ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban azért folyamodtam az elnök úrhoz azzal a kéréssel, hogy ma itt fölszólalhassak, mert az elmúlt héten jelentős külpolitikai események történtek, amelyek hazánkat és közös jövőnket egyaránt érintik. Ha megengedik, az idő szűkére való tekintettel a mögöttünk hagyott hét egyik legfontosabb eseményéről, de csak második legfontosabb eseményéről - ha egyáltalán lehet ilyen sorrendet fölállítani -, a Brüsszelben tartott NATO-csúcsról most külön nem szólnék, hanem a rendelkezésünkre álló időt és erőt inkább az európai uniós csatlakozással összefüggő események köré csoportosítom.
Bizonyára önök is tudják, hogy az Európai Unión belül váltakozva, félévente adva át egymásnak a stafétabotot, a tagállamok látják el az elnöklés feladatát. Most ért véget a svéd elnökség, és ezt a svéd elnökséget zárta le a göteborgi csúcstalálkozó. Elöljáróban hadd mondjam el önöknek azt, hogy ennek az elnökségnek a végére a megtárgyalandó 31 fejezetből, az átveendő európai uniós joganyag 31 fejezetéből 22 fejezetet sikeresen lezártunk. Ennek a jelentőségét akkor tudjuk pontosan megérteni, ha fölidézzük, hogy egy-egy fejezet lezárása egyúttal azt is jelenti, hogy a fejezetet lezáró felek, tehát Magyarország és az Európai Unió egyként úgy gondolja, hogy az adott ország, ez esetben hazánk az adott fejezet területét illetően készen áll a csatlakozásra, tehát akár tagja is lehetne az Uniónak, föltéve, ha a csatlakozásig a fejezetekről szóló tárgyalási jegyzőkönyvekben vállalt feladatokat még elvégzi. Vagyis azt tudom mondani önöknek, hogy ha Magyarországot 31 szeletre vágnánk, akkor Magyarország 31 szeletéből 22-ről azt mondhatnánk, hogy készen áll arra, alkalmas arra, hogy az Európai Unió tagjává váljon. (Zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Viszont ha kettőre vágjuk, az egyik fele nem alkalmas!)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök is emlékezhetnek arra, hogy amikor a francia elnökség véget ért az elmúlt esztendő végén, akkor a nizzai csúcstalálkozón az Unió elfogadott egy tárgyalási menetrendet. Bizonyára emlékeznek az akkori vitákra is: nemcsak Magyarországon, szerte Európában erőteljes vitákat hallhattunk afelől, hogy vajon a francia elnökség végén elfogadott, a csatlakozó országok számára megajánlott tárgyalási menetrend nem túl ambiciózus-e, tartható lesz-e egyáltalán. Ezek a kétségek az elmúlt fél évben végigkísérték az egész Európai Uniót, és a legutolsó pillanatig kétséges volt, hogy lesz-e akár csak egyetlen olyan ország is, amely képes lesz arra, hogy a tárgyalási menetrend első félévre eltervezett lépéseit megtegye. Azt tudom önöknek mondani, hogy Magyarország egy ilyen ország, Magyarország képes volt arra, bebizonyítva ezzel saját magának, az Uniónak, de azt gondolom, talán az egész világnak, hogy az a kibővítési menetrend, amelyet az Unió Nizzában a francia elnökség végén elfogadott, reális, tartható és valóban iránytűül szolgálhat az előttünk álló másfél esztendőben is.
