VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ön azt mondja, hogy országos jelentőségű és halaszthatatlan ügyről van szó az ön napirend előtti felszólalásában, és ebben egyet kell értenem önnel. Hiszen nem véletlen, hogy a kormány immár második alkalommal tesz arra kísérletet, hogy egy olyan médiatörvény-módosítást fogadtasson el, amelynek több haszna, több célja és több szempontból is nagyon komoly súlya van.
Az egyik az a téma, amelyről ma már itt az Országgyűlésben a miniszterelnök úr szólt, illetve a képviselőcsoportok erre reagáltak - ez pedig az európai uniós csatlakozás. Magyarország 22 fejezetet lezárt a 31 tárgyalandó fejezetből. Egy fejezet egyetlen döntéssel lezárható lenne, immár két esztendeje - ez pedig nem más, mint a médiatörvény európai jogharmonizációs módosítása. Ez a módosítás másodszor került az Országgyűlés elé, szinte változatlan formában, és bizony az ellenzéknek komoly felelőssége van abban, hogy ez a fejezet nem került lezárásra, aminek több következménye van. Az egyik, amelyről ön is említést tett, hogy az 1996-ban elfogadott médiatörvényben nem kellően szabályozott a gyermekeket érő agresszió elleni védekezés. Másfelől pedig: a magyar audiovizuális szektor vagy művészeti ág nem juthat olyan költségvetésen kívüli forrásokhoz, amelyek több száz millió forintot, vagy az évek alatt több milliárdot jelenthetnének például a filmgyártásban vagy a műsorkészítésben.
Nem ez a fontos azonban, hanem sokkal inkább az az agresszió, amelyről ön is szólt, és amely nap mint nap éri a gyermekeinket. Jól látható a külföldi példák nyomán, hogy bizony egy-egy televíziós műsornak olyan hatása lehet a gyermekekre, hogy bemennek az iskolába, és pisztolyt fognak a társaikra, vagy kórházba kerülnek, mert mentálisan olyan sokk éri őket, hogy bizony kórházi ápolásra szorulnak. Ezek ellen meg kellene védeni a gyermekeinket. Ezért is kérte azt a kormány, hogy a törvénymódosításról a szavazást a Ház halassza a szeptemberi ülésére, ismét felkínálva az ellenzéknek azt a lehetőséget, hogy ha már egyszer a médiakuratóriumok kiegészítését szabták feltételül, akkor ennek a saját maguknak szabott feltételnek eleget tegyenek, és a törvény által - az Alkotmánybíróság által megerősített módon - a kuratóriumokat kiegészítsék, hogy azt követően saját maguk elől elháruljon az akadály a törvény megszavazásához.
Azt gondolom, ezt a felelősséget, ugyanúgy mint más esetben is, mindenkinek viselnie kell. A kormány kész, két esztendeje kész arra, hogy ezt a törvénymódosítást elfogadja. Nagyon kérem az ellenzéket, hogy a felelősséget, amelyet viselniük kell, ne hárítsák el maguktól, hanem, ahogy az szükséges, európai csatlakozásunk miatt és gyermekeink védelme okán vállalják fel, és amikor a Ház elé kerül a törvényjavaslat, azt szavazzák is meg, hogy ezek a problémák Magyarországon egyszer s mindenkorra megoldódhassanak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
