DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rádiózásról és televíziózásról szóló, igen sokan vitatott 1996. évi I. törvény 4. §-a pontosan felsorolja és meghatározza azokat a tilalmakat, amelyeknek az a célja, hogy a kiskorúak, pontosan személyiségfejlődésük érdekében, ne legyenek kitéve az erőszaknak és a brutalitás látványának. E tilalmak ellenére tudjuk, látjuk, hogy még a délutáni órákban is ömlik a televízióból az erőszak, a brutalitás, és erről már többször szó volt itt a parlamentben. Bár az ORTT működtet egy panaszbizottságot, az működik is tisztességesen, és bírságokat is szab ki, mégis úgy látszik, nincs kellő visszatartó ereje ezeknek a bírságoknak, és a helyzet majdhogynem megállíthatatlan.
(11.30)
Kialakult egy érdekes szituáció, nevezetesen, hogy szinte már-már nem érdekli, vagy kevésbé érdekli a közönséget az az előadás, amelyben nincs kellő izgalom, nincs megfelelő mennyiségű erőszak vagy vérfürdő. Ez aztán a producereket, a rendezőket, a szerkesztőket is arra inspirálja, hogy még több ilyen legyen, és mesterségesen létrejön egy öncsapda: a közönség lassan teljes mértékben ezt igényli, a televízió kiszolgálja ezt a kívánalmat, és így tovább, ami már-már valóban szennyessé teszi az írott és a képi sajtót. S a közönség ezen igényével nagyon sokan vissza is élnek.
Ilyen visszaélés volt nemrég, amikor azt láttuk, hogy egy bolti eladó jelent meg bérgyilkosként, mert úgy látszik, bolti eladóként senki nem lett volna rá kíváncsi, csak bérgyilkosként. Erre egy másik hasonló példa, hogy egy politikus rémregényt kezd írni, egyrészt az általa szerkesztett újságban, de más lapokban és a televízióban is; egy rémregényt, amely egyre ágasabb, bogasabb, egyre több szereplő jelenik meg benne. A történet tulajdonképpen arról szól, hogy őt valaki el akarja tenni láb alól, és megjelennek a különböző szereplők, a bérgyilkosok, a gyilkosok, a tettestársak, a felbujtók, a legkülönbözőbb vádakkal. Az is vádlott, aki a karthauzi szerzetes némaságával hallgatja végig annak a beszédét, aki ott se volt azon a gyűlésen, amelyen elhangzott volna az inkriminált mondat. Szóval, egyre inkább egy század eleji francia kalandregényre emlékeztet a történet. Volt is ilyen, 56 kötetes, Rocambole csipkés kalandjai címen nagy sikerű olvasmány volt. Ilyen kezd ez lenni!
Ez nem is igazán lenne komoly, bohózatszámba menne, ha csak az illető politikus mindezeket a szereplőket nem nevekkel látná el, s nem írna erről a miniszterelnöknek, mert nevesíti azokat a személyeket, akik az ő szemében ennek a rémregénynek a szereplőivé válnak. Tisztelt Országgyűlés! Itt már baj van, mert itt már rágalmazással állunk szemben, de a baj még annál is nagyobb, mert ezeket a sajtótermékeket külföldön is olvassák, és ez igencsak rontja az ország megítélését.
Mi tehát a megoldás? Megoldás természetesen van. Napirend előtt eleve akkor lehet felszólalni, ha a kérdés, amelyet megemlítenek, országos jelentőségű és halaszthatatlan. Azt hiszem, amit elmondtam, az igenis országos jelentőségű, és a megoldást a másik szó tartalmazza, a halaszthatatlanság. Tehát ezt a kérdést úgy lehet megoldani, feloldani, ha az illető politikus, aki országgyűlési képviselő, lemond a képviselői mandátumáról. Amennyiben az Országgyűlés annak idején kellő komolysággal fogadta volna Szabó Lukács képviselőtársam bizonyos indítványát bizonyos vizsgálatokra, akkor lehet, hogy nem is kerülhetett volna sor erre az ügyre. S ez lett volna üdvös az Országgyűlés és a politikai élet méltóságának a megőrzése érdekében.
Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.)
