BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az általános indoklás első mondata szerint a magyar egészségügy beteg. Igen beteg, használhatnánk más szinonímát is: régen, évtizedek óta beteg.
Az SZDSZ itt egy nemrég bemutatott szórólap tanúsága szerint 1994-ben vállalkozott a gyógyításra, Szolnoki Andrea és Kuncze Gábor volt látható ezen, és a szöveg úgy hangzik: "Bízom benne és meggyógyítjuk az egészségügyet." Az eredmény közismert.
Természetesen, amit a javaslat tartalmaz, gyakorlatilag a szakápolók jövedelmének 25 százalékos emelése indokolt. Most tekintsünk el attól, hogy az oly sokat emlegetett bérfeszültség esetén egy kezdő orvos jövedelme akkor hol helyezkedik el, fogadjuk el, hogy indokolt; 80 milliárd forint a költségvetési kihatása, egy párhuzamosan benyújtott másik egészségügyi javaslatuknak 80 milliárd, 162 milliárd... - általában akkor lehet pénzt osztani, amikor nincs kormányzati felelősség a pénzekkel való gazdálkodás tekintetében.
"A gazdaság jó állapotban van ehhez" - nincs ilyen jó állapotban. A GDP növekedése, ami természetesen a kormánypropaganda középpontjában áll, nem egyezik meg a költségvetésben szétosztható pénzek növekedésével, nem tudja mindezt fedezni.
Egyébként az általános indoklásban mindkét anyagban egy nagyon - hadd mondjam így azért - demagóg összekötése szerepel annak, hogy ha a millenniumra költött pénzt az egészségügyre fordítjuk, kevesebben halnak meg. Mindenki olyan taktikát választ, amilyet akar; odáig azért nem mennék el, hogy egy millennium során felavatott szobor talpazatára valamiféle ismeretlen összefüggés alapján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) odaírjuk az elhunytak nevét: meghalt, mert szobrot építettek. Ez talán egy kicsit demagóg. Köszönöm.