(9.20)
Természetesen ahhoz, hogy Magyarország tarthassa a tárgyalási menetrendet, néhány előfeltételnek teljesülnie kellett. Nem csupán arról van szó, hogy jól, ügyesen tárgyalt-e a mindenkori magyar tárgyaló delegáció. Ahhoz, hogy 31 fejezetből 22-t lezárhassunk, egy ország részéről lényegesen többre, nagyobb dolgokra van szükség. Elsősorban is arra, hogy az adott ország gazdasági teljesítménye megfelelő alapot biztosítson a tárgyalásokhoz. Nehéz elgondolni, hogy egy gazdaságilag egyre inkább lemaradó állam képes lenne a feszített tárgyalási menetrendet tartani, és jóváhagyást kapni fejezetek lezárásához a másik tárgyaló féltől. Az, hogy a magyar gazdaság jó irányba halad, sikeresen teljesít, versenyképességét nap mint nap bizonyítja az egész világ előtt, fontos előfeltétele volt a lezárt fejezeteknek.
Hasonlóképpen fontos előfeltétel volt az is, hogy a Magyar Országgyűlés képes legyen felgyorsítani az Európai Unió joganyagának átültetését a magyar jogrendszerbe, ahogy szokás mondani: a jogharmonizációt. Engedjék meg, hogy azt mondjam önöknek, szerintem a magyar parlament szép munkát végzett a mögöttünk hagyott másfél esztendőben, és bebizonyította az Európai Uniónak, hogy kellő pontossággal és gyorsasággal képes arra, hogy az európai uniós joganyagot a magyar jogrendszer részévé tegye.
A harmadik előfeltétel pedig az volt, hogy az Európai Unió lássa: a csatlakozáshoz szükséges intézmények felépítéséhez és fejlesztéséhez szükséges pénzek jól elkülönítetten és garantáltan rendelkezésre állnak. Örülök annak, hogy a költségvetés tervezésekor a Pénzügyminisztérium, illetve elfogadásakor a parlament olyan döntéseket hozott, amelyekből mindenki láthatja, hogy a kétéves költségvetésben az intézményfejlesztéshez szükséges pénzeket jól elkülönítetten kezeli a magyar parlament.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy azt is elmondjam önöknek, hogy az elmúlt félév tárgyalásai során az európai uniós tárgyaló partnerünk - aki nem volt könnyű tárgyaló fél; igaz, mi sem voltunk azok - kellő rugalmasságot tanúsított, és meglehetősen sok magyar igényt fogadott be. Ezeket most nem fogom mind felsorolni, de néhányat azért szeretnék megemlíteni az önök számára.
Például elfogadták azt a magyar igényt, hogy a takarékszövetkezetek minimum alaptőke-követelménye ne legyen olyan magas, mint az Unióban, mert ezzel a teljes magyar takarékszövetkezeti rendszer valószínűleg tönkrement volna. Hasonlóképpen sikerült elérnünk azt, hogy a magyar szennyvízhálózat kiépítésénél megfelelő idő álljon rendelkezésünkre, és ezt a magyar költségvetés és a magyar családok és adófizetők teherbíró-képességével összhangban ütemezhessük.
Voltak nagyon nehéz fejezetek, ahol intellektuálisan is komoly kihívást jelentett olyan kompromisszumokat találni, amely mindkét fél számára elfogadható volt; ilyen volt például a gyógyszerkérdés, azok a kérdések, amelyek a gyógyszerek szabadalmaira vonatkoztak - de itt is sikerült kompromisszumot találni. A félév végén azonban, tisztelt hölgyeim és uraim, eljutottunk a két legnehezebbnek tűnő és legbonyolultabb kérdéshez, úgymint a munkaerő szabad áramlása és a termőföld kérdése, amelyet - szeretném önöket ismét emlékeztetni erre - az Európai Unió nem a mezőgazdasági fejezet keretében, hanem a tőke szabad áramlása fejezetében tárgyal, ezzel is jelezvén, hogy nem mezőgazdasági kérdésnek vagy nem elsősorban mezőgazdasági kérdésnek, hanem sokkal inkább beruházási tőkekérdésnek tekinti a termőföldvásárlás ügyét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összességében tehát azt tudom mondani önöknek, hogy a már említett területeken kívül az elmúlt félévben sikerült érvényesíteni a magyar nemzeti érdekeket a szennyezőanyag-kibocsátás területén, a veszélyes hulladékok égetése területén és a csomagolási hulladékok kezelése területén. Sikerült elfogadtatnunk, hogy az ide vonatkozó szabályokat csak a magyar adófizetők teherbíró képessége szempontjából elfogadható ütemben leszünk képesek megvalósítani.
