LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ez a kérdés több mint egy esztendővel ezelőtt született, de úgy tudom, még ma is időszerű. Debrecen ivóvízellátása '76-ig kizárólag mélyfúrású kutak vizéből történt, ez a víz közmegelégedésre jó minőségű ivóvíz volt és télen-nyáron stabil hőmérsékletű. Az akkor 200 ezer fő alatti debreceni lakosság vízfogyasztása nyári időszakban a 140 ezer köbméteres mennyiséget is elérte, és az akkori trendeket figyelembe véve szükségszerű döntés volt az a törekvés, hogy a város alatti vízszint süllyedésének elkerülése érdekében fokozottabban kell a felszíni vízforrásokra is támaszkodni a város ivóvíz-szükségletének biztosítása érdekében. Ezt követően került sor a Keleti-főcsatorna ivóvizének az ivóvíz-szolgáltatásba történő bevonásába.
A döntéssel vállalt hátrányokat mindenki elfogadta, hiszen az akkori fogyasztás mértéke mellett egyszerűen nem volt más választás a vízigények fedezése érdekében. Hátrány volt a lényegében gyengébb minőségű víz és a tisztítás költsége, hátrány a 25 kilométeres távolságból történő víznyerés költségigénye és hátrány a télen túlontúl hideg, nyáron viszont túl meleg felszíni víz hőmérséklete.
Időközben rendkívül megdrágultak a vízdíjak, és emiatt nagyon megfontoltan használ vizet a debreceni lakosság.
(15.10)
A nagyobb, 230 ezer körüli lakosságszám ellenére a nyári csúcsfogyasztás a régi fogyasztás fele, 70 ezer köbméter, más időszakban pedig 50 ezer köbméter körüli; ezek elmúlt évi és azelőtti adatok. Visszaállt tehát az a fogyasztás, amit korábban kizárólag mélyforrású kutak vizéből is fedezni lehetett. Felvetődik a kérdés, szükséges-e a továbbiakban gyengébb minőségű és drágább felszíni vízzel keverni a kutak vizét - kérdezik MDF-es barátaim Debrecenből, és kérdezem én a miniszter urat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
