SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak az Európai Unió kívánja meg tagállamaitól és az évenkénti országjelentéseken keresztül a csatlakozásra váró tagjelöltjeitől, hogy a folyamatos és biztonságos energiaellátás érdekében törvényileg szabályozzák az importált vagy behozott kőolaj és kőolajtermékek készletezésének biztonsági szintjét, de a mindenkor rendelkezésre álló tartalékok mennyiségét saját jól felfogott nemzeti és gazdasági érdekeink is ugyanúgy megkövetelik.
Az 1993-ban e témakörben meghozott IL. számú törvény módosítását, pontosítását és az európai uniós irányelvekhez történő maradéktalan harmonizálását kívánja az előttünk lévő törvénytervezet megoldani. Ezt egyébként már a tavalyi európai uniós országjelentés is sürgette, és mivel - ahogy képviselőtársaim közül többen említették - az energetika területén sem időleges, sem végleges mentesítést nem kért hazánk, sőt velünk zárta le az EU elsőként ideiglenes jelleggel az energetika fejezetét, indokolt, hogy ezen adósságunknak eleget tegyünk, és a szükséges aktualizálásokat, a jogharmonizációból adódó feladatainkat megjelenítsük ebben a törvényben.
A kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezésének rendszere kifejezetten rendkívüli vagy szükséghelyzetekre szól, melyek reméljük, sosem fognak ránk köszönni, de amelyek lehetőségét figyelmen kívül hagyni mindazonáltal nagy felelőtlenség lenne. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer annál jobb és annál kisebb anyagi áldozatokkal teremthető meg, minél nagyobb nemzetközi hálózat részét képezi; ha nemcsak az országhatárunkig terjed, hanem mondjuk, egész régiókat, esetleg egy földrészt lefedve kerül létrehozásra. Ezért nagyon fontos és alapvető, hogy a jelenlegi és jövőbeni európai uniós tagállamok egyként gondolkozzanak erről a kérdésről, egységes, kompatibilis rendszert hozzanak létre, amely azután alkalmas lehet arra is, hogy a résztvevők esetleges lokális problémáit közös összefogással orvosolják, gyorsan, hatékonyan, közös szakmai nyelvet beszélve.
Az emlékezetes 1990-es őszi, októberi krízishelyzet - nekünk, magyaroknak meg aztán különösen - érthető tapasztalás volt arra, hogy mit jelentenek az alacsony olajtartalékok, mit jelent, ha meg-megszakad az ellátási lánc, és ha megfelelő szabályozás és intézményrendszer nélkül nem vagyunk részei egy nagyobb biztonságot nyújtó nemzetközi hálózatnak; ahhoz viszont csak közös normákkal, azonos szakmai gyakorlatot követve lehet csatlakozni. Jó, hogy Magyarország már ma is - egyedül a csatlakozásra váró országok közül - teljesíti, sőt túlteljesíti az EU-irányelvekben foglalt biztonsági tartalékok 90 napos szintjét. Ha jól emlékszem, ez 1990-ben, a nagy taxissztrájk idején 15 nap körüli volt; nagy utat tettünk meg azóta, hála istennek.
Azonban más téren is konformitásba kell hozni az 1993. évi törvényünket az EU-irányelvekkel. Így ezen módosítással szabályozzuk, hogy a 90 napos készleteknek termékcsoportonként - tehát benzin, gázolaj, fűtőolaj, gépolaj, kerozin - külön-külön is rendelkezésre kell állniuk; hogy a jelenleginél pontosabb legyen a kőolajjal való helyettesíthetőség meghatározása; hogy a készletezés alapjául ne a nettó import, hanem a belföldi fogyasztás szolgáljon; hogy a kormányközi egyezmény alapján az egyes országok egymás területén is tárolhassák biztonsági készleteiket; hogy a külföld mint fogalom itt kettéváljon, és innentől már megkülönböztessünk EU-tagországokat és nem EU-tagországokat mint külföldi partnert; hogy energiaellátási válsághelyzetnek tekintendő nemcsak az esetleges belföldi krízishelyzet, de az is, ha az Európai Unió vagy a Nemzetközi Energia Ügynökség ilyen intézkedéseket rendel el.
Egyet lehet érteni továbbá azzal, hogy a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség a készletezési költségek fedezésén túl realizált bevételeit a tárolóparkokban vagy a tárolókapacitásokban való tulajdonszerzésre fordíthassa. Egyet lehet érteni azzal is, hogy az APEH-hel és a VPOP-val olyan adatszolgáltatási együttműködési kötelezettség kerül előírásra a törvénytervezet által, ami nélkül az előírt díjak - jól tudjuk - nem lennének maradéktalanul beszedhetők, és a készletezési kötelezettség teljesítése sem lenne jól ellenőrizhető.
Ugyanakkor nem tartjuk sem indokoltnak, sem szükségesnek a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség új, kitalált, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által létrehozni javasolt új szervének, a felügyelőbizottságnak a létrehozását; különösen nem a törvényjavaslat által jelzett módon. Kovács Tibor képviselőtársam már említette, hogy olyan különös szabályozásnak vagyunk tanúi, hogy a felügyelőbizottság tagjainak a száma 3-5 főig terjedhet, amiből hármat biztosan a kormány, illetve két minisztérium, a Gazdasági Minisztérium és a Pénzügyminisztérium jelölhet ki, így aztán valóban az a különös helyzet jöhet létre, hogy csak kormány által kinevezett, kijelölt fb-tagok ülnek a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség felügyelőbizottságában.
Tudnivaló, hogy a kormány képviselői eddig is, igaz, renumeráció nélkül, de ott ültek az igazgatótanácsban, bizonyos döntések nélkülük eddig sem voltak meghozhatók, miközben a készletek feletti rendelkezési joggal egyébként is a gazdasági miniszter rendelkezett, ezt a jogot eddig is a gazdasági miniszter gyakorolta; tehát egyáltalán nem mondható, hogy a kormánynak nem volt hatása, nem volt rálátása a szövetségen belül folyó dolgokra, hiszen a döntő szó eddig is nála volt.
(19.40)
Nehéz így aztán elhessegetni azt a gondolatot, hogy megint csak a kormányzathoz, a kormányzati koalícióhoz közel álló vagy lojális emberek helyzetbe vagy karosszékbe hozásáról van szó. Ez a dolog lényege természetesen, és ezt mi a magunk részéről nem tudjuk elfogadni.
A trükk - mondhatni - igen ügyesnek tekinthető, hiszen egy egyébként teljesen indokolt és teljes egészében támogatható törvényjavaslat leple alatt vagy védőernyője alatt folyik egy pici újabb klientúraépítés. A dolog túl átlátszó. Ezért aztán mi módosító indítvánnyal próbáljuk az ötletnek elejét venni, majd meglátjuk, hogy milyen sikerrel. Mindenesetre a módosító indítványt beadtuk.
Ettől eltekintve a törvénymódosítási javaslatot általános vitára alkalmasnak tartottuk, annak megtárgyalását és majdani elfogadását is támogatni tudjuk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
