DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr - emlékezzenek vissza - egyik beszédében hangsúlyozta, hogy a dagály minden csónakot felemel. Visszaemlékeznek, ugye, ezt mondta? Vajon igaz-e, hogy a dagály minden csónakot felemel, amikor apály idején egyes csónakok már a sárba ragadtak?
Ezzel kapcsolatban hadd tegyem hozzá, hogy teljesen igazuk van azoknak a közgazdászoknak - Nordhausnak, Samuelsonnak és a többi Nobel-díjasnak -, akik azt mondják, hogy egy államnak nemcsak az a feladata, hogy a hatékonyság érdekében beavatkozzon a gazdaságba, nemcsak az a feladata, hogy a stabilitást biztosítsa, hanem az államnak az is a feladata, hogy az igazságosságot biztosítsa. És az egész vita, ami ma este itt folyik köztünk, a kormánypártiak és miköztünk, az utóbbiról szól, hogy az igazságosságot biztosítja-e ez a kormány. Mindenkire rábízom a választ, mert azt hiszem, a válasz benne van azokban a gondolatokban, amiket már mi itt elmondtunk.
Hadd fejezzem be azzal, amit Goleman, az egyik híres szakember mondott: "Erkölcsi elkötelezettség után kiáltó korunkban kulcskérdés az önmérséklet és az együttérzés." Valóban, az együttérzést a szegények, a társadalom peremén élők érdekében kormányzati tettekkel is bizonyítani kellene. Magyarul, arról van szó, hogy vissza kell térni egy másik kormányzati filozófiára, a rászorultsági elvre. Lehet, hogy mi az előző ciklusban elszúrtunk egy-két dolgot a rászorultsági elvvel kapcsolatban - gondoljunk azokra az értékhatárokra, amelyeket meghatároztunk -, de ha egy kormány az igazságosságot is akarja biztosítani, a rászorultsági elvet nem lehet kihagyni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a játékból, a kormányzati politikából.
Köszönöm szépen.
