási alapra helyezik a kötelező nyugdíjrendszert -; a másik kormány azt ígéri, hogy nyár elejére lesz erről egy előterjesztés, amiről azonban mind ez ideig egy sort sem olvashatunk.
Az egyik kormány - most is hallottuk a kormánytöbbség képviselőitől - imádja a nyugdíjasokat; a másik elvesz tőlük 50 milliárd forintot. Az egyik kormány az egészségügyi reform újabb lendületéről beszél; a másik leszavazza saját miniszterét. Az egyik kormány feje 4 millió munkavállalót akar behozni a határon kívülről a magyar gazdaság munkaerő-szükségleteinek enyhítésére - csak mellesleg mondom, nem törődve azzal, hogy közel 1 millió embernek egyébként sem tudunk munkát adni -; a másik elmagyarázza, hogy betelepítésről, letelepedésről szó sincs, amit nyilván úgy kell érteni, hogy például Erdélyből vagy a Vajdaságból naponta helikopterrel, a kevésbé tehetősek pedig kerékpárral járnak el magyarországi munkahelyükre.
Az egyik kormány a mezőgazdaság nagy barátja, szívén viseli a parasztemberek sorsát; a másik úgy költ el közel 1000 milliárd forintot, hogy csődbe viszi az egész agráriumot, a magyar vidéket. Az egyik kormány a családi gazdaságok feltétlen híve, támogatója; a másik mindenekelőtt a kistermelőket sújtó - elnézést a kifejezésért -, elmebeteg szabályokat vezet be a bor jövedéki szabályozására hivatkozva. Az egyik kormány arról beszél, hogy hogyan takarékoskodik az adófizetők pénzével; a másik két kézzel szórja a százmilliókat, a milliárdokat, hogy az Ezüst Hajó Kft. olyan filmeket készíthessen, amelyeknek biztosan happy end a vége.
Az egyik kormány és parlamenti többsége óriási energiát fordít a korrupció elleni küzdelemre, elszántan vizsgálja az országgyűlési képviselők százhuszadik vagyonnyilatkozatát; a másik viszont gondolkodás nélkül, sorozatosan megszavazza az azokra az interpellációkra adott válaszokat, amelyekkel kapcsolatban most a Legfőbb Ügyészség bűncselekmény alapos gyanúja miatt egy volt politikai államtitkár kiadatását kéri.
Önök, tisztelt fideszes képviselők, tisztelt kormány - és ha itt lenne, mondanám: tisztelt miniszterelnök úr -, úgy tesznek, mintha mindehhez semmi közük nem lenne. Nincs közük ahhoz, ami a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban történt és történik, és nincs közük ahhoz, ami a Környezetvédelmi Minisztériumban történt, egyáltalán semmihez nincs közük. Csakhogy ez az álláspont, azt gondolom, sem jogilag, sem politikailag nem tartható, sőt tarthatatlan. Önök teljes mértékben felelősek a történteként, nemcsak jogi, nemcsak politikai, de morális értelemben is. Felelősek például a legújabb botrányért is, azért, hogy Halász János - aki mellesleg a Fidesz etikai bizottságának az elnöke - saját barátainak és ismerőseinek osztogatja a társadalmi szervezeteket megillető ingatlanok tucatjait. Mint ahogy felelős kormányáért a magyar miniszterelnök.
Ezért kezdeményezi a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, hogy alakuljon egy olyan vizsgálóbizottság, amelyik a kormányfő személyes felelősségének feltárását végzi el. Ha önök szerint nincs ilyen felelősség, akkor nyilván bátran meg fogják szavazni ezt az indítványt; ha viszont elutasítják, akkor az ismét világossá teszi, hogy az igazságtól úgy félnek, mint az a bizonyos ördög a tömjénfüsttől.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