Sikerült elérni, hogy 2008 elejéig fenntarthatjuk a távfűtés, a háztartási tüzelőanyagok és a közétkeztetési szolgáltatások alacsonyabb áfaszintjét; ezek a szolgáltatások az Unión belül nem tartoznak a kedvezményes áfakategóriába, hanem az általános szabályok alá kellene őket vetni. Magyarország megteheti, hogy mégsem így jár el, hanem a kedvezményes kategóriába sorolja ezeket a termékeket. Engedjék meg, hogy azt mondjam, múlhatatlanul szükségünk is volt arra, hogy elérjük ezt a kedvezményt; látható a felsorolt témákban, hogy ezek nagyon komoly szociális kérdéseket érintenek.
Felvetődött az is, hogy a nullakulcsos áfa termékkörébe sorolt áruknál milyen engedményeket lehet elérni. Szeretném önöknek elmondani, hogy erre semmi esély nincs és nem is volt, az Európai Unió ugyanis nem ismeri az áfa esetében a nulla kulcsot, ezért nem is fogadta el még csak tárgyalási alapként sem azt, hogy Magyarország ilyen igénnyel lépjen fel. Tárgyalni csak arról volt hajlandó, hogy mely termékek tartoznak majd a kedvezményes és melyek az általános besorolású kulcs körébe.
A következő eredményről szeretném önöket tájékoztatni. Az elmúlt félévben elértük azt, hogy a másodlagos lakóhely tekintetében öt évig fennmarad az engedélyezési eljárás. Tehát nekünk, magyaroknak továbbra is módunk van arra, hogy egy saját szabályrendszert megalkotva, öt éven keresztül, ha külföldi másodlagos - nem mondom, hogy nyaralót, de valami ilyesmit - lakóhelyet szeretne vásárolni Magyarországon, akkor ehhez a magyar állam egy engedélyezési rendszert működtethet. (Bauer Tamás: Éljen Grespik!) Hogy az engedélyezési rendszernek mi a tartalma, azt részben a parlament, részben pedig a mindenkori magyar kormányzat döntheti el. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Grespik!) Most is van engedélyezési eljárás, ha akarjuk, ezt tartjuk fenn, ha akarjuk, annak tartalmát újragondolhatjuk. (Zaj, közbeszólások az SZDSZ soraiban.) A termőföld esetében, tisztelt hölgyeim és uraim, bizonyos magyar államigazgatási személyek eurokonformitásának kérdését nem vizsgálta az Európai Unió, csak az engedélyezési eljárást, tisztelt hölgyeim és uraim. (Derültség a Fidesz soraiban.)
A termőföldvásárlás esetében azt tudom önöknek mondani, hogy sikerült olyan megoldást elérnünk, amely kizárja a spekulációs célú földvásárlást Magyarországon. (Dr. Kis Zoltán: Jaj, istenem!) A spekulációs célú földvásárlás két irányból fenyegetett bennünket. Az egyik irány az volt, hogy külföldi magánszemélyek a csatlakozás pillanatától számítva korlátozás nélkül vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, minden megszorítás nélkül. Mindannyian emlékezhetünk rá, hogy néhány évvel ezelőtt erre vonatkozó nagy befektetési hirdetések világlapokban meg is jelentek, hiszen nyilvánvalóan spekulációs célból igenis érdemes lenne termőföldet vásárolniuk külföldieknek. A termőföld ma Magyarországon olcsó, a csatlakozás után várhatóan az értéke nőni fog, tehát egy befektetéssel rövid idő alatt nagy nyereségre lehet szert tenni, amit mi nem sajnálunk senkitől, és szívesen adunk ilyen lehetőséget külföldieknek Magyarországon, ha ennek nem az a következménye, hogy a magyar gazdák elveszítik megélhetési lehetőségeiket. (Bauer Tamás közbeszólása.) Miután azonban a spekulációs célú földvásárlás megengedése Magyarországon oda vezetne, hogy a magyar gazdák elveszítenék a családjaik fenntartásához szükséges anyagi alapjaikat, ezért a magyar kormány, szerintem helyesen, úgy foglalt állást, hogy az ország nemzeti érdeke az, hogy spekulációs célú földvásárlás Magyarországon ne történhessen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért 2004-es belépéssel számolva - szeretnék majd még néhány szót szólni arról, hogy ez mennyire reális - ez azt jelenti, hogy mától számítva kilenc és fél, tíz esztendeig külföldi magánszemély Magyarországon nem vásárolhat termőföldet (Moraj az MSZP soraiban.), és a belépés után pedig hét évig, tehát 2004-es belépéssel számolva 2011-ig - az általunk elgondolt olimpia megrendezése előtt egy évvel (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) - még nem vásárolhat termőföldet külföldi.
