DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Nem kétséges, hogy a magyar környezetvédelem egyik nehéz, ha nem a legnehezebb problémája a hulladékkérdés, ezen belül a veszélyes hulladékon túlmenőleg és talán még annál is nagyobb probléma a kommunális hulladék kezelése.
(14.20)
Tisztában vagyunk azzal, hogy legalább három dolog kell ahhoz, hogy ennek a problémának a megoldásánál jelentős előrelépést tegyünk.
Az első egy szemléletformálás, amely egyfajta igényt jelent arra, hogy a környezetünkben olyan megfelelő hulladékkezelési megoldások alakuljanak ki, amelyek tiszták, egészségesek, a környezet számára elfogadhatók, és ezt az igényt akár áldozatok árán is megvalósítsuk.
A második része nem kétséges, hogy szakmai rész is, ahol fel kell tudni világosan mérni, hogy melyek azok a legjobb megoldások, amelyek biztosítják optimálisan, azaz a lehető legkisebb forrás felhasználásával, ugyanakkor a lehető legjobb eredménnyel, hogy a hulladékkezelés jelentős előrelépést tegyen.
A harmadik, amit ugyan harmadiknak mondok, de ami nélkül mindez nem megvalósítható, az a forrás, amelyet elő kell tudnunk teremteni mindennek a biztosításához.
Szeretném elmondani képviselőtársamnak, hogy az a mozgalom, amelyre ön utalt, és amely egy civil szervezettel együtt indult el Magyarországon, ha nem is teljesedett ki, de Magyarországon ma már egy létező és igényt megjelenítő mozgást eredményezett. A különböző önkormányzatok öntevékenyen is elkezdtek bizonyos felméréseket végezni, amelyek egy-egy területen igen jó eredményt hoztak. Ez azonban önmagában kevés lenne.
Szeretném jelezni, hogy Phare-támogatás iránti kérelmet nyújtottunk be és nyertünk el. Ennek következtében másfél évi munkával teljes körű felmérést kell Magyarországon végrehajtani. Ez ma már folyik, és 2002 nyarára-őszére minden bizonnyal be is fejezzük, aminek eredményeként világos képet kapunk arról, hogy Magyarországon a kommunális hulladéklerakók milyen állapotban vannak. Egyfelől olyanban, amit a képviselőtársam mondott, illetve annál valamivel rosszabban. Az eddigi felméréseink ugyanis azt igazolják, hogy mintegy 770 olyan kommunális lerakó van, amely valamilyen műszaki engedéllyel - ha nem is teljes körűvel - rendelkezik, de mindebből csak 77 olyan van, amelyik műszaki védelemmel is rendelkezik. Ez iszonyatosan rossz szám lenne, ha nem történt volna a három év alatt nagyon jelentős változás.
Elkezdtük azt, amit sokan nem tartanak egészen helyesnek, én mégis azt mondom, hogy a jelenlegi állapotban hosszabb távon is ez lehet a megoldás: a regionális hulladéklerakók létesítése. Ma közel 3 millió embert érnek el a regionális hulladéklerakók, ami azt jelenti, hogy ezeken a területeken képesek vagyunk arra, hogy a begyűjtött hulladékot ne csak összegyűjtsük, hanem kezeljük is, azaz a hulladékot szelektív módon gyűjtsük, és ezt követően újrahasznosítsuk. Erre jó néhány nagyon jó példa van Pécsett, Győrött és kisebb településeken is, ahonnan ezek a hulladékok már nem úgy kerülnek ki, hogy csak ártalmasak, kártékonyak, pénzbe kerülnek, hanem hasznot hoznak.
A kormány 2 milliárd forintot biztosított arra a célra, hogy megsegítse az önkormányzatokat az indulásnál. 87 település hulladékgyűjtő-edénnyel történő ellátását biztosítottuk. Biztosítottuk 30 darab speciális gyűjtőjármű beszerzését, három komposztálótelep létesítését, öt hulladékgyűjtő udvar létrehozását, három átrakóállomás megvalósítását. És ami talán a legfontosabb, most sikerült Brüsszelben elnyerni egy olyan ISPA-programban végső eredményként a bekerülési összeg 50 százalékát, amely néhány területen feltétlenül megoldja ezt a problémát.
Mindenekelőtt szeretném a képviselőtársam figyelmébe ajánlani, hogy a Velencei-tó térségét kiemelten kívánjuk kezelni, éppen úgy, mint a Balaton térségét. Ezen a területen áldozatokra is készek vagyunk, és más területeken is, annak érdekében, hogy a hulladékprobléma végleges megoldást nyerjen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
