BENYHE ISTVÁN
BENYHE ISTVÁN
BENYHE ISTVÁN egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Köszönöm szépen az interpellációt, bár kétségtelen, hogy a számok tekintetében nem tudok teljes mértékben egyetérteni vele. Hiszen amikor a kórházak adósságáról beszélünk, és a képviselő úr havi 1 milliárd forint növekményt említ, ez szöges ellentétben áll a miniszter úrnak az egészségügyi és szociális bizottságban történt meghallgatásával, ahol felmerült az, hogy vajon 400 millió vagy pedig 800 millió forint-e a havi növekmény. Politikai hovatartozás kérdése volt, hogy ki melyik összeget választotta inkább szíve szerint, mégis úgy kell ítélnem, hogy ha ilyen döntő kérdésben a tények vitathatóak, akkor bizony ezek a tények más szempontból is makacsak lehetnek, és az interpelláció által feltárt többi kérdést is érdemes volna górcső alá vennünk.
Meg kell említenünk, hogy a miniszter úr nagy elánnal vetette bele magát az egészségügy átalakításába, és ez a tevékenység abban mutatkozott meg, hogy ebben az évben több mint 58 milliárd forint pluszforrás jelent meg az ágazatban; egészen röviden felsorolva (Keller László: Hazugság!) megemlíthetem, hogy 800 millió forintot szántunk a gyermekellátás megerősítésére; 10,6 milliárd forint pluszpénzként a gyógyító-megelőző kasszába került, és ezáltal a hbcs-k, a homogén betegségcsoportok finanszírozását segítette, ami által 75 ezer forintról immáron 85 ezer forintra növekedett.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ez igen jelentős emelés, az egészségüggyel való törődést jelképezi, mert ezek valóságos tények, valóságos számok, és ez megőrzi az egészségügy működőképességét. És amikor a miniszter úr arról beszél, hogy az egészségügyben nincsen katasztrófahelyzet, akkor ezt joggal teszi, hiszen ilyen pluszforrások a tisztelt ellenzék elmúlt négyesztendős ciklusában nem fordultak elő.
Hölgyeim és Uraim! Ez év novemberétől a fogászati kezelések, fogmegtartó kezelések finanszírozása is megtörtént, és a tárca folyamatosan dolgozik azon, hogy az egészségügy nagy léptékű konszolidációja is megtörténhessen. Természetesen tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy az egészségügy területén számos probléma van, amelyeknek a folyamatos megoldására törekszünk. (Dr. Vojnik Mária: Nem ért hozzá...) A helyzet rendezése csak fokozatosan történhet. Hölgyeim és Uraim! Két lábbal egyszerre nem lehet lépni. Nyilvánvalóan egymás után, folyamatosan kell a szükséges intézkedéseket megtennünk. (Folyamatos zaj.)
Az Országgyűlés elé terjesztette a szaktárca az egészségügyi intézményekről szóló törvényjavaslatot, amelyről a tisztelt képviselő-testület éppen a mai nap folyamán hozott nagyon jelentős döntést, elfogadta azokat a módosító indítványokat, amelyeket a kormány támogatott. Ezért köszönet és hála mindazoknak a képviselőknek, akik ezt megszavazták, hiszen ezzel a változásra szavaztak, hiszen ezzel a betegellátás minőségének a javítására szavaztak.
Tisztelt Képviselő Úr! Amikor megkérdezi a miniszteremtől, hogy vajon szolgálni akarja-e az egészségügyet, pontosan azt a kérdést teszi fel, hogy szolgálja-e a beteg embert és tud-e valamit tenni az egészségügyért, az a válaszom, hogy a miniszter úr egyedül nem tud mit tenni az egészségügyért, de valójában az egészségügy nem orvosegészségügy csupán, hanem a beteg ember szolgálatában álló szaktárcai feladat, és ezért a beteget kell homlokterébe állítania.
Hölgyeim és Uraim! Önök jól döntöttek, amikor a módosító indítványokat megszavazták. A miniszter úr komolyan veszi azt, hogy a "miniszter" szó a latinból származik, és szolgát jelent (Szabó Sándorné: Így van! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ezt mindennap szem előtt tartja. Kérem önt, tisztelt képviselő úr, fogadja el ezt a választ, és tekintse úgy, hogy valamennyien, akik ebben gondolkodunk, a beteg ember (Az elnök ismét csenget.) szolgái vagyunk.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Keller László: Teljes hazugság!)