A spekulációs veszély másik iránya az volt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy nem a külföldi magánszemélyek, hanem a jogi személyek vásárolnak Magyarországon termőföldet. Ez régi vita a magyar parlamentben, ha megengedik, minden ágát-bogát most nem idézném fel. De fenyegetett az a veszély, hogy külföldi jogi személyek vásárolhatnak Magyarországon termőföldet, és az a veszély is fenyegetett, hogy belföldi jogi személyek vásárolnak termőföldet. (Bauer Tamás közbeszólása.) A belföldi jogi személyek és a külföldi jogi személyek közötti megkülönböztetést egyébként nem csupán az Európai Unió jogszabályai tiltják - azok is -, hanem az OECD szabályai is, már most is tiltják. (Dr. Eörsi Mátyás közbeszólása.) Ezért az, aki azon az állásponton van, hogy belföldi magánszemélyek vásárolhassanak termőföldet Magyarországon, nem tudja megakadályozni, egyébként a legnagyobb jó szándék mellett sem - amit én egyébként feltételezek az ezen álláspontot képviselők részéről - tudja megakadályozni azt, hogy külföldi jogi személyek és külföldi magánszemélyek a belföldi jogi személyeknek adott lehetőségen keresztül termőföldhöz juthassanak Magyarországon, vagyis valószínűleg cseberből vederbe jutnánk.
(9.30)
Ezért szerintem helyes, ha a magyar kormány továbbra is fenntartja azt az álláspontot - kérem a parlamentet vagy annak legalábbis a többségét, hogy ebben továbbra is támogassa a Magyar Köztársaság kormányát -, hogy jogi személyek Magyarországon - sem belföldiek, sem külföldiek - továbbra se vásárolhassanak termőföldet. (Taps a kormánypárti oldalon.) Az Unió ehhez hozzájárult, és szerintem ez siker.
Külön kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy mi van azokkal európai uniós polgárokkal - ismétlem, csak és kizárólag az Európai Unióhoz tartozó államok polgárairól van szó, nem azon kívüliekről -, akik úgy döntenek, hogy a magyar mezőgazdaság egyre inkább nyilvánvaló bombaüzletében szeretnének részt venni, és ezért elhagyják Franciaországot, Németországot, Ausztriát vagy Nagy-Britanniát, áttelepülnek Magyarországra (Dr. Kis Zoltán: Két évvel ezelőtt ugyanezt mondtuk, de akkor ez senkit nem érdekelt! - Dr. Kövér László: Te voltál az államtitkár, amikor kiárusították a termőföldet. - Zaj.), és Magyarországon nem egyszerűen csak termőföldet akarnak vásárolni, hanem át akarnak települni Magyarországra, és itt akarnak velünk élni.
Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a tisztelt Ház által nemrégen elfogadott idegenrendészeti törvény szabályozza azt, hogy milyen előfeltételek mellett kaphat valaki letelepedési engedélyt, lehet rezidens Magyarországon. Az önök által megalkotott jogszabály összhangban van azzal, amit a magyar delegáció a tárgyalások során elért, vagyis ahhoz, hogy valaki rezidensnek minősüljön, tehát Magyarországon letelepedési engedélyt kapjon, három éven keresztül itt kell tartózkodnia, élnie, adót fizetnie és így tovább. A megállapodás egy további megszorítást tartalmaz: ha a külföldi itt él velünk Magyarországon három éven keresztül - itt adózik, gyermeke itt jár iskolába és így tovább -, csak akkor vásárolhat termőföldet Magyarországon, ha egyébként önfoglalkoztató gazda, és főállásban mezőgazdasággal foglalkozik. (Bauer Tamás: Ezt mondta az SZDSZ két évvel ezelőtt.) Ebben az esetben erre van lehetőség.
Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elnök úr, mélyen tisztelt köztársasági elnök úr, tegyük fel a kérdést, hogy ez így elegendő-e. A válasz az, hogy nem. A tárgyalásokon azonban ennyit tudtunk elérni, és megkaptuk azt a lehetőséget, hogy miután ez a megállapodás csak a csatlakozás után lép életbe, a magyar parlament - és javaslom, hogy ezt ősszel tegyük is meg - megalkossa azokat a belső szabályokat, amelyek további korlátokat, lehetőségeket - mindenki fogalmazzon szája íze szerint - tartogathatnak a külföldieknek és a magyaroknak.
Mondanék is önök rögtön két gondolatot ezzel kapcsolatban. Amennyiben a tisztelt Háznak ősszel sikerül megalkotnia azokat a szabályokat, amelyek a helyben lakó gazdák előbérleti meg elővásárlási jogát szabályozzák, amennyiben a tisztelt Háznak sikerül megalkotnia azokat a szabályokat, amelyek a nemzeti földalap jogosítványait írják körül, abban az esetben a tárgyalásokon elért pozíció és a szeptember-október hónapban megalkotandó magyar szabályok együtt már elegek lehetnek. Önmagában a tárgyalásokon elért pozíciót - amely egyébként szerintem jó eredmény önmagában, de nem elegendő garancia számunkra - össze kell hoznunk, párosítanunk kell a magyar parlament előtt álló, néhány meghozandó törvényjavaslatba foglalt garanciával. És ha ezt a kettőt sikerül összhangba hoznunk - amire minden esély megvan, mert ez csak a szándékunkon múlik -, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a tárgyalásokon és az azt követő magyar jogalkotási lépésekkel olyan állapotot hoztunk létre, amely kellő garanciát nyújt a magyar gazdáknak az ügyben, hogy még a betelepülők sem tudják a termőföldjeiket korlátozás nélkül kihúzni a lábuk alól. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Volt egy terület, ahol az Európai Unió kért kivételt és átmeneti szabályozást. Tudtuk, hogy ez így lesz, bár az Európai Unió a legutolsó pillanatig nem hozakodott elő ezzel a közös álláspontjával. De mindannyian tudtuk az egyes tagállamok korábbi nyilatkozataiból, hogy előbb vagy utóbb, de az Unió kérni fogja a csatlakozni akaró országokat - így Magyarországot is -, hogy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó európai uniós normákat a belépés pillanatától kezdve még ne alkalmazzák a frissen felvett államok esetében. Mi ezt az igényt nem tartottuk indokoltnak, és ma sem tartjuk annak, de minden fél maga fogalmazza meg az álláspontját. Az Unió ezt az igényét fenntartotta, és ehhez ragaszkodott.
Szeretnék itt köszönetet mondani a szakszervezeteknek, amelyek nem feladva korábbi véleményüket, mind a mai napig azt az álláspontot képviselik, nem helyes az Unió részéről, hogy a magyar munkavállalók korlátlan munkavállalási lehetőségeit az Európai Unióban nem biztosítják. Ez szerintem egy ésszerű munkamegosztás. Úgy gondolom, továbbra is az a helyes, ha a magyar politikai intézményrendszer minden szereplője, a saját maga ésszerűségét követve azt az álláspontot foglalja el, amelyet aztán később egy tárgyaló kormánydelegáció - megfelelő pozíciót elérve a tárgyalásokon - részben vagy egészben érvényre is juttathat. Ezért nem szeretném arra kérni a szakszervezeteket, hogy változtassák meg a korábbi álláspontjukat, ugyanis meggyőződésem szerint igazuk van, valóban az lenne a helyes, ha az Európai Unió a belépésünktől kezdődően azonnal alkalmazná az idevonatkozó szabadság elvét, teljes mértékben minden magyar munkavállalóra.
Szeretném azonban elmondani önöknek azt, hogy ennek a teljesen jogos igénynek az elérésére, hiánytalan megvalósítására nem volt és a jövőben sem lesz lehetőség az Európai Unióhoz tartozó tagállamok erőteljes ellenállása miatt. Ezért kihasználva azt a támogatást, amit ebben az irányban a magyar kormány mindenkitől - munkaadóktól, munkavállalóktól és a politikai pártoktól - kapott, egy kompromisszumos ellenjavaslatot terjesztettünk elő az Unió irányába. Ennek az ellenjavaslatnak több elemét sikerült elfogadtatnunk az Unióval. Ha megengedik, ezeket most szeretném felsorolni.
Először is sikerült elérnünk, hogy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó tilalom ne legyen általános, kötelező és az Európai Unió minden tagállamára vonatkozó, hanem a szabályozás legyen rugalmas, és hagyjon helyet a nemzeti szabályozásoknak. Tehát az Európai Unió csak egy olyan lehetőséget fogalmazzon meg, hogy amelyik ország akarja, az alkalmazhasson átmeneti tilalmat, de amelyik nem akarja ezt alkalmazni, az szabaddá tehesse hamarabb, vagy akár azonnal a munkaerőpiacát. Ezzel is szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy itt még hosszú és nehéz munka áll előttünk, mert most kell lefolytatnunk azokat a kétoldalú tárgyalásokat, amelyek eredménye révén egy-egy európai uniós tagállamtól kedvezőbb feltételeket szeretnénk kapni. Ezért továbbra is kérem a ellenzéket, a szakszervezeteket és a munkaadókat is, hogy ezentúl is tartsák fenn azt a támogatást és véleményüket is, amely ebben az irányban segít elérni eredményeket a magyar kormány, mindannyiunk számára.
Mondok is egy példát önöknek. Van olyan kormány - például Svédországé -, amelyik már jelezte, hogy a belépéstől számítva azonnal kinyitja a munkaerőpiacát, és függetlenül az Európai Unió átmeneti mentesség iránti kérelmétől, minden magyar munkavállaló korlátozás nélkül vállalhat munkát Svédország területén. Van már egy felében-harmadában konkrétnak mondható ígéretünk Hollandia részéről is, aztán kapcsolatba léptünk a spanyolokkal és az osztrákokkal, tehát folynak ezek a tárgyalások. Sikerült elfogadtatni azt az álláspontot, hogy ne egy általános európai tilalom, hanem csak egy tilalmi lehetőség és azon belül a nemzeti megállapodások tere teremtődjék meg.
Hasonlóképpen sikerült elérnünk, hogy legyen viszonosság. Ez egy nagyon nehéz pont volt, először elutasításra találtunk, de végül sikerült elfogadtatnunk ezt a szempontot. Ugyan ma Magyarországot nem fenyegeti az a veszély, hogy akár a nyugat-európai államokból tömegesen érkeznének munkavállalók Magyarországra, sőt azt hiszem, annak a veszélye sem túl nagy - bár ennek kizárása már nehezebb -, hogy a majd velünk együtt belépő országokból munkavállalók nagy számban jelennek meg a magyar munkaerőpiacon, de nem tudjuk, mit tartogat a jövő, ezért indokolt, hogy a magyar kormány is fenntartsa magának azt a lehetőséget, hogy nemzeti szabályozás körében a Magyarországon történő munkavállalásra nézve tilalmat rendelhessen el, mint ahogy azt az uniós tagállamok is maguknak fenntartották.
(9.40)
Ez egy döntő elem volt, enélkül a magyar tárgyaló fél nem fogadhatta volna el az Európai Unió átmenet iránti kérelmét, de szerencsére ezt sikerült elérnünk.
Hasonlóképpen az Európai Unió nyilatkozott abban az ügyben, hogy még ha fönn is tartják egyes tagállamok a munkavállalásra vonatkozó tilalmukat, a belépés pillanatától kezdődően jelentősen javítani fogják a magyar munkavállalók lehetőségeit, munkavállalási lehetőségeit, még azokban az országokban is, ahol egyébként nem teszik teljesen szabaddá a munkavállalás lehetőségét. Ez pedig azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyar emberek arra számíthatnak, hogy ha fönn is tartja néhány ország - Németország, Ausztria felől már hallottunk ilyen híreket - a korlátozásokat, de ezt egy magasabb szinten megállapított kvóta után tartják fönn, ez azt jelenti, hogy bővülnek a magyar munkavállalók lehetőségei még ezekben az országokban is.
Szintén a magyar javaslatból került át a közös álláspontba, hogy ezt az egész rendszert, amit most itt leírtam önöknek - és sokkal bonyolultabb még annál is, mint amit most itt elmondtam, csak a lényegét próbáltam kiemelni -, már két év után felül lehet vizsgálni. Szerintem reális a föltételezés, hogy néhány tagállam esetében a felülvizsgálat után már teljesen szabadon áramolhat majd a munkaerő.
Szeretném azt is elmondani önöknek, hogy a magyar kormány azt is elérte, hogy nem fogadható el a magyar munkavállalás általános javítása érdekében tett lépésként az, ha valamelyik tagállam irányítottan jelöl meg szektorokat, ahonnan munkaerőket vár. Ettől eltiltani persze senkit sem tudunk, tehát hogy magyar számítógépesek vagy ápolónők számára külön kvótát nyissanak meg, mert az az ő joguk, de ahhoz Magyarországnak joga van, hogy az így fölajánlott lehetőséget nem tekintjük olyannak, mint az általános munkaerő-beáramlási föltételek javítása követelményének való megfelelést.
Végezetül szeretném ebben az ügyben elmondani önöknek azt is, hogy jelentős különbség van a munkaerő szabad áramlása és a személyek szabad mozgása között. Amiről most beszéltünk, ez a munkaerő szabad áramlásának kérdése. A belépéstől kezdődően - ezt sikerült elérnünk a tárgyalások során -, a belépés után minden magyar állampolgár, egyetemista vagy nyugdíjas, élhet és tanulhat a jelenlegi tagállamokban. Aktív korban lévő emberek is élhetnek az Európai Unió bármely államában bármilyen korlátozás nélkül, csak az ottani munkavállalásukra vonatkozik majd mindaz a megszorítás, amit az előbb a munkaerő szabad áramlása ügyében elmondtam.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Göteborgban még egy fontos dolog történt, amiről szeretném önöket tájékoztatni. A csúcstalálkozót lezáró dokumentumban az szerepel, hogy az Európai Unió céljának tekinti, hogy a tárgyalásokat a legjobban fölkészült tagállamokkal 2002 végére befejezze, és céljának tekinti, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon immáron teljes jogú tagként a legjobban fölkészült államok polgárai részt vehessenek.
Ez az első olyan dokumentum, tisztelt hölgyeim és uraim, az Unió részéről, ahol, ha az ember időrendet és határidőket keres, akkor nem kell a sorok között olvasnia. Ugyanis ami lényeges, az ott van a szövegben. 2002-ben lehetőség van arra - az Unió ezt célnak is tekinti -, hogy a tárgyalásokat lezárhassuk. Ehhez az szükséges, hogy a Magyar Köztársaság kormányának tárgyaló delegációja képes legyen arra, hogy a francia elnökségnél meghatározott menetrend még hátralévő szakaszait is tartani tudja. Most a belga elnökség következik.
Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy a svéd elnökség - tehát a mögöttünk hagyott fél év - során már öt olyan fejezetet lezártunk, amelyet egyébként az előttünk álló fél évben kellett volna tárgyalni és lezárni. Ilyen értelemben tehát jó esélyünk van arra, hogy az év második felére ütemezett munkatervet is elvégezzük, hiszen abból ötöt már elvégeztünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném önöknek még mondani, hogy mindez szép eredmény, de kérem önöket, hogy ne bízzuk el magunkat. Bár az itt elmondott eredmények szerintem okot adnak arra, hogy növekedjen az önbizalmunk, ez azonban nem ok arra, hogy elbizakodottá váljunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném megköszönni önöknek azt, hogy a részletkérdésekben meglévő, sok esetben helyesen fönntartott véleménykülönbségek ellenére összességében az elmúlt három év során, különösen az elmúlt nehéz fél esztendőben a magyar kormány teljes támogatást kapott a hazai élet minden jelentős szereplőjétől. Támogatást kaptunk elsősorban is az emberektől, hiszen minden fölmérés arról szól, hogy Magyarország polgárai nagy többséggel az európai uniós csatlakozás mellett vannak. Ez egy olyan támogatás bármely tárgyaló delegáció részére, amely előföltétele annak, hogy sikereket lehessen elérni. Hiszen, ha azok sem támogatnának bennünket, akiknek akaratából egyébként a tárgyaló delegáció éppen eljár, akkor megkérdőjeleződik az egész tárgyalás legitimitása, politikai felhatalmazottsága. Örülök annak, hogy a magyar polgárok továbbra is úgy gondolják, hogy Magyarországnak érdemes csatlakoznia az Európai Unióhoz.
Másodsorban szeretném megköszönni a politikai pártoknak azt, hogy ideológiai meggyőződésre való tekintet nélkül - még egyszer mondom - az időnként kiújuló, fejüket fölütő viták ellenére is támogatták Magyarország gyors csatlakozását, támogatták azt, hogy a magyar kormány tárgyaló delegációja ezeket az eredményeket, melyeket az előbb elmondtam, elérhesse. Külön szeretném megköszönni, hogy minden politikai párt nagy sikernek értékelte a párizsi elnökséget lezáró nizzai csúcsot és annak záródokumentumát, és megadta a támogatást ahhoz, hogy az abban foglalt lehetőségeket ki is aknázhassuk.
Szeretném megköszönni azoknak a társadalmi szervezeteknek a támogatását, akik az európai integrációs bizottságban... - tudják, ez egy széles testület, ahol a szakszervezetek és a munkaadók is helyet foglalnak -, ezek a társadalmi szervezetek külön-külön is és ebben a bizottságban egységesen is mindig jó partnerei voltak a kormánynak.
Köszönöm azt, hogy a legfontosabb kérdésekben támogattak, és ott, ahol egyébként nem értettek egyet azzal, hogy kompromisszumot lehetne vagy kellene kötni, tehát fönntartották a saját álláspontjukat, elfogadták azt, hogy a magyar kormánynak mégiscsak az a dolga, hogy az egész ország számára ésszerű megállapodásokat érjen el. Ezért, bár az álláspontjukat fönntartották, sohasem ellenezték azt, hogy Magyarország újabb és újabb lépésekkel haladjon előre.
Összességében tehát azt kell mondanom, hogy az európai integráció ügyében az elmúlt fél évben a nemzet egysége valóságos volt. Arra szeretném önöket kérni, tekintettel az előttünk álló feladatokra, hogy ezt az egységet őrizzük meg, és haladjunk közösen a kitűzött cél irányába.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti képviselők padsoraiban, szórványos taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
